A pofon élesen csattant az arcomon, én mégis könnyeztem a nevetéstől. Lola vörös arca miatt egyre csak nevetnem kellett, ahogy már megint félreértett egy szituációt. Imádom ezt a nőt, de komolyan.

- Jeon Kibaszott Jungkook!

- Mondtam, hogy ez nem az Lola, nyugodj meg.

- Akkor miért érdekel, mi van vele? Börtönbe akarsz kerülni? Én nem fogom pátyolgatni a segged!

- De igen - nevettem. - Te még oda is értem jönnél.

Lola az egyetlen, aki Jiminen kívül velem maradt. Szegény lányt az élet kitaszította, olyan, mint Nayeli, csak ő saját maga miatt. Aszexuálisként sose akart párkapcsolatot, mégis magányos, és olyan szorongásai vannak mint egy depressziós tinédzsernek. Ennek ellenére mindig is imádtam a stílusát, azt, ahogy segíteni akar másoknak, vagy éppen nekem. Sose hagyott cserben, sose árult el. És mint mindig, most is észrevette, hogy valami nincs rendben, és rögtön ki is szedte belőlem.

- Különben is, nem megdugni akarom, csak segíteni neki. Te is nagyon jól tudod milyen az, mikor csinálni akarsz valamit, de nem teheted.

- Ezzel célozgatsz valamire? - emelkedett meg a szemöldöke, mire feltettem a kezem, és megráztam a fejem.

- Nem, nem. Dehogy. Csak meg akarom értetni veled, hogy nem vagyok rossz ember.

- Tudom - bokszolt vállon. - Tudom, hogy nem tennél soha olyat, amivel árthatsz másoknak. Csak ez... Ha a szülei vannak a dologba, semmit se tehetsz. Skatulyába van zárva. JiSoo óta ráadásul még nem ejtettél ki női nevet a szádon, úgyhogy tényleg fontos lehet neked. Bocs, hogy felhoztam - horgasztotta le a fejét, mire megvontam a vállam. Nem szeretek a volt barátnőmről beszélni, tudja ő is, de látszott rajta, hogy csak ezzel tudta szemléltetni a mostani helyzetet. És valamilyen szinten igaza van. Mióta elment, nem néztem nőre sehogy, sőt inkább kerültem őket. De Nayeli halkan kiállt a segítségemért. - De egy dolgot tehetsz érte.

- Tudom - sóhajtottam fel. - Hagyjam békén - mondtam azt, amire Jimin is kért.

- Nem erre gondoltam. Azt mondtad, látod rajta, hogy vágyódik a változás iránt - bólintottam. - Hát változtass. Vidd bele rossz dolgokba. Például járjatok sokat a tiltott hátsó folyosón - a mondat felénél elnevette magát, és bevallom, én se bírtam. Ez még mindig annyira abszurd, hogy egy ilyen kis semmiség miatt kiakadt. - Csináljatok olyan dolgokat, amiket nem tenne meg, és ha azt látod, hogy bejön neki, akkor már tudni fogod, mi legyen a következő.

- És ha nem?

- Akkor hagyd. Nem lehetsz minden néma gyerek anyja, aki hallja a segélykérésüket. Ha akkor se kezd el önállósodni, és fellépni a saját maga érdekében, hagyd annyiba, veszett ügy.

- Jól van, ez izgalmasnak hangzik.

Már tudom is, hol fogunk mi rosszalkodni. Így kigondolva kissé perverzül hangzik, pedig a tervem semmilyen karikás témát nem tartalmaz. De a hülye töri feladat miatt most van indokom vele lenni, és a könyvtárban az a kis szoba pont jó lesz erre. Végül is már rávettem arra, hogy hallgasson velem egy kis zenét, és el is aludt félig rajtam.

***

Nem volt a könyvtárban, pedig biztos voltam benne, hogy erre indult. Legalább is most jártam át harmadszor is a sorokat, de nem láttam egy lelket se. Már épp feladtam volna, mikor észrevettem, hogy az ablak előtt heverő hatalmas babzsák szabályosan megmozdult. Márpedig senkit se láttam elmenni arra fele.

Ahogy közeledtem, megláttam őt, és egy karton borítású történelemkönyvet. De fölé érve ajkam mosolyra húzódott. Nem azt olvasta, hanem a könyv közepében elrejtett puha táblás olvasmányt. Az első bekezdésből ítélve valami romantikus könyv lehetett.

- Szia - köszöntem rá kedvesen, de még így is megijedt. Kezeit felemelte amivel csak annyit ért el, hogy a könyv leesett hátra a feje fölött. Felemeltem és belelapoztam. Ki akart szállni a zsákból, miközben azt hajtogatta, hogy ,,ne-ne", de mindig mikor megmozdult a benne levő apró szemek szétszóródtak. Esélye sem volt.

Letettem a könyvet, megfogtam az oldalánál a lányt, és kiemeltem, majd óvatosan leraktam a földre. Kellett pár másodperc, mire mindezt feldolgozta, de viszonylag hamar visszatért belé az élet, és felvette a kötetét.

- Nem tudtam, hogy ilyet is tudsz - húztam gonosz vigyorra a számat, és biccentettem oldalra a fejemmel. Fülig pirult, és oldalra pillantott. Mindig ezt csinálja, ha zavarban van.

- Kérlek ne mond el senkinek.

- Nem fogom, ha elmondod, miért stikában olvasol ilyeneket.

- Mert itt szabad - felelte. - Most van időm, és...

- És jól esik tilosban járni, valld be. Az, hogy olyat tehetsz, amit nem lenne szabad. - Félszegen bólintott, és felsimított a karjára. Nagyot sóhajtottam, és elnéztem a szoba felé. Az ajtó zárva volt, gondolom most sincs senki ott bent. - Gyere. Menjünk oda, ott kényelmesebben tudunk olvasni.

- Nem lehet - nézett fel rám, de nem hagytam neki, hogy tovább ellenkezzen. Intettem, és elindultam, de előtte még kivettem a könyvet a kezéből, hogy mindenképp kövessen.

- Már, hogy ne lehetne. Jól haladunk a feladattal, néha nem árt egy kis lazítás. - Pláne neked, aki szerintem nem ismeri ezt a szót.

Lehuppantam a kanapéra, és feltartottam neki a könyvet. Vette az adást, leült mellém és kinyitotta ott, ahol tartott. Én is úgy csináltam, mintha olvasnám a saját könyvem, de közben néha átpillantottam rá. Az ajkát és a nyakát simogatta egyes részeknél, szerintem észre se vette, csak ösztönből. Vágyik rá, mégse tesz érte, hogy megkapja. Miért jó neki, hogy álomvilágban él?

Kicsivel később becsapta a könyvet, és letette - sőt inkább elhajította - maga mellé. Felnéztem rá, de az arca már akkor vörös volt. És csak mélyült ez az árnyalat.

- Mi az?

- Semmi. Meg.. Untam.

- Na persze - nevettem fel. Nagyjából tudtam, miről lehet szó, ezért átnyúltam a könyvért, és beleolvastam. - Ez csak egy sima szex jelenet. Ne okozzon gondot.

- De hát...- megint össze van zavarodva, nem bír kinyögni egy épkézláb mondatot.

- Vagy inkább ez a kép zavar? - mutattam felé. Rá se nézett, csak jobban lehajtotta a fejét. A képen két meztelen felnőtt látszódott, de semmi olyan dolog nem lógott ki, amit ne lehetett volna kezelni. A nő a férfi ölében ült, így a broki el volt rejtve - egy igen jó helyre, jegyzem meg - a férfi rá volt simulva a nőre, szóval még a melleit se láthattuk. A férfi viszont tele volt tetoválásokkal, hasonlóan, mint én. - Te nem szeretnél?

- Micsodát? - kérdezte felháborodott fejjel. Egyem meg de aranyos, mikor félreérti a dolgokat. A szeme szabályosan izzott.

- Tetoválást - vontam vállat. Alig bírtam visszafogni a nevetésem.

- Oh, hát - a karomra pillantott. - Elég fájdalmasan néz ki.

- Nézd meg nyugodtan, nem harapnak - felhúztam a pólómat, de csak a vállamig, nehogy itt elájuljon a túl sok vértől a fejében. Még mindig paradicsomokat megszégyenítő színe volt. Viszont pozitívumként ért, hogy tényleg kíváncsi volt. Kicsit közelebb ült, és először csak a tekintetét húzta végig a karomon, majd utána az ujját is. Minden egyes tetováláson, mintha újra akarná rajzolni. Jól esett, hogy simogatott, és élveztem nézni az arcát. - Nem fájnak annyira, mint gondolod. Egyszer kipróbálhatnád.

- A szüleim megölnének. - Már megint a szülei.

- Akkor egyszer majd rajzolok rád valamit. Lemosható festékkel. Mit szólsz?

Elhúzta a száját, de láttam rajta, hogy nyert ügyem van.

- Rendben.