Másnap arra keltem, az író asztalomon fekszek a székemen ülve. Szóval lehet csak álmodtam. -gondoltam magamban.

De amint ágyamra néztem, egyből megcáfolódni látszott. De egyből eszembe jutott valami... A családom... Főleg a húgom. Olyan kis kíváncsi, észre fogja venni Minhot, ugyanis ő szokott engem kelteni. Egyből oda futottam az ágyamhoz és keltegetni kezdtem az éppen alvó kis harapós butust.

- Hey Minho, kelned kell..-rázogattam mire egy röpke pillanat alatt a földhöz vágott és felettem volt.

Viszont több amint észrevette én vagyok az, leszállt rólam.

- Bocsánat. De mi a baj? -kérdezte.

- A húgom szokott engem kelteni, gyerünk legyél nyuszi. Kérlek. -kértem szépen mire bolintott és helyette máris a kis aranyos nyuszi énjét találtam magam mellett. Fel kaptam majd magam mellé tettem az ágyba és betakartam magunk.

Pont időben ugyanis Byeol pont ekkor nyitott be a szobába pattogva az ágyamhoz.

- Jisung keeeelj. -puszilgatta meg az arcom amire kuncogva kaptam el és megcsiklandoztam.

Édesen kuncogott majd észrevette a nyuszit és egyből kézbe kapta és puszilgatni kezdte mire bennem megállt az ütő.

- Byeol kérlek tedd le Leeknow-ot.

- De miért? Olyan aranyos. -ölelgette tovább én meg nem tudtam mit tenni, se mondani.

Mit mondtam volna? Hogy egy nem földről származó király fiát ölelgeti aki mellesleg nyúl formájában álcázza magát és a világunk sorsa múlik rajta? Ugyan, ennyire nem vagyok felelőtlen.

- Byeol...uhm...most kell fürdeni vinnem a nyuszit, eléggé koszos szegény. -mondtam majd ki kapva a kezéből vittem a fürdőbe ahol a kádba raktam majd becsuktam magam mögött az ajtót és be is zártam a kulcs lyukban lévő kulccsal ami egy kattanással jelezte hogy nem tudom senki bejönni.

Azonban mire vissza fordultam egy szúrós pillantást kaptam Minhotól.

- Most vizes lett a ruhám. A te ruháid nem lesznek jók rám Han. -duzzogott.

Amúgy tényleg jól elintéztem, ráadásul még ott a kutyánk is...nehéz lesz ebből a házból kijutni az már biztos.

Kimászott a kádból, majd levette a rajta lévő pólót én meg majdnem ott pusztultam ki....várjunk mi?..

Adtam neki új ruhákat, amiket eléggé nehezen csempésztem be ide. Majd elindultam a nyuszi énjével a kezemben kifelé, egyenesen az iskola felé.

Annyeong!

Remélem nem lett annyira unalmas, de gondoltam, ha már van családja, őket is beavatom a történetbe 😄. Amúgy most leszögezem, a huginak nagy szerepe lesz a Minsungban.

Na de most búcsúzok.
Mindenkinek további szép napot és jó olvasást.
Na puszi☺☺