Dübörgött a zene a casinoban. Egy dekoratív lány mini ruhája feljebb csúszott miközben lerakta nyerő pakliját az asztalra.

- És ezzel a hölgy megnyerte ezt a fordulót is. – tapsolta meg a férfi.

Az alig huszonkét éves szőkeség felállt az asztaltól, majd biccentve egyet, elfogadta a kártyát, melyet később be tud váltani. Fullasztó meleg volt a casinoban. Háttérben egy dallam szólt, vérvörös rúzsa megcsillant a fényben. Barna szemei néha ragadózóan villantak meg. Félmosolyra húzva száját előbukkant egyik hosszúkás szemfoga.

- Szia cicám, nem jössz játszani? – karolta át a derekát egy férfi, miközben búgó hangon beszélt hozzá.

- Miért is ne? – hajolt közelebb, majd kezével megcirógatta az illető állát.

Jól nézett ki a srác, talán huszonhárom is lehetett, magas volt, ébenfekete hajjal, s sötét szemekkel. Ott volt izmos ahol kellett, félhosszú haja hullámosan verte állát.

- Gyere akkor, menjünk egy csendesebb helyre. – markolt bele a hófehér combba.

Halkan felkuncogott a szőkeség, majd a srác kezét megfogva a casino mögé vezette. A kinti hideg segített valamilyen szinte lehűteni éhségérzetüket. Halandóságukat rég elvesztve, csaptak le egymás ajkaira. A feketeség felkapta szépségét, s a falnak támasztotta, miközben tépte méz édes ajkakat.

Feljebb csúsztatta a fekete mini ruhát kezével, miközben a szőkeség nyakát ostromolta. A lány se tétlenkedett, beletúrt a sűrű sötétségben. A szemüveges letette a lányt öléből, majd újra a dús ajkakra csapott le.

- Édes vagy cicám, mint a méz. – dörmögte, majd hatalmas tenyerével megmarkolta a szőkeség félgömbjeit.

- Ugyan kedvesem, még a végén elpirulok. – villantak meg vágyakozóan.

- Mindketten tudjuk, hogy csak az emberek pirulnak. – nyalta meg szórakozottan a száját.

- Ezzel most arra célzol, hogy én nem vagyok az? – vonta fel szépen ívelt szemöldökét, miközben félmosolyra húzta ajkait.

- Egy kibaszottul dögös vámpír vagy. Az én arám. – nyalta meg a nőstény mellét.

- Csak a tiéd kedvesem. – nyögött fel az éjszakában.

Züllött egy bár-bár
Kölcsönözhető vágy-vágy.