Kérdésem után rám nézett majd felállt és a. Kanapéra ültetett kezemben a könyvvel.

- Ennek a könyvnek hatalmas ereje van, legalábbis ott ahonnan a könyv származik. Ugyanis ez a könyv Szöulból származik, de nem innen. Ez a könyv nem e földi, úgy ahogyan én sem. De visszatérve a témára, ez a könyv varázserővel rendelkezik. Ebben a könyvben mindenféle varázslat benne van, egy gyengébb varázslattal kezdve, egészen az esősekig. Minden kategóriában. De a lényege az, hogy erre a bolygóra veszélyes. És ezért a könyvnek egy őrzőt kellett választani, aki te lettél. Ezért érzed azt a csuklódon amit.

Mondata végén egyszerűen nem hittem szavainak, de más magyarázatot, ha keresnék se találnék.

- Akkor most az én feladatom megvédeni a könyvet? -néztem rá bizonytalanul.

- Igen, de én meg rád fogom vigyázni, szóval ne aggódj. Nem lehet bajod ameddig mellettem vagy. -mondata azért biztató is volt meg nem is..

- És a családom?

- Amíg itt vagyok addig semmi bajuk sem lesz, mert egy búrát fogok tenni a könyv segítségével a ház köré. Ez egyfajta védelmet fog adni. Oh és még a szüleidre is rakok pajzsot. -ezen szavai máris nyugodalmat adtak de nem teljesen hisz még nem lett megvalósítva.

- De...te tudod használni a könyvet? -néztem rá érdeklődve.

- Igen, csak az őrző és a trónörökös tudja használni. -trónörökös... Akkor ő királyi sarj?...

- Te...?

- Igen, ezért tudtam nyúl formájában érkezni a földre. Rajtam kívül még két barátom tudja csak ezt megcsinálni. -bologatott.

- Értem...de most akkor tényleg kérdezem, mi lesz?

Kérdésemre pár perc elteltével válaszolt csak. De a válasz egyáltalán nem volt nyugtató.

Anyáék hirtelen érkeztek, ezért Minho nyuszivá változott és a kanapéra ugrott.

Eléggé nehezen sikerült megkérni anyát, hadsereg maradjon itta nyuszi, de végül sikerült így a szobámba vittem majd magunkra zárva az ajtót újból emberré változott és kezébe vette a könyvet, majd valamit mondani kezdett és visszatette a könyvet a helyére majd ágyamra ült.

- Mostmár biztonságban vannak, ne aggódj miattuk. Majdnem a legerősebb pajzs van rajtuk...most aludnom kell... Elfáradtam. -mondta majd el is dőlt az ágyamon.

Egy pillanat alatt aludt el, odamentem majd normálisan az ágyra fektettem és levéve róla a cipőt, betakartam. Mellé ültem majd megint megnéztem a homlokát. Még mindig nem tudok hinni a szememnek, ez egyszerűen hihetetlen.

Na most már senki se mondhatja, unalmas életem van. Csak kár senkinek se mondbatom el mit fogok csinálni, még a barátaim se tudhatnak majd róla.

Annyeong!

7. rész is napvilágot látott. Fhú el se tudjátok hinni mennyire nehezen született meg ez a rész. Nem valami nagy szám, de azért nem megy az olyan könnyen.

De ígérem hamarosan bele kezdek a ship összehozásába.
Addig is mindenkinek további szép napot és jó olvasást.
Na puszi☺☺