Sikoly és félelem. Ezek voltak azok amik az udvaron uralkodtak.

Ennek az oka még egyszerűen annyi, hogy valami izék az iskolában voltak és valószínűleg minket keresnek.

Azthiszem ennyire hamar le fogunk bukni Minhoval, ez eléggé érdekes szitu lesz. Még a végén el visznek az 51-es körzetbe vagy nem tudom.

És tessék, Minho megragadta a karomat és a kijárat felé kezdett el húzni. Miközben azt hallottam, a barátaim utánam futnak.

Minho a falnak lökött és élő véve egy fegyvert a kezembe nyomta... De nem ez lépett még, hanem ami ezután történt. A ruhám teljesen megváltozott. Olyan feelingem lett mintha valami maffia tagja lennék de aki Minhora néz teljesen eláll a szava. Ő mint egy Terminátor.

Hátra nézve a barátaim lefagyott arcával találtam magam szembe.

De nem tudtam megmagyarázni hisz Minho kiugrott velem az ablakon. És érdekes módon nem haltam meg, bár ennek örülök.

De ami ott lent fogadott az hihetetlen. Valami fekete árnyak  vettek hirtelen körbe minket. Minho mondta lőjek rájuk amit nagy nehezen ugyan de megtettem és lássatok csodát működött.

Körülbelül fél óra múlva történt meg az első baj. Elfáradtam és még rengeteg szörny vagy mi volt. Minhot meg nem fogom egyedül hagyni. Baszki!

Egy vágást éreztem meg a karomon ami pár másodperc múlva szörnyű, kínzó égést eredményezett ezért a földre estem. Azt vettem észre, Minho fölém hajol és felkap a kezébe majd úgy harcol tovább, vagy hogyan fogalmazzak.

Nemsokára kiiktatta az összeset majd óvatosan leültetett az udvaron lévő padra és a sebet kezdte tanulmányozni.

- Uhh...erre nem számítottam..figyelj Han ez nem súlyos. Most lehet fáj piszkosul de hamarosan elmúlik. De nehogy lefertőtlenítsd mert akkor tovább terjed a méreg. De nyugi, nem fogsz belehalni. -egyáltalán nem voltak nyugtatóak szavai.

- Mi az hogy nyugi? Hogy várhatod el, nyugodjak meg amikor ilyen fura izék támadtak majd vágtak meg!?! -akadtam ki, szerintem teljesen jogosan.

Erre nem mondott semmit sem csak felállt majd itt hagyott. Vagyis elszaladt majd nyuszikénk tért vissza ugyanis barátaim percek múlva megérkeztek.

Ekkor azonban már nem volt nálam se fegyver se az a fura ruha nem volt rajtam. De a seb természetes módon rajtam maradt.

Annyeong!

És meglepiii. Bár szerintem erre mindenki számított, na mindegy.

Örömmel közlöm veletek hogy hamarosan itt az ideje az uwu-k gyüjtögetésének, ugyanis a következő vagy az azutáni részben rengeteg uwu-t tervezek.

De most búcsúzok, mindenkinek további szép napot és jó olvasást.
Na puszi☺☺