- Kár, hogy menned kell - mondta Nayeli, mikor felkelt. Már rég fent voltam, de nem akartam megmozdulni. Végre aludt.

- De találkozunk ugyan úgy. Nyugodtan mond azt a szüleidnek, hogy már befejeztük a töri feladatot. Nem akarom, hogy miattam bajod legyen. Elég nekem az a két óra is, amit nálam tölthetsz - feleltem miközben szorosan átöleltem. Felsóhajtott, és a karomra simított, de nem mondott semmit. Valójában nekem se elég, sose elég az, amit kapok, mindig többre vágyom, de még nem lehet. - Hamarosan karácsony.

- És hamarosan itt a születésnapom - vágta rá vészjósló hangon.

- Nem kell hozzámenned ahhoz az emberhez. Miután tizennyolc leszel, azt tehetsz, amit akarsz.

- Ez bonyolultabb Jungkook. Ne is beszéljünk róla.

- Rendben.

Nehezemre esett ott hagyni. Reggel még fetrengtünk kicsit, de miután Dae hazaért tudtam, hogy nekem sincs maradásom. Nayeli már reggel kinyitotta az ablakot, és kitakarította a szobáját, nehogy az anyja megsejtsen valamit. Ki akarom szabadítani innen, hogy többet ne kelljen semmin aggódnia.

A következő három napban igyekeztem nem felhozni a szüleit, Ran-t, vagy bármilyen dolgot, amivel szegényt felzaklathatnám. Ahogy ígértem neki, vettem színes testfestéket, és miután nagy nehezen rávettem, hogy vegye le megint a melltartóját, festettem a hátára két angyal szárnyat. Nagyon élveztem, mert ő nem ficánkolt, habár tudtam, hogy csiklandós. Lefotóztam, és úgy mutattam meg neki, de többet kaptam, mint amire gondoltam. Az arca, a szeme olyan mértékben megváltozott, amit imádtam benne. Vágyott rá, tetszett neki. És a tény, hogy én csináltam mind a kettőnket feldobott.

Ellenben azzal, hogy rögtön utána le is kellett mosni, mert ment haza. De a képet elküldtem neki, és elmagyaráztam, hogyan tudja megnyitni. Egyre ügyesebb és nyitottabb szinte minden téren. Imádom ezt a lányt!

Miután Nayeli elment, fél órával rá kopogtattak. Azt gondoltam Lola vagy Jimin lesz az, mert mindketten megígérték, hogy a héten benéznek, de ehelyett Lee csoportvezető jelent meg az ajtómban.

- Jungkook fiam - sóhajtotta vészjóslóan. - Be kell jönnöd a kapitányságra. Kérlek ne nehezítsd meg a dolgom - emelte fel a bilincset, de rögtön utána zsebre is vágta. Ismert már annyira hogy tudja, nem fogok elszökni, vagy próbálkozni. De mégis mit tettem?

- Jungkook ma sem jön? - ült le mellém Molly. Nagyon aggódtam, mikor tegnap nem jött be, és még az SMS-re sem válaszolt, amit küldtem neki. Sőt, este még fel is akartam hívni, de nem vette fel. Talán el kéne mennem hozzá? De egyedül nem tudok kimászni a falon, ha pedig másfele megyek azt Ran észre fogja venni. Ma is a folyosón végig engem figyelt, mintha tudna valamit, amit én nem. Lebuktunk volna? Várja az alkalmat, mikor elkaphat minket?

- Nem tudom - szegtem le a fejem.

- Sose fog visszajönni - harsogta az egyik lány mögöttünk. - Letartóztatták azt a szemetet.

- Mi? - kérdeztem kissé hangosan, és fordultam meg. Az osztály elcsendesedett, mindenki rám meredt, de nem érdekelt. - Miért?

- Úgy tudom szexuális zaklatás miatt. És ide járt basszus, ki tudja, mit tehetett volna velünk.

- Nayeli - fogta meg Molly a kezem. Észre se vettem, hogy a körmöm már-már felvágta a bőröm, annyira összeszorítottam az öklöm. - Ez nem igaz, ugye? - suttogta közelebb hajolva, mire megráztam a fejem. Mióta Molly beszélt Jungkookkal, nem hisz a pletykáknak, és ezt nagyon becsülöm benne. De most... Mégis mi történhetett?

Mit kellene most tennem? Elmenjek a rendőrségre? De ki vagyok én, hogy bármit is eláruljanak nekem? Nem adhatnak ki semmilyen információt egy civilnek, még talán akkor se, ha a barátnőjének állítom be magam. Bár már az vagyok.

Otthon amint beléptem, anyám megállt előttem, és elszörnyülködve rám pillantott. Elkapta a kezem, és szó szerint letépte a karkötőt, ami rajta volt. A francba! Hazafele annyira elgondolkodtam, hogy elfelejtettem levenni!

- Ez is attól van ugye? Nem volt elég, hogy bezárattuk, még mindig koslat utánad?

- Miről beszélsz? - tértem észhez, könnyes szemmel. A karkötő darabjaira hullott, és elgurultak a kis gyöngyszemek. - Miattatok van börtönben?

- Mégis mit gondoltál, hagyom, hogy játszadozzon veled? Neked úgy tűnik nincs eszed. Ha Ran nem látta volna meg, hogy kimegy innen, vajon mi lett volna a következő? Megerőszakolt egyáltalán? Bár már mindegy, nem engedik ki egyhamar.

- Mit tettél vele? Nem csinált semmi rosszat!

- Ne merészelj ilyen hangon beszélni velem. Azt kapta, amit megérdemelt.

- Azt mondták, szexuális zaklatás miatt zárták be. De azt bizonyíték nélkül nem hihetik el - mondtam, de ezzel inkább magamat akartam nyugtatni, mintsem anyámmal vitatkozni. Azonban a fejem annyira tele volt, és annyira összezavarodtam, hogy hangosan mondtam ki.

- Édesem, annyi aljadék ember van a világban, akit meg lehet vesztegetni pénzért. Elég volt elmennem egy látleletért, és benyújtani a rendőrségnek a feljelentésem.

- Ezt nem hiszem el - ingattam meg a fejem. Miattam van ott, ahol. Hamis az egész, mégis elhitték a hülye papír miatt! - Utállak titeket! - üvöltöttem, amilyen hangosan csak tudtam. Felfutottam a lépcsőn, és még akkor sem álltam meg, mikor anyám ordítozva utánam jött, hogy azonnal forduljak vissza. Bezártam magam a szobámba, és lecsúsztam a padlóra. Eddig bírtam. Muszáj voltam sírni mert úgy éreztem, megfulladok.

Este nyitottam csak ki az ajtómat, mikor meghallottam Dae-t. Bejött, de ő is már rutinból bezárta az ajtót, és leült mellém. Elkapta a kezem, és a tenyerembe rakta a gyöngyöket.

- Anya azt mondta, dobjam ki. Nehogy meglássa - nézett fel rám mosolyogva.

- Köszönöm.

- Tényleg attól a férfitól van, ugye? - bólintottam, és magamhoz szorítottam. - Szereted?

- Azt hiszem, igen. Rossz ember vagyok?

- Nem hiszem. A kor nem számít. De most bajban van, és rád van szüksége.

- Mit tudnék én tenni, már lecsukták anya hamis papírja miatt.

- Az nem anyáé, hanem a tiéd - mondta. Látta rajtam, hogy nem értem, ezért felém fordult, és feltérdelt. - Nézd, nem mondom, hogy értek hozzá, de gondoljuk át logikusan. Azért van ott, mert elvileg bántott téged. De ha bemennél a rendőrségre tanúskodni a védelmében, kérhetsz felülvizsgálatot. És akkor kiengedik, ha bizonyítható, hogy nem tett semmit veled.

- Gondolod? Akkor holnap bemegyek. Köszi - öleltem magamhoz.

- Csak meg ne tudják. Így is elég nagy bajba leszel a kirohanásod miatt.

- Tudom. Nem gond, most Jungkook a lényeg.