-A kapu elé érve, nagyot sóhajtottam.

-Minden rendben?-Fogta meg a vállam Izuku. 

-Persze, csak semmi kedvem a mai naphoz. -Indultam el, egyenesen az épület bejáratához.

Valójában Roya szavai jártak a fejemben, mintha kísértene.

-Jó reggelt!-Gurult el előttem Roya.

-Roya-san?-Futott a guruló Roya után Izuku.

A hideg is kirázott, ez a nő tényleg kísért!

-Hehe, ne haragudjatok csak késésben voltam. - Állt fel.

-De miért gurultál a földön?-Húzta fel a szemöldökét kíváncsian Todoroki.

Ő mióta van itt?!

Mind a ketten kisértenek!

Bár.. Senpai részéről még rendben van.

-Öhm elestem?-Nézett körül Roya nevetve.

-Jó reggelt Roya-san. -Mosolyogtam rá kedvesen.

Legalább is amennyire tudtam. 

Ekkor megjelent Bakugou is.

-Istenem,szerencsétlen vagy. -Segítette fel a földön fekvő lányt.

Tényleg ennyire szereti őt?

-Név-chan! Hogy érzed magad? -Karolt át Roya, majd válaszom meg sem várva futott be velem a női mosdóba, ahol mély levegőt vett s ki fújta magát.

-Ezt meg mire véljem? -Néztem rá, miközben H/sz hajam meg igazitottam, hisz hála a futásnak, olyan kócos lett, mintha csak kötelező lett volna.

-Te szeretnél Shoto közelében lenni, ha nem viszonozná az érzéseid? -Döntötte oldalra kíváncsian a fejét, a felemás hajú lány.

-Mi? Ez hogy jön ide? Természetesen fájna, de.. Ilyen nem lesz! -Néztem rá.

-Katsuki sose viszonozná az érzéseim, ezért hát igyekszem kevesebbet érintkezni vele, vagy épp a közelébe lenni. -Motyogta halkan Roya, épp hogy értettem.

-De hát, te vagy az aki nem viszonozza Bakugou-kun érzéseit, a vak is látja hogy imád téged! -Jelentettem ki, hiszen Bakugou vele máshogy bánik, illetve Izuku is mondta már.

-Ezt még is miből vetted? Katsuki sose mondta hogy szeretne, nem is viselkedik úgy, Tomura is meg mondta. -Dőlt neki a mosdó ajtajának Roya.

-Mármint, az a Tomura? -Döbbentem le.

Még is ki ő, és mi köze van Shigaraki Tomurahoz?

-Jaj, igen Név-chan, Todoroki Roya vagyok, Shoto húga. Viszont a családi hátterem, nem épp a legjobb, ezért hát a másik bátyámmal élek, úgy mondd semleges vagyok, sem hős sem gonosz. Bár ez titok, szóval ne nagyon beszélj erről Todorokinak, vagy bárki másnak. -Tűrte hátra a szemébe lógó, fekete tincset.

Miért mondta ezeket el nekem? Nem értem, még is hogy került ennyire az életem központjába?

Talán azért mert senpai húga, vagy mert az egész lénye tele van titkokkal s megválaszolatlan kérdésekkel.

-Mindig hallod a gondolataim? -Ismét őt néztem.

-Igen, ahogy minden más emberét is, kivéve Katsuki.. Valahogy sose hallom mire gondolhat. Pedig ez a képességem, könnyű szerrel jutok bele más gondolataiba, hallom, manipulálom, s még beszélni is tudok velük, két képességem van, az egyik tűz, a másikat pedig az előbb magyaráztam el. Ha jól tudom, a te képességed angyal nevet visel, nem? -Lépett mellém.

S ekkor meg szólalt a csengő.

-Roya-san, mennünk kell. -Fogtam meg a kezét s rohantam vele a terembe.

Momo, senpaion feküdt.

Hogy mert hozzá érni? Megölöm..

Ekkor eszembe jutottak Roya szavai..

Ki kell bírnom senpaiért..

-Roya, itt a helyed. -Hallottam meg Bakugou hangját.

Legalább így senpai mellé ülhetek.

Végül a nap egész gyorsan el telt.

Bár Momo, szóhoz jutni sem hagyott.

Folyton senpai nyakán lógott..

Annyira nehéz.

Meg akarom őt ölni.

Senpai az enyém!

-Hé Név-chan, nem jössz velünk? -Mosolygott rám Roya.

Mellette Todoroki s Bakugou.

-De, hova megyünk? -Néztem rá kíváncsian.

-A be ígért randidra Név-chan! -Hallottam meg Roya hangját, ismét mintha csak egy gondolat volna.