Erős kérdés, ez így igaz. De tudnom kellett. Talán rossz ember vagyok ez miatt, talán a feldolgozatlan múltam miatt történt, de nagyon megkedveltem ezt a lányt, és nem akarok megint elveszíteni egy számomra fontos embert. Márpedig, ha most sorsára hagynám, visszaesne abba a sötétségbe, amiből jött. Amibe taszították.

Válaszolni nem tudott, nyitogatta a száját, de egy hang se jött ki.

- Én csak nem akarok teher lenni neked is.

Nekem is. Tudom, hogy a szüleire gondol. De ő nem teher, se nekem, se a világnak.

- Elmagyarázok valamit - kezdtem bele. Felegyenesedtem, és zsebre vágtam a kezem. Innentől már nem kell félnem, hogy elfut. Lesokkoltam annyira, hogy ne tudjon mozdulni se. - Nagyon sok féle ember, férfi van a világban. Senki se egyforma. Van, aki a kalandokat keresi, ezért olyan nő kell neki, aki tapasztalt, érett. Van, aki tanítani szeret, ezért jobban örül az érintetlen lányoknak, mert így olyanná válhat, ami neki kedvez. Hozzá igazodik. És vannak, akiket nem érdekli. Nem érdekli, hogy mennyi pasija volt már, vagy mennyi nem. Az se, hogy mennyit tud.

- És te... - suttogta halkan, vörös arccal. - Melyik vagy?

- Szerinted? - nevettem fel. - Számtalanszor belekezdtél olyan dolgokba, ami számodra nem, de nekem eléggé félreérthető volt. De ennek most vége - mondtam határozottan. - Nem engedek többet. Kellek neked, LiNa? Vagy az kell, amit nyújtani tudok? A szabadság?

- Ahhoz te is hozzátartozol.

- Igaz, de mégse. Elvégre, ha rákapsz az ízére, már nélkülem is menne. Szeretnéd, hogy kelljél nekem?

- Én csak.. - szegte le a fejét. Beharapta az alsó ajkát, és ide-oda tekintgetett. Zavarban volt, mégse izgatott. Mosoly terült el az arcomon. - Szeretek veled lenni. És mikor nem vagyok azon gondolkodok, mit csinálsz. Rosszul érintett, mert egy könyvben nagyon hasonló helyzetben voltak a főszereplők. Megijedtem, hogy te is kislányként tekintesz rám. Szóval ez azt jelenti, hogy igen, nem? - nézett fel rám. Alig bírok magammal, olyan ártatlanul tud pislogni. Ki kell mennünk innen, mert a végén leterítem a kanapéra.

- De ez nagyon sokat jelent ám. Nem tudok mindig finoman bánni a nőkkel, mert néha a vágyam erősebb nálam. Innentől kezdve a kis játékunk, azaz a tanulásod és a tapasztalásod rám lesz bízva, Akkor és ott, úgy, és ahogy én akarom.

- Ez kicsit ijesztő - pislogott nagyokat.

- Sosem bántanálak. De ha az enyém leszel, mert akarsz engem, szeretném használni a tested. Ahogy te is fogod az enyémet. Amíg a lelked hozzám nem fog tartozni.

- Ez nekem... Sok így - pirult el teljesen.

- Képtelen vagyok ezt csinálni. Muszáj volt elmondanom, hogy tudd, ha hozzád érek, az azért van, mert akarlak.

- Én is szeretnék veled lenni. De nem tudom, a szüleim... Meg Ran... Ha kiderül - a fejére fogott, és erősen lehunyta a szemét. El akarta kergetni a démonait. Odaléptem hozzá, és szorosan magamhoz öleltem.

- Otthon segítek. Kitartunk, amíg lehet. Aztán, ha betöltötted a tizennyolcat, hozzám költözhetsz.

- Mi? - lepődött meg, és nézett fel rám.

- Macerás lenne, ha nagykorúként még mindig a szüleid dirigálnának. Ha eljössz onnan, kiszabadulsz az ördögi körből.

- Nem hagyhatom egyedül az öcsémet - felelte. Bólintottam, igazat adtam neki, elvégre ez eszembe se jutott. A kis kölyökkel mi legyen? Én se szívesen hagynám ott.

- Kitaláljuk - homlokom az övének nyomtam. Bármit kitalálunk. Elvégre elég sok minden a kezünkben van.

***

- A fürdővíz csak ránk vár - locsoltam le a kezemen maradt vizet a padlóra. Nayeli nagyokat pislogott a kanapén ülve.

- Ránk? Víz? - kérdezte vissza, mire bólintottam. - Együtt?

- Igen. Meztelenül. Te előttem, én a hátad mögött. Meztelenül - tettem hozzá még egyszer. Imádtam látni, ahogy elpirul. - Már láttam a lényeget. Gyere - biccentettem a fejemmel. Nagy nehezen felállt, és megfogta a kezem. Behúztam a fürdőbe, és becsuktam az ajtót, habár engem nem zavart, legalább jött egy kis levegő kintről.

Elkezdtem vetkőzni, de LiNa úgy állt ott, mint aki odafagyott.

- Majd elfordulok, amíg beszállsz. De ha én vetkőzök le előbb, végignézem, ahogy bemászol mellém - suttogtam. Csak ennyi kellett, rögtön megvált a ruhájától. Becsületemre legyen mondva, lehunytam a szemem. Persze miután lecsekkoltam a formás fenekét. Hallottam leülni a vízbe, ezért én is megváltam a ruháimtól.

Az, hogy már nem aggódik annyi mindenen azt jelenti, hogy bízik bennem. Ebben biztos vagyok. Direkt nem raktam semmit a fürdővízbe, nehogy a szülei kiszagolják, de neki se jutott eszébe. Lehet, hogy csak azért nem, mert perverzkedtem egy kicsit előtte, de régebben nagyon figyelt mindenre.

A kesztyűjét azonban nem vette le. Nem érdekelte, hogy vizes lesz, de a sérült kezéről nem volt hajlandó levenni. Nem tettem szóvá, csak sóhajtottam egyet.

Nem mert rám nézni, lassan előrébb húzódott, én pedig beszálltam mögé. A víz teljesen feljött a kád széléig, ellepett minket. LiNa mégis feszengett. Megfogtam a vállát, és magamra húztam. A farkam rándult egyet, mikor kicsit lejjebb ért a hátával, de nem gondoltam rá. Megfogtam a kezét, amivel eddig az amúgy is eltakart mellét fogta, és oldalra tettem, a lábamra.

Szaporán vette a levegőt, és még úgy is tartotta magát, hogy rám volt dőlve.

- Engedd kicsit el magad - nevettem fel, és simogattam meg a karját. - Beszélgessünk?

- Igen, az jó lenne - felelte vékony hangon.

- Kérdezz nyugodtan. Neked biztos több dolog van a fejedben velem kapcsolatban.

- Van egy, de az elég személyes. Gondolom - tette hozzá biccentve. Nem válaszoltam, vártam, hogy elmondja. - Sose említetted a korod, ezért... Megnéztem a naplóban.

- Hogy mi? Te megnézted a naplót, amit tilos? Egyedül? Miattam? - hüledeztem. Ezt nem gondoltam volna. Neki ez hatalmas lépés lehetett. Bólintott. - És zavar a korkülönbség?

- Nem - vágta rá egyből, őszintén. - Azt nem értem, miért most akarsz leérettségizni. Miért...

- Miért hagytam ki az iskolát? - bólintott. - Az életben nem kellenek mindig nagy tervek. Apám kicsit korán hagyott el minket. A húgomnak szüksége volt rám. Abbahagytam a sulit, és elmentem dolgozni, hogy neki legalább normális élete legyen. Három állásom is volt, amíg egyenesbe nem jöttünk - hátraejtettem a fejem, és lehunytam a szemem. Visszagondolva, akkor még nyeszlett kis mitugrász voltam. Nem értem, hogy bírtam. Emlékszem, mennyire fájt a nap végére mindenem. De a húgom mosolya mindennél többet ért. - Aztán ő beházasodott valahova, én meg itt maradtam. Ahhoz a munkához, amit én szeretnék csinálni nem feltétel az érettségi, de nagyon zavar, hogy nincs meg. Eddig bírtam húzni, de most úgy éreztem, le kell tennem, hogy megszabaduljak ettől. Ez valószínűleg az én hülyeségem - vontam vállat. Elvégre, minek kellene egy embernek az a francos papír, ha nélküle is dolgozhat? Csak az én büszkeségemet zavarja. - Viszont, nekem könnyebb dolgom volt. Az egyik tanár ismerősöm segített bejutnom.

- És ez mit jelent?

- Azt, hogy a tízedik végén írni fogok egy felmérőt, és ha azon átmegyek, előre hozzák az érettségimet. Nem megyek végig veletek. Nekem az elejétől kezdve sokkal több tananyagom volt. Pont ez miatt. Az online órák pedig szimplán csak nem jönnek be. Régen is szerettem iskolába járni, és ez nem változott.

- Oh, szóval elmész utána - hajtotta le a fejét.

- Igen, de nem költözök el. Ugyan úgy várlak téged ide minden nap. Ha addig még nem itt laknál. - Szeretném ezt minél többször mondani neki. Alap esetben nem siettetném ennyire, nem vagyok ilyen türelmetlen, de rosszul vagyok a gondolattól, hogy otthon maradjon.

- Most te jössz.

- Mivel?

- Én kérdeztem. Most te.

- Oh, szóval játszunk, ez tetszik - húztam mosolyra a számat. - Lássuk csak - gondolkodtam el. - Erre már régebben is rá akartam kérdezni. Nincs több családtagod? Aki tudna segíteni nektek?

- Van egy nagybátyám, de sose kérném, hogy fogadjon örökbe. Ő a szenvedélyének és a munkájának él. Mindig úton van, sose marad egy helyen egy hétnél tovább. A szüleim utálják őt ez miatt, szerintük elárult minket ezzel. De minket nagyon szeret. Mikor visszajön ide, mindig megtalálja a módját, hogy odaadja az ajándékát. És mindig bocsánatot kér.

- Értem - nehéz gyerekkora lehetett. Megböktem az oldalát, jelezve, hogy ő jön. Oldalra húzódtam, hogy rá nézhessek, de ő elfordult. Viszont még pont el tudtam kapni a vörös arcát, és a csillogó szemeit. Valami pajkosat akart kérdezni, csak nem meri. - Mi az? Mond nyugodtan.

- De ez.... Kínos - felelte.

- Nem baj. Kérdezd.

- Szóval akkor... Ebből az egészből kiindulva.. Te szexelni is akarsz velem?

Majdnem felnevettem. Nem vártam ezt a szót, pláne nem az ő szájából. És mégis mennyire beindított!

- Nem. Te még szűz vagy, először csak szeretkezni szeretnék veled. Aztán, miután rájöttünk, hogy jó neked, szeretnélek istenesen megdugni.

- Miért is kérdeztem - görnyedt még jobban össze.

- Én őszinte vagyok. Elmondtam, hogy néha nem tudom visszafogni magam. És veled nem is akarom. Szeretnélek beavatni mindenbe. Így legalább egészséges képed lesz a párkapcsolatról, és a szexről. De ez még messze van. Előbb nőj fel - simítottam a hajára. - Aztán készülj fel rá.

- Az nem fog menni. Neked kell felkészítened. Én túl...

- Tudom.