Elmesélek nektek egy legendát. Senki sem tudja honnan érkezett. Azt mesélik, hogy egy öreg tengerésznek suttogta a keleti szél. Régen történt, ám emberi életen belül. Főszereplőnk egy magas rangú angol katonatiszt volt. A király feltétlen bizalmát élvezte, egy napon pedig elküldte egy hajón hogy szerezzen neki gyarmatokat, ám ő rossz helyen kötött ki. Az először lakatlannak tűnő szigetet elfoglalták a király nevében. A szigeten volt egy hatalmas tavasbarlang, és minden tele volt mély vízű folyókkal, édes tavakkal. A szigetet, és környékét azonban szirének lakták, és nem tetszett nekik a megszállás. A szirének békés teremtmények voltak, így ahelyett hogy elkergették volna az angolokat, királynőjük felé fordultak. A szirénkirálynő édes énekkel becsábította a tengerészeket a tavasbarlangba, ahol egyességet kötöttek. Az angolok adtak egy nagyértékű, páratlan drágakövet a sziréneknek, cserébe azok békénhagyják őket. A tengerészek hallottak hamis pletykákat ezekről a teremtményekről, féltek tőlük, így együttműködtek, de a sziréneknek ez nem volt elég. Vérszerződést akartak hogy az angolok ne dúlják fel a szent szigetet. A szerződes megköttetett, oly módon, hogy a tiszt és a szirének királynője vérüket cseppentette a lila drágakőre, amiből egy kék hajú gyermek emelkedett ki. Lábai voltak mint egy embernek, ám gyönyörű és erős volt mint egy szirén, és pont olyan jól úszott és énekelt mint ők. Elvileg ha meghallod őt énekelni azonnal elfelejted minden bánatod, illetve rossz szándékod, és elönt a boldogság. Fél szirénségét még az is tükrözte hogy irányítani tudta a vizet, és ha a kristály a koronájában van, amit a királynő ajándékozott neki, sellővé változott. 5 évig békében éltek egymás mellett, ám a kapzsi katonatiszt egyhamar aranyat talált a földben. Kiástak a földeket, kivágtak a fákat. A vizek elkoszosodtak, a halak pedig már nem jártak a sziget közepén lévő tóba. A szirénkirálynő dühös lett és magához hívatta a tisztet. A tiszt pimaszul kijelentette hogy az már az ő földjük, és ha nem takarodnak el, háborút indítanak ellenük. A szirének királynője aznap este átkot szórt a tengerészekre, a kőre és a gyermekre is. A követ távolra elrejtette a földön, a gaz embereket pedig azzal átkozta hogy onnantól kezdve bűnös kalóz életet kellett élniük, és a lányt is velük küldte. Nem köthettek ki ha nem rabolni indultak, és ha hajót láttak kénytelenek voltak kirabolni azt. A hajójuk fogjává váltak. A királynő azt akarta hogy ha kitisztul a szívük, a leány megtalálja majd a követ, és visszatérve a szintén átkokkal körbevett szigetre, megtörve az átkot, felszabadítja a katonákat. Arra azonban a szirénkirálynő nem számított hogy amint a lány kitette a lábát a szigetről, ő és testvérei azonnal kővé dermednek. Amint a szirének kővé váltak, a jó tengeri áramlatok és szelek lelassultak, az állatok megváltoztatták vonulási irányukat. A sziget körül megállíthatatlan vihar kezdett tombolni, forgószelekkel és szökőárakkal fűszerezve. A tiszt és a szirének viszálya mindenki életét megnehezítette, mivel a tenger mindenhol hatással volt az időjárásra, az állatokra, a mezőgazdaságra és a kereskedelemre. A kalózok azóta is járják a tengereket és az óceánokat. Rabolnak, gyújtogatnak és fosztogatnak. Egyedül a lány ül minden támadáskor a kabinjában. Igaz a királynő átka miatt nem emlékszik rá ki volt, de az ő szíve még mindig tiszta. Ha a kő azonban visszakerül a koronába, a lány emlékei kitisztulnak. Azt beszélik hogy a leány 18. születésnapján az átok megtörhetetlenné válik, a tengerészek örökké kalózok maradnak, a szirének pedig soha többé nem ébrednek fel álmukból. Ám ha a leány megtöri az átkot, istenné válik, és békét köt a földi és a tengeri világok közt. A szirén királynő neve Hera volt, a tiszté pedig Edward Adams, így a leány neve Hera Adams lett. 11 éve hagyta el az átkozott hajó a szigetet, és azóta várják az emberek hogy a leány és a kő is előkerüljön, és megtörjön az átok.