- Figyelem mindenki! Fokozott biztonság! Érkeznek az újak! A kerítéshez!

Az őrök mindig nagyon idegesek, amikor újak érkeznek. Hát még azok, akik ide száműzettek. Ahogy az öreg iskolabusz behajtott az udvar előtti elkerített részhez, mi, régiek a rácshoz sorakoztunk, és néztük az új szállítmányt. Az ajtó kinyílt, és a sorba láncolt utasok kiléptek. Ekkor társaim rángatták a rácsot, gúnyosan ujjongtak, fogadtak, és azt kántálták, hogy "friss hús, friss hús". Ez afféle hagyomány nálunk. Én minden új szállítmányt higgadtan, a rácsra felmászva, a magasból szemlélek végig. Mint mindig, az igazgató tartott egy kis beszédet arról, hogy mennyire elkeseredik, amikor az ilyen fiatalokra néz, mint mi, meg hogy milyen mélyre süllyedhet az ember, hogy olyan szörnyűséges dolgokat kövessen el pláne ilyen fiatalon, mint amit ők, és mi. Az igazgató magas, de tiszteletet parancsoló hangja sokkal félelmetesebb, mint a kinézete. Alacsony egy ember férfi létére. Hegyes, kiálló füleivel, hosszú orrával, zöld szemével és vörös (bár már őszülő) hajával úgy néz ki, mint egy ír manó. A kerek szemüveges öreg dirit Mr.Silvermannak hívják. A keresztnevét senki sem tudja. Sosem mondta el senkinek. Szóval a törpe beszéde után rutinszerűen, sorban vették le a láncot sorstársainkról, felolvasták, hogy ki miért van itt, és hogy meddig kell ebben az édenben ülniük és két csoportra osztották őket. Fiúkra és lányokra. Idén nyolcan érkeztek. Három lány és öt fiú. A lányok közül kettő kicsi volt. 10-12 éves formák, a harmadik pedig vagy 16. A fiúknál egy ikerpár, kb 13 évesek, és két 12 év körüli. Ezen a négyen kívül egy velem egyidős srác volt. Ami ezek után jött, azt én sem szerettem régen. A fiúkat férfi, a lányokat pedig női őrök kísérik végig a hosszú folyosón, egyenként rájuk engednek egy dézsa vizet, és mindenkinek odaadnak egy narancssárga kezes lábast (ami egyedül Bob-nak áll jól), egy csomag ágyneműt, és egy regényt, majd mindenkit beosztanak a "szobájukba". Legalább is ők így hívják. Igaz, nem omladozik a fal és van fűtés, de ajtó például nincs, csak rács... 4-5 ember lakik egy ilyenben, emeletes ágyakon.

Hát igen. Ha eddig még nem jöttetek rá, akkor most elárulom, hogy ahol vagyunk az egy börtön. Vagyis fegyház. Méghozzá a Szent Patrik Kiskorúak Fegyintézete (mondtam, hogy a csávó ír). Az átlag életkor, amikor az ember bekerül ide, az 14-16, de sokkal fiatalabbak is fordultak már meg itt. Aki eddig a rekordot tartja az 8 évesen érkezett ide, és köszönöm szépen, ez én vagyok. Hét éve uralom a börtönt, és mivel életfogytiglanom van, nem nagyon fogok máshova menni. És hogy miért zártak ide egy akkor 8 éves kislányt? Az már a múlt zenéje. Arról az esetről senki sem tudja az igazat. A titkot csak én és Emily Taylor tudjuk, és Ő azt sírba vitte, én pedig megesküdtem neki hogy én is úgy fogok tenni.

Szóval a legfiatalabb én voltam, a legidősebbek pedig 18 évesek. Ha itt töltötted be a 18-at, 2 lehetőséged van tovább menni. Vagyis igazából 3. Ha szerencsés vagy, 18 évesen, vagy ha az erő is veled van, akkor még hamarabb szabadon elhúzhatsz. Mintha csak gimiből ballagnál. Ha meghatározott időre vagy bezárva (mondjuk 5-10 évre) és még van hátra a büntiből, akkor rendes, felnőtteknek való böribe szállítanak. A harmadik út viszont... Az a legrosszabb. Ez az olyanokra vár, mint amilyen én vagyok. Életfogytiglan... Ugye milyen hosszúnak tűnik? Aki megkapja, először fel sem tudja fogni mire is írták fel a nevét. Ám annak, akit gyerekként ítélnek életfogytiglanra, olyan bűnt kell elkövetnie, amire nincs bocsánat. Aki életfogytiglannal érkezik, próbál a lehető legotthonosabban berendezkedni itt, ám amikor egy ÉF-es betölti a 18-at, eltűnik. Soha többé, senki sem látja. Se a fegyházban, se szabadlábon, se más börtönökben. Pedig akik kiszabadultak azok mindig tartják a kapcsolatot, és segítenek egymásnak. Az a pletyka járja, hogy lelökik őket egy szikláról, de én ezt nem hiszem. Elvisznek. Elhurcolnak. Bedugnak egy sötét lyukba hogy ott rohadjuk életünk végéig. Vannak ÉF-esek akik 18 előtt öngyilkosok lesznek, csak hogy ne kelljen átélniük azt ami "odaát" vár. Onnan senki nem jön vissza. Mindenkit a szülinapja utáni napon visznek el. Most ketten vagyunk ÉF-esek a böriben. Én és egy 12 éves srác. Régebben 3-an voltunk. Lily tavaly vetett véget az életének. Épp a szülinapján. Néha azt kérdezik nem félek-e a 18-tól. Én mindig azt válaszolom hogy a gazdag sznob szabadgyerekek odakint az érettségitől félnek, meg hogy felveszik e őket az adott egyetemre. Vannak nagyobb gondjaim, miért kéne félnem?

Szóval, mint említettem, itt vannak fiúk és lányok is, de el vagyunk különítve egymástól. Csak vacsoránál vagyunk együtt, egy nagy közös étkezdében, hála Mr.Silverman kereszténységének, mivel úgy gondolja, hogy a vacsora a nap gyönyörű lezárása, és az Úr úgy szeretné, ha együtt költenénk el, amit azért teremtett, hogy elfogyasszunk. Na meg van közös könyvtár. Szintén a diri dilije, hogy a tudást meg kell osztani egymással. De egyébként minden egyéb külön van. A fürdő, a mosdók, a "hálók", az edzőtermek és van külön étkezde ahol reggelizünk és ebédelünk. Ám ha épp nem ezerrel szakad az eső vagy a hó, akkor az udvaron szoktunk lógni. Igaz, úgy ahogy az is elvan kerítve, mert hogy a nagy betonozott udvar közepén van egy 5-6 méteres fémrács, amibe szükség esetére még áramot is lehet vezetni. Igen, kérdezhetitek, hogy minek ide ez a nagy fegyelem. Először is az épület korábban felnőtt börtön volt, de bezárták és akkor alakult meg a fegyház, másodszor pedig... Tényleg elég komoly dolgokat követnek el azok, akik ide kerülnek... Szóval ez az a hely ahol a fiúk és a lányok beszélgetni szoktak. Egyébként a "szerelmeskedés" tilos. Minden be van kamerázva, és szinte méterenként állnak az őrök, így nincs olyan tele pakolt raktár, olyan sötét lyuk ahová ne mehetnél, anélkül hogy tudjanak róla. Hatalmas a szigorúság. A lányok nem mehetnek a fiúk részére és ez igaz fordítva is. Köztünk, rabok között néha van egy kis versengés. A fiúk többször szoktak balhézni, kis verekedések, szócsaták, de ha mi kezdünk bele, akkor annak visszhangja lesz. Mi lányok ritkán cirkuszolunk, de ha igen, akkor nagyon. Általában fiúk-fiúkkal, lányok-lányokkal szoktak összekapni, de ha a nemek szembe kerülnek egymással, akkor igen összetartó lány közösséget tudunk alkotni. Egyébként, itt a börinben lehet pénzt is keresni. Van aki könyvtároskodik, van aki takarít, főz, vagy a mosodában dolgozik, de van aki tanítja a többieket egy kis fizuért. Úgy értem matekra, nyelvtanra, törire, meg a többi baromságra. Én 8 évesen nem sokat tudtam. Épp hogy tudtam írni. Mindent itt tanultam meg, a nagyobbaktól. Köztük nem csak a szorzótáblát, de azt is hogy hogyan éljem túl a börtönt. Hat év alatt úgy másztam meg a ranglétrát mint majom a fát. Úgy lettem híres, mint a börtön eddigi legkomolyabb bűnt elkövetett fegyence. Amikor a tárgyalásomon megkérdezték miért tettem, nem tudtam mit mondani, így azt feleltem, hogy azért mert a többiek cikiztek. Már a legelső napon féltek tőlem, és ez kapóra jött. Hallottak arról, hogy mit követtem el, és őrült pszichopatának hittek. Néhány nagymenő idősebb csaj megkedvelt, és segített nekem, és a szobatársaim is bírtak. Látták, hogy nem vagyok olyan kegyetlen, mint azt hitték. Bár a többieket ebben a hitben tartottuk, így 15 évesen, lányként, a börtön ura vagyok. Az őrök csipáznak, az igazgató kedvel (már ahogy tud egy ateista fegyencet) és van szavam a többiek között.

Szóval, ha az ember jól beilleszkedik, nem is olyan rossz ez a hely. Az ágyon lehet aludni, a kaja tűrhető (sőt a vacsorához desszertet is szoktunk kapni), az őrök nem olyan genyók (ünnepen még kedvesek is), és a társaság se rossz. Pláne ha megtalálod a helyed. Úgy esett, hogy én a beszerző szerepében érzem otthon magam. Az a "pár nagymenő idősebb csaj", szabadulásuk után elkezdett levelezni velem. Addig jutottunk, hogy mostanra bármit meg tudok szerezni hála nekik. Rágót, csokit, cigit, drogot, társasjátékot, kártyákat, színesceruzákat. A fiúk csajos kártyákat kérnek, a lányok pedig ezrével rendelik a körömlakkokat meg a sminkeket. Szóval, ha nem akarsz unatkozni, nem érdemes rosszban lenni velem. Megvannak a barátaim. A szövetségeseim, a törzsvásárlóim, és az ellenségeim is. Mint mindenkinek, nekem is van itt ellenségem. Jelenleg adott a 200 kilós benga, 16 éves Laura és a csatlósai, Sophie és Anna. A többiek bírnak. Persze a fiúk között is szembe kerültem néha a nagyobbakkal. Egyébként közük állandóan csak egy szópárbaj társam van, a 15 éves Jack. Bár barátoknak valljuk egymást, állandóan pofázunk, szidjuk egymást, és többször verekedtünk is. Persze csak brahiból, ha épp nem gyepáljuk egymást, akkor olyanok vagyunk, mint két testvér. Méltó ellenfél, de amúgy sötét a gyerek, mint az éjszaka.

Egyébként, a nevem Rory Brooks. Persze a Rory csak becenév, de a szüleim gazdagok, és úrigyerekre számítottak, és mégsem sétálgathatok a rácsok között sznob névvel. A teljes nevem senki sem tudja, és ha Mr.Silverman Istene megsegít, nem is fogják.

Akkor, ahogy végig néztem az újoncokon... Csupa kisgyerek. Puhányok. A kicsik között a fegyház talán játék. Egy újabb suli ahol megtanítanak jól viselkedni. De nekünk, nagyobbaknak ez egy verseny. Mindennap megküzdünk a túlélésért, de végül is, a magunk módján mi is csak egy nagy család vagyunk. Megünnepeljük a társaink utolsó napját. Bulizunk a korábban szabadulókkal, és együtt sírunk azokkal akiket még 5 vagy 10 évre ítéltek. Sokan fakadnak sírva az első napon, és sokan törnek meg. Végig néztem a lányokon. A két kisebb már most elbőgte volna magát legszívesebben. A fiúkra pillantva meg... A 4 kicsi láthatólag azt sem tudja, hol van, és hogy milyen súlya van annak, amit tettek. A legnagyobb pedig... Első látásra, még úgy ahogy elment, de amikor elvezették őket, látszott hogy ez sem fogja sokáig húzni.

- Hey, Brooks! - A rács túloldaláról Jack szólt hozzám.

- Mi van Adison?

- Összeszedtem a fiúk tétjeit. Idén ti fogtok veszíteni!

- Biztos vagy te ebben? Elég alacsony idén a felhozatal nálatok!

- Nekem a lányaitok idegesebbnek tűnnek, mint a mi fiaink. - Mondta enyhe mosollyal.

- A nagy fennhordja az orrát. De a kicsik hamarabb meg fogják tanulni hol a helyük, mint azok az idétlen kisfiúk, akiket idén kaptatok. De mázlid van! A lányok már fogadtak nálam. Mutasd a listát. - Jack a kezembe nyomott egy lapot, amin az volt hogy ki, kire és mennyit tesz fel. Arra fogadunk hogy ki fog legelőször kiakadni. Az nyer akinek a "pártfogoltja" leghamarabb kibukik. A legtöbb fiú a két kislányra fogadott, néhány a nagyra. Igen szép összegek gyűlnének össze rágóból, cigiből, csokiból és minden egyébből. Nagyot fogunk bukni, ha a kiscsajoknak annyi. - Álljuk.

- Biztos?

- Na ná! De! Csak ha ti is álljátok a mi tétjeinket! - Mondtam, és Jack kezébe nyomtam a listát. A legtöbben a kisfiúkra fogadtak. Egyedül én adtam a voksom a nagyobbikra. Öt csomag cigit, két csomag rágót, három tábla csokit és egy kifogástalan napszemüveget tettem fel a srácra.

- Te bolond vagy!

- Gyenge a srác. - Mondtam enyhén suttogva. - Ki fog bukni. Nem ide való.

- Szerintem az új fiú el fogja hozni nekünk a meccset. Mert hogy a kicsik nem fognak bőgni arra mérget vehetsz!

- Most még lazának tűnhetnek, de találkozzanak csak a nagyobbjaitokkal.

- Majd szólok hogy kussoljanak.

- Nem fognak. Tudod hogy hobbit űznek abból hogy ríkassák a kicsiket, pláne az újakat szeretik.

- Na és a ti Laurátok? Ő se épp egy ártatlan lélek.

- Igen, ő a mi feketebárányunk.

- Mondod ezt te!

- Nem mentek vele sokra. Majd én szárnyaim alá veszem a lányokat.

- Tudod hogy azt nem szabad! Nem ér!

- Jó, de Laurát megfenyegethetem. És tudod mi a szabály! A ti állataitok, nem szólhatnak a mi újoncainkhoz. Ha akármelyik idiótát meglátom a két kiscsaj közelében, nem csak a bandátoknak, de egyik fiúnak sem fogok semmit sem szállítani, egy hónapon keresztül. És akkor bizony magyarázhatsz a cigi függő Joe-nak hogy miért nem kap utánpótlást egy hónapig...

- Rendben. Hát akkor reggel kiderül?

- Reggel. - Mondtam, és kezet fogva hivatalossá tettük a fogadást. - Ne csajlatok! És készítsd a nyereményünket!

- De te se felejtsd el amit ígértél! Hú, anyám! Ahoz képest hogy nem cigizel, eléggé fel lehetsz pakolva...

- Én vagyok a beszállító, emlékszel? Mindig van raktáron. - Jack a listát bámulva elsétált.

Még a vacsora előtt beszéltem a két kislánnyal, és megnyugtattam őket. Aznap este egy lány sem sírt. Mind a három aludt, mint a tej. Ám a fiúknál nem volt ilyen nyugi. A négy kicsi elbőgte magát, pont ahogy megjósoltuk. Ám a nagyobbik... Ő teljesen higgadtan végig ülte az éjszakát. A fiúk reggel szépen tejelték, amit ígértek. Régóta az első Tuchdown lett volna, ha az a srác is megtörik. Tuchdownnak hívunk egy teljes nyereséget. Amikor az összes újonc kiakad a táborban akire fogadtunk. Legutóbb ilyen két éve volt, amikor 5-ből csak 3 lány vesztett, de a 8-ból mind a 8 fiú itatta az egereket az első este. A kedvenc napszemüvegem veszett ma oda...

Mint mondtam, vannak napok amikor szakad az eső. Ilyen volt a mai nap is, mikor szomorúan adtam át kedvenc napszemüvegem Jack-nek, és vettük át a nyereményt a fiúktól. A csere után szinte azonnal leszakadt az ég, és mindenki futott, amerre látott. Ilyenkor a könyvtárba megyünk, edzünk, vagy döglünk a cellánkban. Még a hangosbemondós ürge is úgy mondja hogy "mindenki fáradjon a cellájába". Ma én is így tettem volna, ha nem keserített volna el a gondolat, hogy egy teljes Tuchdownt vettem el a lányoktól. Egyébként, ez azért lényeges, mert ha az összes újonc bőg akire fogadtunk, akkor megduplázódik a nyereményünk, és mindenből kétszer annyit kapunk. Szóval én inkább edzeni mentem. Unalmában az ember nem sok mindent tud itt csinálni, így van aki társasozik, van aki verseket ír, én pedig minden nap lemegyek az edzőterembe. A lányok közül nem sokan járnak oda, én viszont elkötelezetten tartom a mindennapi edzést. Így retteg tőlem mindenki. Mivel formában vagyok, és még a legrosszabb napjaimon és péppé tudok verni akárkit, akár még Laurát is, aki nem csak hosszában, de széltében is kétszer akkora mint én. Hozzáteszem, nem vagyok valami felhőkarcoló. 15 évesen viszont a 165 cm-emmel, a 3. legmagaabb lány vagyok kortársaim között. Visszatérve a lényegre, az edzőteremben nem sok minden van. Néhány szobabicikli, bordás falak, erősítő gumiszalagok, ugrálókötelek, hullahoppkarikák, box zsákok és néhány súlyzó. Bemelegítés után mindig a súlyzókhoz nyúlok először majd boxolni megyek, de utóbbitól egy ideje el vagyok tiltva, mert a diri unja beszerezni az új box zsákokat miután csak az éven hatot vertem tropára. Edzeni egyébként szintén a narancs kezeslábasban kell, bár a lányok nagyrészének beszereztem már edző cuccot, de még más ruhákat is. Lányok között a short, a leggings és az atléta a legkelendőbb áru, ugyanis tudni kell, hogy alapból a rabruha alatt csak fehérnemű lehet. Lányok és fiúk is kértek már tőlem valamit, amit alávehetnek, mert azt is tudni illik hogy ez a kezeslábas olyan mint a smirglipapír.

Szóval nagyban emelgetem a súlyokat, amikor valaki odaszaladt hozzám azzal a hírrel, hogy elállt az eső, ki lehet menni az udvarra. Mindenki kitódult az ajtón, és az udvar perceken belül megtelt, én viszont hülye lettem volna kimenni a sárba, így inkább a könyvtárat választottam. A dögmeleg okából lecipzároztam az egyenruhát, és az ujjait a derekam köré kötöttem, ám még a fehér atlétámban is majd megsültem. Szerencsére a könyvtárban hűvösebb van. Kifelé menet mindig megállok az ajtóban és megcsodálom a fantasztikus térképet, ami olyan mintha óvodások rajzolták volna.

Imádják idétlen színekkel jelölni a dolgokat. Azok a kis rózsaszín és kék valamik a falakon, azok az ajtók. A kékek azok amin fiú átléphet, a pink pedig a mi utunkat jelzi. És látjátok azt a piros foltot a lány és a fiú udvar között? Az egy leomlott fal. Persze a falat visszaépítették, de az omlás még ott van, és annak köszönhetően hogy mindent tökéletesen be lehet látni onnan, ott alakítottuk ki a törzshelyünkként szolgáló trónusunkat. Hogy miért használok többesszámot? Itt mindenki bandákba csapódik. Az én bandámban hatan vagyunk. Én és az öt szobatársam. Kate, Amy, Ellie, Emma és Ann. Ezen belül általában hármasával szoktunk lógni. Én Kate-el és Emma-val (akik egyébként egy évvel idősebbek nálam és ikrek), a másik csoportba pedig Laura, Amy és Ann került (akik szintén idősebbek nálam egy évvel, kivéve Amyt, aki csak 14 éves). Az omlást viszont a fiúk is kiszemelték, és ennek köszönhetően vagyunk barátok Jack-el, mivel az ő oldalukon az ő társasága uralja a legjobb helyet, a két focipálya nagyságú udvaron. Náluk van Jack-en kívül Bob, Joe és Mark. Így vannak egy szobában. A mázlisták négyen vannak hatos szobában...

A könyvtárban sok jó könyv van. Gyűrűk ura, Percy Jackson, Stephen King könyvek, Skyland és még sorolhatnám. Kerestem, kerestem és kerestem a tökéletes könyvet, amíg rá nem leltem az ütött kopott Harry Potter könyvekre. Egye fene, úgy is ki akartam olvasni még egyszer a sorozatot, és már nyúltam is volna az első kötetért, amikor észrevettem hogy nincs a helyén.

- Mark! Te vagy ma az ügyeletes? - Kérdeztem az épp Da-vinci kódot olvasó fiút.

- Aha. Mi kéne Brooks?

- Harry Potter és a Bölcsek Köve. Nem tudod hova tűnhetett?

- Bocs Rory, épp olvassa valaki.

- Ki?

- Valaki aki nagyon rosszul fog járni a közel jövőben, úgy érzem... Az új srác. Ott ül az ismeretterjesztőknél, az asztalnál.

- Akkor most megyek és terjesztem neki az ismeretet. - Mondtam bosszúsan és a fiú felé indultam.

- Hey új gyerek! Az én könyvemet olvasod. - Mondtam, és megálltam a srác előtt karba tett kézzel.

- Bocs, nem tudtam hogy te vagy J.K. Rowling. - Mondta és tovább olvasta a könyvet.

- Ide figyelj, újonc. - Szóltam és odahajoltam a fiúhoz. - Elég húzós napom volt. A kedvenc napszemüvegemet és egy Tuchdown-t buktam miattad. Azt ajánlom, hogy ne húzd ki a gyufát nálam és add át szépen a könyvet.

- Bocs, de ez nem a te könyvtárad. - Mondta halál nyugodtan, majd eltávolodtam tőle. A könyvtárban lebzselő néhány gyerek körénk gyűlt, és uuuzni kezdtek.

- Örülhetsz. Most az egyszer hagylak, mert még nem tudod hol a helyed. De adok egy tippet. Tanuld meg hogy ki kicsoda itt, és hogy te hova vagy való, mert ha túlmész a szerepeden, hamar kieshetsz. És azt is tanuld meg haver, hogy ha én Harry Pottert akarok olvasni, akkor én Harry Pottert fogok olvasni. Ha én azt mondom bal, akkor az bal. És ha én mondom hogy kék, akkor az isten verte rohadt kék, még akkor is ha zöld. - Kitéptem a fiú kezéből a könyvet és visszatértem Mark-hoz. - Ki ez a gyerek?

- A neve Zain Foster. Az új szobatársunk. - Válaszolt Mark.

- És nem mondtátok el neki mi errefelé a járás?

- Gondoltuk, jöjjön rá magától.

- Egy leckét már megtanult. De igen nagy a szája. Ez tetszik.

- Mi tetszik ezen?

- Van vér a pucájában. Vissza mert szólni. Napközben nyugodt, és nem keménykedik, de van mersze megvédeni magát, még velem szemben is.

- De csak mert nem tudja ki vagy. Példát kéne statuálnod...

- Azt akarod hogy verjem meg az első napján?

- Nem kell komoly sérülést okozni neki, csak hogy tudja hogy de, ez a könyvtár a tiéd.

- Úgy beszélsz mint aki be akar nyalizni. Áh, nem akarok megint büntető munkát. A Joes esetért így is legalább két hétig kéne melózni fizu nélkül. Épp hogy csak megúsztam. És egyébként is. Ő másnak tűnik. Intézzétek úgy kérlek, hogy ma vacsoránál kint legyen az udvaron. De senki más. Csak ő.

- Biztos vagy te ebben?

- Nyugi tudom mit csinálok. Beszélni akarok vele.

- Mindenki fáradjon a számára kijelölt étkezdébe. Ebéd idő van. Ismétlem. Mindenki menjen az étkezdékbe. Ebéd van! - A hangos bemondós csávó szakította félbe a mondani valómat. Letettem a könyvet a helyére, és mentem is ebédelni.

Zain Foster szemszöge:

Ilyesztő itt lenni. Az ember fel sem fogja mi történik vele. Először én sem értettem, csak amikor tegnap délután bevezettek a hideg kőfalak közé, elmagyarázták a házirendet, és a beosztás. Mikor kelünk, eszünk és hogy mikor van takarodó. Addig én sem éreztem mekkora súlya van ennek az egésznek, amíg le nem oltották a lámpákat. Akik régebb óta itt vannak szapultak minket, újakat. Beszólogattak és rémisztgettek. Bár nekem nem ez segített rájönnöm hol vagyok. Hanem a csend. Az a borzalmasan nagy csend, amit csak néhány ember horkolása szakított meg. Bevallom, első este nem tudtam aludni. Az első napom sem ment túl fényesen. Az a lány rémisztő volt. Egy sci-fi vagy horror film főgonoszára emlékeztet. Lehet hogy tényleg meg kéne húznom magam, elég rosszul indultam...

- Srácok, megmondanátok hogy ki volt az a csaj aki kishíján kinyírt a könyvtárban? - Kérdeztem a szobában, megtörve az ebéd utáni csöndet.

- Had tippeljek. Brooks azt akarta olvasni amit éppen ő olvasott? - Válaszolt Jack, Markra nézve. Ledöbbentem hogy kitalálta, de gondolom nem az első eset hogy az a lány megfenyegetett valakit.

- Azt a jelenetet látnotok kellett volna! - Mondta Mark izgatottan. - Amikor Brooks megkérte Zaint hogy adja oda neki a könyvet, ő azt válaszolta hogy "Bocs, nem tudtam hogy te vagy az írónő". És amikor Rory elkezdett neki pofázni, ez az idióta pedig azt mondta hogy "bocs de ez nem az te könyvtárad"! - Mark halálra röhögte magát. Volt aki nevetett, de például Jack úgy nézett mintha valami borzalmas bűnt követtem volna el.

- Te nem vagy normális! - Mondta Bob.

- De most komolyan. Ki az a csaj? - Kérdeztem.

- Arra majd rájössz magadtól is. Annyit mondunk hogy nem érdemes rosszban lenni Rory Brooks-al. És nem csak azért mert ő az aki bármit be tud szerezni... - Mondta Jack.

- Őt mennyi időre ítélték el? - Kérdeztem.

- ÉF-es. - Válaszolt Bob.

- Mi?

- Életfogytiglanos.

- És mit csinált?

- Kérdezd meg tőle! - Mondta Mark, aki még mindig a hasát fogva halálra röhögi magát.

- Nagy hiba volt beszólni Rory-nak! - Mondta Bob.

- Mert?

- Láttad ma Joe-t? - Kérdezte.

- Nem. Szerintem még nem is találkoztam vele.

- Tegnap előtt vacsora után összekapott Rory-val. Most a gyengélkedőn fekszik, mert a csaj eltörte az orrát és két bordáját, úgy hogy egyszer ért hozzá! - Mondta Jack.

- Te jó ég! Akkor kérjek bocsánatot? - Kérdeztem, mire mindenki elröhögte magát.

- Meg ne próbáld! Különben örökre pancsernek könyveled el magad. - Mondta Mark. - Egyenlőre jó híred van a könyvtáros eset miatt. Gyorsan terjednek itt a hírek, és voltak páran a könyvtárban. Elmondok valamit, de ha Rory megtudja. hogy én mondtam el, nekem annyi, szóval nem tőlem tudod!

- Rendben.

- Bír téged. - Folytatta Mark. - Tetszett neki hogy vissza mertél szólni. Itt senki sem mer neki pofázni. Jól indultál, de most már nem szabad elcseszned! Nagy mázlista aki bevágódik Rorynál. Jack is így indult. Őt négy éve hozták ide, és pofázott Rory-nak. Mostanra szinte legjobb barátok. Brooks szereti azt aki bátor. Ne szúrd el!

- Nem ajánlatos. Ha valaki beszól Brooksnak, annak két lehetősége van. Vagy haverok lesznek, vagy meghal. Roryval egy örök ellenséget tudsz szerezni. - Mondta Bob.

- Dehát, ha életfogytiglant kapott...Vagy ÉF-et, akkor a szabadulásunk után már nem tehet semmit. - Mondtam.

- Ezt rosszul tudod. Neki mindenhol vannak emberei. Ha elszalasztod ezt a lehetőséget, a világ végén se lesz olyan hely, ahol ne tudná pokollá tetetni az életed. - Mondta Jack. Bevallom, most még jobban megrémültem ettől a lánytól.

- Egyébként, látni akar. - Mondta Mark.

- Mi? Mikor? - Kérdeztem kicsit rémülten.

- Este. Vacsorakor. Az udvaron. Csak te leszel ott, ő és a csicskásai. Most jött el az időd hogy bizonyíts. - Mondta Mark. - Aki Brooks előtt valaki, annak van itt esélye a túlélésre. De ha szálka vagy a szemében, akkor neked annyi. - És itt ért el a végleges kétségbeesés...

- És mit kéne csinálnom? - Kérdeztem.

- Semmi képpen se hazudj, vagy játszd meg magad! Rory egy kész hazugságvizsgáló, mindig rájön ha nem mondunk igazat. Add önmagad, és ha mázlid van, megkedvel. - Mondta Jack.

- Mindenki fáradjon a közös étkezdébe! Vacsora idő van. Ismétlem. Mindenki menjen a közös étkezdébe. Vacsora idő van.

- Hey, új gyerek! - A hangosbemondó szavai után egy 16 éves forma csávó jelent meg az rácsos ajtónál. - Brooks látni akar.

A srác kivezetett az udvarra. A sötétség majdnem teljes, csak a lámpák adnak világosságot. Bevallom, legbelül rettegtem hogy mi lesz, de próbáltam higgadtan az egyik lámpa alá állni, hogyha történik valami, akkor azt lássák az őrök.

- Zain Foster... - A sötétből a lány hangja szólt. A csaj kilépett az árnyékból az egyik lámpa fényébe két barátnője kíséretében. Egy percig csak nézett csípőre tett kézzel, én pedig próbáltam felvenni a lehető leglazább állást. Nyeltem egyet. Így hogy nem szólal meg, még ijesztőbb. Lassan a zsebébe nyúlt, kivett egy cigis dobozt, és felém nyújtotta. - Kérsz?

- Kösz...Kösz de nem cigizek. - Válaszoltam kicsit rekedt hangon, mire ő eltette a dobozt.

- Helyes. Gyilkos egy szokás. Itt szinte mindenki bagózik. Szépen lassan kinyírják magukat. - Itt megnyugodtam. Egy jó pontom már van. - Szóval Zain Foster...Kiről kaptad a keresztneved?

- A bátyámat Zack-nak hívják. Az anyámat Zoe-nak, az apámat pedig Zeno-nak. Nem akarták hogy kilógjak a sorból. - Itt felállt egy kis kínos csend, amit én szakítottam meg. - Tudom, hülye kérdés, de téged hogy hívnak? Mármint, hogy szólíthatlak? - A lány elmosolyodott, nekem pedig görcsbe szorult a gyomrom.

- A nevem Rory Brooks. Itt mindenki Brooksnak nevez. Bár, vannak a kivételesek. A barátok. És ha mázlid van, előbb vagy utóbb te is megkaphatod a jogot hogy Rory-nak hívhass.

- A Rory becenév, nem?

- De.

- És mi a rendes neved? - Itt elakadt a lány szava.

- Maradjunk annyiban, hogy ez még nem tartozik rád. Itt senki sem tudja a teljes nevem. - Ismételt csönd. A lány közelebb lépett a rácshoz, és tenger kékszemeivel mélyen az én barna szemeimbe nézett. - Te félsz tőlem?

- Öhm... Nem. - A csaj elnevette magát, majd mosolyogva nézett vissza rám.

- Te félsz tőlem. Látjátok! Mondtam, hogy fél tőlem. - Mondta a barátnőinek, és mind a hárman elröhögték magukat, majd komoly arccal néztek rám. - Másnak tűnsz. Tudsz gondolkodni. Intelligens vagy. Szerinted méltó vagy ezekre a dícséretekre?

- Hát... Én... Nem tudom. - Az idegességem kezd elszállni, de önbizalmatlanul válaszoltam.

- Szerintem nem... - Mondta az egyik lány Brooks jobbján.

- Nem mások véleményére vagyok kíváncsi. Azt akarom tudni hogy szerinted az vagy e.

- Igen... - Mark azt mondta hogy Brooks azokat bírja akiknek van vér a pucájukban, így magabiztosabban válaszoltam. - Igen az vagyok.

- Helyes. - Mondta. - A fiúk nem fognak komálni. Pont azért mert más vagy. Lógj Jack-ékkel. Ők köztudottan jóban vannak velem, és így viszonylag védettséget élvezhetsz. De nem léphetsz mindig a védelem árnyékába. Egy idő után elfogod veszteni ezt a védettséget, ha nem mutatod meg hogy igen is megérdemled hogy békén hagyjanak. Várj itt pontosan 3 percet, és utának menj vacsorázni. Ne köss bele senkibe, de ha fordítva van akkor küld el szépen őket melegebb éghajlatra. Csak akkor üss ha ők is.

- Téged miért hoztak ide? Mit csináltál? - Kérdeztem, mire elmosolyodott...

- Kérdezd a srácokat. Ők elmesélik. De csak úgy mondom. Nem vagyok olyan kegyetlen mint hírlik. Legalábbis azokkal nem akik megérdemlik... - Mondta a lány majd hátat fordított és elindult.

- Brooks! – Kiáltottam utána. - Miért segítesz nekem? - Brooks megállt, megfordult és elmosolyodott, majd válaszolt.

- Mert az ösztönöm súgja. És az ösztönöm nem téved.

Brooks elment. Furán hangozhat, de most egész kedvesnem tűnt. Még csillant egy utolsót a fényben az élénkpiros végű szőke haja, majd elnyelte a sötétség. Kivártam a 3 percet, majd visszamentem a kajáldába. Este elmesétem a többieknek hogy mi volt, és mind azt mondták hogy jó irányba haladok.

- Srácok... Megkérdeztem Brookst hogy miért hozták ide...De ő azt mondta hogy kérdezzelek titeket. Elmondanátok végre mit csinált? - A kérdésemre csönd kerekedett...

- Várj...Te most komolyan megkérdezted Roryt hogy mit csinált? - Mark mondata röhögésbe torkollott, majd mikor lecsillapodott, Jack szólalt fel.

- 8 évesen, teljesen tudatosan megölte az osztálytársait és az ofiját. Összesen 29 embert, köztük a legeslegjobb barátnőjét. Amikor megkérdezték a bíróságon, azt mondta hogy azért tette mert cseszegették. Hat éve van itt. Senki sem tudja milyen volt 8-9 évesen. Mindenki elszabadult aki az akkori énjét ismerte, kivéve a két barátnőjét, Emma-t és Kate-et. Amikor én idejöttem 10 volt, de már akkor is uralta a fegyházat, mert mindenki félt tőle, amióta csak idekerült. Bár azt mondják azóta teljesen megváltozott...

Durva... 29 ember. Egy komplett osztály. Nekem nem olyan embernek tűnt aki kinyírta volna 30 barátját. Mondjuk, mondta Jack hogy megváltozott, de... Talán még nem ismerem minden oldalát. Lefeküdtem, de nem tudtam aludni. A beszélgetésünk végén Brooks egész normálisnak tűnt, sőt! Kedvesnek...

- Hey! Foster! Zain, ébren vagy? - Az alvó szobában úgy néz ki nem én voltam egyedül ébren, ugyanis Jack suttogott hozzám, az emeletes ágy felső részéből, aminek én az alján feküdtem.

- Aha! Mivan? - Válaszoltam.

- Figyelj, most ne keménykedj, hanem mondd meg az igazat. Parázol Brookstól?

- Hát... Ami azt illeti egy kicsit eddig is ijesztő volt, de most már talán egyenesen rettegek tőle...

- Felesleges! Rory keménykedik, és persze, erős! Egy ütéssel képes eltörni minden csontot a testedben. De nem rossz ember. Szerintünk tévedésből hozták ide. Rákenhették a dolgot, ezért nem beszél róla soha. Mi csak onnan tudjuk hogy mit csinált, hogy egyszer belógtunk Mr.Silverman irodájába és elolvastuk az aktáját. De ez persze csak egy elmélet. Senkinek sem mondja el mi történt igazából, de még részleteket sem mond, pedig itt mindenki keménykedik hogy mit csinált. Igazából kell félni tőle, de neked nem. És hála a jó égnek nekünk sem!

- Ez jó hír... - Mondtam.

- Na, aludj, mert 8-kor ébresztő van, és nem fogunk rád várni!

Jack este nem szólt hozzám többet. Az elméletük talán helyes. Szerintem sem lenne képes erre. Jobban ment ez a nap mint gondoltam. És ha mázlim van, talán még túl is fogom élni ezt a pár évet...