Taehyung pov

Jiminishii:
Annyira elegem van már

TaeHyungsii:
Miért? Mi a baj?

Jiminishii:
Jia meg a hisztijei

TaeHyungsii:
Megin min húzta fel magát a hercegnő?

Jiminishii:
Randiztunk minden úgy volt ahogy szerette volna. Érted pucba vágtam magam mint egy kis pingvin elvittem étterembe és nem a mekibe mint téged hanem valami flancos helyre aminek a nevét ha akarnám se tudnám most se kiejteni. Persze a kaja árak az eget verik és ahogy lenni szokott nem csak drága de még kevés is. Szóval konkrétan éhen maradtam meg csoro is lettem, ő felét ott hagytam. Legszívesebben bezabáltam volna azt is, de nem lehet más kajáját elvenni mert hát flancos hely meg illem meg a tökköm tudja. Szóval miután lehúzták az egy havi keresetemet elmentünk sétálni és eleredt az eső. Ő meg jól lebasszott mint a pöngös malacot, hogy miért nem hoztam esernyőt hát tönkre megy a sminkje meg a haja. Én meg ráüvöltöttem, hogy nekem meg az idegrendszerem megy tönkre.

TaeHyungsii:
Az komoly?
Aztán mi vokt!
*Volt

Jiminishii:
Semmi beszálltunk a kocsiba mert apa kölcsön adta tekintve ha én takarítóm ki és haza vittem.
Kiszállt se puszi se pá, azt becsapta nagy hisztijében úgy a kocsi ajtót mint más a wcjét sem.

TaeHyungsii:
Haaaj Jiminishii kell ez neked?

Jiminishii:
Nekem most a barátom kell, a Bananas bárban egy üveg wiskey társaságában

TaeHyungsii:
Szóval ez meghívás egy iszogatásra?

Jiminishii:
Igen

TaeHyungsii:
Jó, de te fizetes az első kört

Jiminishii:
NE MÁR!!!!
Nem egyértelmű, hogy most lettem csoro?

TaeHyungsii:
Akkor hogyan akarsz a Babanasba menni te igen okos?

Jiminishii:
A fene eggye meg
A bátyád nem tudna venni nekünk mi meg csőveznénk a játszóban

TaeHyungsii:
Tanul nem akarom zavarni

Jiminishii:
Akkor majd én

TaeHyungsii:
Eszedbe ne jusson
Hallod
Jimin
JIMIN
Nem hiszem el, hogy nem olvasod el
Addig foglak zaklatni míg meg nem unnod, hogy csippog a telefon
Hallod
Kerti törpe
Erre sem ugrasz?
Most komolyan?

Jiminishii:
Na elintéztem
Hétre várlak a Bananas előtt elne kés

TaeHyungsii:
Rendben

Felkelve az ágyból a szekrényemhez mentem. Nem gondoltam volna, hogy ma este elmegyek itthonról. Jimin annyira meg volt győzödve róla, hogy ma este összejöhet a dolog Jiaval. Bár igazándiból nem tudom mit is várt!? A csaj hercegnő. Gazdag szülőkkel gyermeke, akik nem egy hozzánk hasonló középosztálybeliekkel akarnának a lányuk mellett tudni. Meg aztán a csaj sem olyan aki miatt érdemes lenne foggal-körömmel harcolni. Azt elismerem, hogy szép de a külső mit sem segít ha belül rohadt vagy és kukacos mit az alma. Mindig mindenben és mindenkiben a hibát keresi. Elvan kényesztetve, emiatt pedig ha szeretnél tőle valamit kikell nyalnod a valógát. Ahogy Jimin is tette most. Aztán mi lett a vége!? Elkövetett egy hibát amit nem kalkulált bele és már is ő lett a szar alak. Mondhatnám, hogy én megmondtam, mert megmondtam, de nem akarom, hogy pofára esve még bele is nyomjam a fejét abba a sárba, hogy mi mindannyian megmondtuk, hogy offos a téma. Nem is értem. Ő hozzá olyan lány való aki vicces, kedves és aki jól öltötött de ha koszos lesz a ruhája csak legyint rajta mondván majd kimossa.

Egy egyszerű fekete vászon nadrágot vettem fel ővvel, melléje pedig egy fekete rövidujjut amit be is tűrtem. Hosszúra nőt göndör fürtjeimet az ujjaimmal megigazította, hogy valahogy álljanak is. Ekkor koppogás hangzott az amúgy is félig nyitott falapon majd megláttam a betoppanó személyt.

- Készen vagy? - Kérdezte Namjoon aki otthoniban volt, de az a sarki boltig bőven megállta a helyét.

- Ahaa. Ne haragudj, hogy ilyesmikkel zavarunk téged. - Néztem rá kissé bűnbánóan. Most vannak a záró vizsgái az egyetemen amire nagyon rákell készülnie, mi meg ilyenekkel zaklatjuk.

- Ugyan! Legaláb picit kimozdulok, kell egy kis friss levegő! - Mosolygott, majd háttat fordítva nekem elindult lefelé a lépcsőn én pedig követtem.

Az oda vezető sétánkon Nam Jimin után érdeklődött én pedig elmondtam neki, hogy szerelmi bánata van úgy, hogy nem is szerelmes. Miután végeztem a részletes beszámolóval, Namjoon elmesélte, hogy ő is volt hasonló cipőben. Nem is merte elmondani anyáéknak, hogy a havi zsebpénzét két óra alatt elköltötte egy lányra aki végül benyöggte neki, hogy ő amúgy nem is érez jránta úgy. Mikor rákérdeztem, hogy-hogy bírta ki pénz nélkül azt vállaszolta, hogy menzás koszton élt, illetve amit itthon talált. De ha minden kötél szakadt, vagyis, hogy a barátai elakarták rángatni bulizni akkor ők fizedték az összes piáját. Ő pedig a következő hónapban visszaadta nekik, ami miatt majdnem megint lecsorosodott. Jót derültünk ezen.

Amikor odaértünk a boltban Namjoon magabiztosan emelte le az alkoholt a polcról. Irigylem néha, hogy elmúlt már bőven tizennyolc,mert így mindent megtud venni gondolkodás nélkül legyen az cigi vagy alkohol. A pénztárhoz sétálva nézegedtem az édességeket míg megnem állapodtam a békás haribonál. Namjoon már a kasszától nem messze állt és türelmesen várt engem mikor odaértem.

- Ez minden? Nincs szükséged másra? - Nézett rám én pedig megcsóváltam a fejemet. Zsebeimet bőrkabátom zsebébe mélyesztettem, amiben a telefonom lapult az irataimmal illetve a titkos rossz szokásommal. - Cigi? - Kérdezett rá.

- Hyung! Nem használok már ilyeneket! - Háborodtam fel hazugságomra.

- Ennek örülök! - Simogatta meg fejem tetejét majd elindult a pénztárhoz. A pénztáros persze rutin szerűen megkérdette, hogy elmúlt már e tizennyolc. A testvérem a zsebébe nyúlt a személyiért de az eladó leállította. Hitt neki hisz nem volt már kölyök feje csupán előírás mert én mellette voltam. Elköszöntünk illedelmesen, kilépve az üzletből pedig a kezembe adta a vett cuccokat.

- Kifizetlek ha haza értem!

- Hagyjad! - Legyintett le. - Érezzétek jól magatokat és vigyázzatok egymásra!

- Rendben! Köszi. Szia - indultam meg a buszmegálló irányába amikor még a bátyám utánam szólt.

- TAE!

- Igen! - Pördültem meg a tengelyem körül.

- Bármi baj lenne, de ne legyen, hívj!

- Oké. Sziaa Hyung! - Mentem újra utamra.

A busz szerencsére nem késett sokkat így hamar a Bananas előtt találtam magam ahol már Jimin álldogált szűk farmerben, bőrkabátban, fején fekete sapkában.

- Sokat vártál? - Értem elé.

- Nem. - Tette el zsebébe a telefonját. - hívtam Jungkookot is, de az a mihaszna boldogan éli az életét.

- Moziznak Saejinnel nem?

- Jaah valami tesos napot tartanak vagy mit!? Ti is szoktatok? - Nézett rám.

- Elszoktunk járni ide meg oda, de amennyit vagyok Nammal ugyan annyit vagyok veletek is.

- Jó nektek, habár így, hogy egyedüli gyerek vagyok több minden jut nekem. - Mosolygott szélesen. - Itt van a kicsike? - Kapta rám hirtelen a tekintetét, majd a kezemben lévő üvegre amit el is vett. - Mond meg Namjoonnak, hogy majd megadom.

- Mondtam neki, de azt mondta hagyjam.

- Lehet vele kéne inkább randiznom! - Nevetett fel s a nevetésse ragájos volt. Majd megfogta a kezemet és a játszó felé kezdett húzni ahol leültünk az egyik padra. Vagyis én leültem normálisan ő pedig az asztal tetejére. - Tessék! - Nyújtotta felém a bontott üveget. - Hamár egyszer te szerezted tiéd lehet az első korty! - Mosolygott.

- Namjoon vette nem én. Igyál csak neked van bánatod.

- Oké - húzta vissza az üveget, vastag ajkaihoz emelve pedig bőven meghúzta azt.

- Képzeld elkezdtem egy új sorozatott! - Vágtam bele mondani valómba. Filmekről beszélgettünk, zenéről, az osztályunkról, barátainkról illetve a tanárainkról. Mindenről ami eszünkbe jutott.

Jimint a gimiben ismertem meg. Egy osztályba jártunk és mivel ő a hely osztásnál késett csak a mellettem levő üres székre ült le. Igazándiból válaszhadta volna még egy lány osztálytálytársunkat is de ő velem akart megismerkedni. Azt mondta érdekes személyiségnek tűnök, meghát akkoribban minket még a barátság kialakítása jobban érdekelt annál mintsem, hogy a csajokkal vagy a szerelemre, sexre gondoljunk. Több barátunk is van mint például Jungkook, Eunwoo, de Jimin ő mindig is más volt nekem. És én mindig is más voltam neki. Szoros barátság a miénk amit ha valaki vagy valami miatt megszakadna az komoly törés lenne a lelkünkben. Vagyis legalábbis én így érzek.

- Tae - nézett rám Jimin aki időközben elterült a pad tetején, így arca az én arcommal visszintesben volt. - Miért vagyok én ilyen szerencsétlen a nőkkel?

- Ennek az lehet azaz oka, hogy szar az ízlésed! - Veszem el az asztalon lévő félig megivott üveget, hogy igyak belőle két kortyot.

- Neked annyi sincsen! - Fordította el fejét a másik írányba. - Taeh - fordult vissza hozzám - neked miért nincsen senkid?

- És neked miért nincsen? - Nyúltam bele a zsebembe, hogy elő halásszam a cigimet.

- Ne de most komolyan? Miért nincs?

- Biztosan sokat látnak veled! - Néztem bele a szemébe pimaszul mire ő vállon csapott.

- Szemét - röhögött fel az égnek meresztve tekintetét. Dundi aprócska ujjait hajába vezette elmerülve a gondolataiban kémlelte a kormos eget.

Egy szállat a számba tettem és az öngyújtomat csattogtattam, hogy végre tűzet varázsolja. A hangra Jimin is felfigyelt és egyből felém kapta a fejét.

- Nem azt igérted Namjoonnak, hogy leszoksz.

- De - vettem ki ajkaim közül a szállat és Jimin felé fordítottam aki oda hajolva nagyott szívott belőle. Fejét ismét az ég felé fordította mire kifújta a füstőtt.

Vissza magamhoz vettem a szállat, ülőhelyzettemben megfordultam, hogy fejemet hátra döntve én is kémlelhessem az eget.

- Kéne valaki aki olyan mint te. Bolondos, de komoly, gondoskodó és jó képű - mondta hirtelen Jimin.

- Olyan nincs még egy mint én és olyan sincs még egy aki olyan mint te! - Emeltem számhoz a bagómat.

- Épp ez a baj! - Fordult meg oldalára és ujjaival most az én fürtjeimet kezdte el birizgálni. A jól eső érzésnek átadva magam élveztem az alkoholtól kábult érzéseket, a nikotin a tüdőmben és Jimin érintését. Más szóval a teljes eufóriát.

- Megakarlak csókolni! - Mondta ki hirtelen. Előre döltem és alám dobva a csikket eltapostam a porba azt.

- És mi akadályozz meg benne? - Néztem a lábam fejét ahogy eltüntettem a piroslón világító foltott.

- Az, hogy háttal vagy nekem! - Hátra néztem rá és vissza fordultam előző ülőhelyzetembe. Kezeimet keresztbe a padra fektettem amire aztán államat rátéve néztem Jiminre.

- És most? Mi akadályoz meg benne?

Jimin felült fekvő helyzetéből emiatt egyenesbe emelkedtem. Magához húzva a lábait felém írányitva terpeszbe ült. Lejebb csúszott így nagy tenyereim bátran a derekára fogtam ő pedig lecsúszva a padról szembe, az ölembe ült.

- Most már semmi! - Jelentette ki miközben apró kezei közé fogva az arcomat lehunyt szemekkel hajolt rá ajkaimra. Vastag párnái puhák voltak míg íze kesernyés a wiskeytől. Kezeimmel amik eddig a derekát fogták most szorosan átöleltem karcsú derekát, hogy még közelebb, még biztosabban legyen hozzám esélytelenül a menekülésre. Nyelvemmel végig simitottam alsó ajkán ami miatt ő lejebb eresztett, ezzel beljebb invitálva engem nyelvéhez aki már türelmetlenül várt engem a táncparketten, hogy egy vad cha-cha-chára hívjon.

Hosszú percekin faltuk egymás szüntelen. Mindketten tudtuk, hogy erre van szükségünk. Feltétel nélküli, tiszta, tiszteletteljes kapcsolatra. Mi voltunk egymásnak a tökéletes. De nem mertünk lépni a másik felé, csak ilyenkor. Ilyenkor mikor elmúltak a gátlássaink, a félelmeink. Amikor az agyunkat elborította az alkohol ködje, csak és akkor mertük egymást szeretni. A való életben nem mertük megtenni. Az ölelések rendbe voltak, néha megmertük fogni egymás kezét vagy adtunk egymásnak arcra puszit. Jimin egyszer megakart puszilni én pedig véletlen jobban odafordultam, emiatt a szám sarkát érintette ajkai. Egyből elkaptuk egymást mintha forró vashoz értünk volna. Tudtuk, hogy fontosak vagyunk egymásnak és a kapcsolatunk messze túl menő egy szimpla barátságnál. Még se mertük megtenni. Én nem hívtam randira mert gyáva voltam ahhoz, hogy elfogadjam Jimin gyáva ahhoz, hogy igent mondjon nekem.

Nem tudom mióta ülhedtünk ott a kivilágított mégis sötétségben burkolodzó padon ahol nyugodtan kiélvezhedtük egymás társaságát.
Jimin a hajamba vezette ujjait, hogy meghúzva fürtjeimet hátra vessem a fejemet elvállva ajkaitól a gyönyörű menyországtól, hogy csodásan csillogó barnáit az enyémébe fürkésze. A homlokomhoz hajolva puszilt meg ott, ami a hűség jelének számít, majd orromhegyével illete e keggyel és utána vissza megtalálta a megfelelő helyet, az ajkaimat.

Olyan meghitt volt az egész légkör mégis egy teledon hívás elrontott minket.
Jimin elvállt tőlem amint meghallodta, hogy valaki keresi őt. A zsebéből kihalászva még én nekem is biztos láttást biztosított a képernyőn szereplő névre. Jia.

- Ezt most felkell vennem!

- Miért? - Kérdésemre nem válaszolva húzta el a zöld gombot fogadta a hívást.

- Szia - szólt bele. - Nem nem zavarsz. - Felhúztam a szemöldökeimet, mire Jimin rám nézve elkapta rólam a tekintetét. Megpaskoltam combjait, hogy szálljon le rólam és ő leszállva rólam mellém ült.

Tudtam kettőnknek ez már veszett ügy.

Felálltam a helyemről és előhalásztam a cigimet Jiminnek hátat fordítva aki ha jól hallom egy késői találkozott rendezz le azzal az emberrel aki abszolút nem érdemli meg őt. Igazából eddig senki nem érdemelte volna meg őt. Mert senki nem szerette annyira mint én.
A csikkemet elnyomva vettem is elő a következőt miközben az asztalon lévő wiskeys üvegért mentem. Nagyokat húztam le belőle, ahogy a cigimből is mélyeket szívtam. Mikor végre letette a telefont rám se nézve kezdte bűnbánő hangon, mert bánja, hogy most itt kell hagynia engemet.

- Tae.. Én..

- Elmész hozzá megbeszélni a dolgokat! - Mondtam ki egyszerűen miközben kifújtam a tüdőm a hosszú szürkés-kékben színezödő füstőt.

- Nagyon haragszol? - Vezette rám szemeit.

- Már miért haragudnék? - Horgasztottam le a fejemet miközben eltapostam a csikkemet.

- Hát mert azok után, hogy mi érted, csókoloztunk most meg lelépek.

- Ez nem újdonság! Mármint az, hogy csókolodzunk.

- De neked többet jelent!

- Miért neked talán nem? - Kaptam rá a fejemet, miközben elgondolkodva, padra szegezett fejjel így válaszolt.

- De.

Körbe néztem a parkban. Fulasztott a kialakult helyzet, de már megszoktam. Megszoktuk.

- Menjünk inkább. - Fogtam fel a megmaradt wiskeyt. - Még eléred a 12-est.

Jimin feltápászkodott. Kicsit megimbojgott de viszonylag egyenesen állt. Mikor mellém ért feléje nyújtottam a rágomat mire ő furcsán összeráncolta szemöldökeit.

- Ne érezze rajtad, hogy ittál!

- Szerintem amúgy is látszik. - Vette el tőlem mégis a felkínált darabot.

Elindultam balkezemben a wiskeyvel mire jobb kacsomba megéreztem ahogy az aprócska ujjak összekulcsolodva fonodnak össze enyéimmel.
Megilletődve néztem rá.

- Szédülők. - Mondta egyszerűen. Jobban rámarkoltam most már én is, így mentünk kézen fogva a buszpályaudvarra.

A pályaudvaron míg vártunk végig csendben voltunk. Maszkot húztunk, hogy ne ismerjenek minket bár engem nem érdekeltek volna. Jimin velem szemben állt, mint két kezével az enyémeket fogta, miközben fejét mellkasomnak döntötte ezzel elérve, hogy hajának puhasága azcomon táncoljanak, orrnyílásomba pedig bekusszon a barack illata egészen az agyamig, a szívemig.

Mikor végre megérkezett a csoda járgány hátrébb léptem. Az utasok sorban kezdtek el felszállni.

- Majd írd meg reggel, hogy mi volt, rendben?

- Rendben. Köszi, hogy velem voltál.

- Ez csak természetes.

Jimin elengedve a kezeimet indult volna meg de még utána szóltam.

- Jimin - vissza pördült felém és kiváncsian vizslatott én azonban halkabban az előbbinél szóltam hozzá. - Ha esetleg csókra kerülne a sor, intézd úgy, hogy éjfél után történjen. Balszerencsét hozz ha két különböző embert csókolsz meg egy nap.

Jimin bollintott majd megfordulva újra elindult. Majd egy hirtelen mozdulattól megpördült ismét és gyors léptekkel felém iramodva adott egy búcsú csókott maszkon keresztül. Felfogni sem volt időm, mert amilyen gyorsan jött olyan gyorsan távozott.

- Reggel majd írok. Szia - azzal sietősen felszállt a buszra, megállt az egyik kapaszkodónál onnan integetett felém, én pedig kalappáló szívvel a mellkasomban visszaintegedtem neki.

A haza felé vezető uton még elszívtam jó pár szállat. Úgy gondoltam, hogy a tüdőm szakadjon meg mert a szívem már nem bírja. Végül egy patkára leülve egyedül ittam meg azt a maradékot amit még meghagytuk az ittalunkból. Ha már Nam a saját pénzéből vette nekünk úgyhogy nem engedi kifizetni megér annyit, hogy ne vesszen kárba.
Aztán úgy nagyjából minden is a fejemre ment emiatt pedig a semmiből neki álltam sírni. Térdeimet átölelve bújtattam el benne arcomat, hogy ne lássa senki könnyeimet. Igaz hangom lehetett mert voltak olyanok akik oda jöttek hozzám megkérdezni, hogy tudnak e segíteni.

De nem tudnak.

Ezen senki sem tud.

Csak is Jimin ha merne szeretni és nem rohanna olyanok után akik folyamatosan a rosszat okozzák neki.

Valahogy nem is tudom honnét de erőt gyűjtöttem magamban és felkeltem. Az üres üveget egy közeli kukába hajítottam és botorkálva, dölöngő léptekkel eljutottam a házunkhoz. A cipőmet és kabátomat levetve próbáltam meg hallkan felosoni.

Anyáék már alszanak ebben biztos voltam, hisz bőven elmúlt már éjfél is. Ahogy Namjoon is biztosan, mégis a saját szobám helyett az ővéhez kanyarodtam. A szobát bevilágította a holdfény. Nam csak akkor engedi le a redőnyt ha muszáj, amúgy meg szereti ha a szobában mindig van valamilyen kis fény. Mélyeket szuszogott elterülve a nagy ágyán. Megkerültem az ágyat. Ráülve lehúztam komásan a zoknimat és nadrágomat is. Takaróját felemeltem és befeküdtem mellé. A mocorgásomra persze egyből felébredt, bár szemeit nem nyitotta fel.

- Tae!? Te vagy az?

- Uhm - bújtam bele mellkasába ő pedig egybál átölelte azt.

- Cigi szagod van!

- Sajnálom!

- Mi történt? Csókoloztatok?

- Igen, de most ő kezdeményezett. - Namjoon előtt nem voltak soha titkaink. Különleges testvéri kapcsolat a miénk. Mások veszekednek a testvéreikkel és néha megtudnák folytani egymást egy kanál vízben, de mi nem. Igaz köztünk is vannak néha összezörrenések, de mindig megtudjuk beszélni. Namjoon túl figyelmes én meg túl ragaszkodó vagyok. Ezért van ez a kötelék köztünk.

- És utána?

- Elment. Jia felhívta, hogy beszéljenek személyesen és ő elment. De addig meg úgy viselkedett velem mintha mi egy pár lennénk. - Kezdtem el megint könnyezni ami a hangomon is hallatszodott, hogy nyelem a könnyeimet. Emiatt Nam ha lehetett még szorosabban ölelt magához.

- Haaaj ez a Jimin, ez a Jimin. Akarod, hogy beszéljek a fejével?

Egyből a fejemet rájtam amivel azt üzentem, hogy nem.

- Nem. Kérlek, hogy nem. Nem akarom, hogy emiatt elveszítsem. Kell a barátsága.

- Mégha ennek azaz ára, hogy te szenvedj?

- Elviselem. Bármit elviselek csak legyen mellettem.

- Rendben van. - Sóhajtott mélyet.

- Nam!? Aludhatok ma veled? - Néztem fel rá, mire szembe találtam magam fáradt iriszeivel.

- Persze. - Mászott kicsit arébb, hogy jobban elférjek, de én nem igen terveztem tőle távolabb menni,s ezt ő is tudta.

Most mindenképp kell valaki közelsége akiről tudom, hogy soha nem fog elhagyni, aki úgy szeret ahogy vagyok.
Most ezekben az időkben a testvérem szeretettére van a legnagyobb szükségem.

Helyesírási hibákért elnézéseteket kérem!

Köszönöm ha elovastad! 🖤

Ha tetszett a történet akkor kérlek nyomj a csillagra. Véleményedet pedig oszd meg velem kommentben. 🖤