Egy rövid ölelkezés után mindketten rám majd Seungminre néztek.

- De... De... Nem ő az a fiú aki elrángatott téged ma? -kérdezte meglepetten Min.

- De ő az. -mondtam mire teljesen le sápadt.

- Jajj Minie ne legyél már ilyen. Tudod mondtam hogy Minho a főnököm...ahogy ti mondjátok. -mondta Chris majd MEGCSÓKOLTA Seungmint?!

Én teljesen lesokkoltam és el nyílt ajakkal néztem őket, erre persze Minho kitalált valamit.

- Ne nyisd ki a szád mert belerepül valami. -mondta kuncogva majd becsukta a szám.

- Bunkó! -mondtam össze szűkített szemekkel mire ő eldöntötte a fejét oldalra.

- Még neked kéne hálásnak lenned, amit le is fogok rajtad hajtani. Csak szólok. -hajolt az arcomba mire  teljesen zavarba jöttem.

Látszólag jól szórakozott rajtam. Hisz nem hajolt el, nekem kellett arrébb tolni őt.

Min és Chris még mindig falták egymást egészen addig, amíg nem tettettem köhögést. Akkor olyan gyorsan szétváltak egymástól mint amilyen gyorsan jön be a huzat az ablakon.

- Bocsánat... -szólalt meg halkan barátom.

- Nembaj, csak ne előttünk csináljátok. -mondta Minho. Szegény Min magára vette.

Ezért rohadtul fel fogom pofozni. És hát agresszív vagyok ha a barátaim meg bántja valaki. Így a falnak löktem a nyakánál fogva.

- Az én barátaim nem fogod szidni! Leszarom ki vagy a Holdon vagy akárhol, mert itt igenis egy szaros ember vagy! Egy kibaszott ufó! Úgyhogy most azonnal kérj bocsánatot Seungmintől, mert ha nem akkor baszhatod a könyved mert a legközelebb érkező ellenségnek odaadom azt a szart! -kicseszettül kihozta belőlem az állatot.

Leszedte a nyakáról a kezem majd felkapott és egy sima mozdulattal én voltam a falnál, szegény Min és Chris is aggódva nézte az eseményeket.

- Kis vadállat. Nem csoda hogy a könyv téged választott Han Jisung. De egyet jegyezz meg, ellenem te ha akarsz se érnél semmit sem. -mondta majd elengedett én meg a földre estem.

Ő egyszerűen eltűnt a semmibe, amint ez megtörtént idejött hozzám Christopher és barátom is.

- Jól vagy? -kérdezték egyszerre mire bolintottam egyet.

- Ne haragudj rá kérlek...ő fura. -mondta Min ismerőse.- Amúgy hívj Chan-nak vagy Bangchan-nak. Így egyszerűbb. -mosolygott rám.

- Rendben. -mondom halkan.

Ezután késő estig beszélgettünk majd ők hazamentek. Én meg fürödni készülődtem.

Annyeong!

12. rész, remélem tetszik nektek. Ha nem akkor kérlek mondjátok.

Ami viszont a történetet illeti, ne aggódjatok. Hamarosan mindenre okot adok, mit miért. De most mindenkinek további szép napot és jó olvasást kívánok.

Na puszi ☺☺