Szeretném tudni, az embernek hogy lehet józanul emlékezet kiesése. Mert nekem nagyon is az volt most. Fogalmam sincs hogy kerültem Jungkook meztelen felsőtestére, kezemben egy tubus testápolóval, arra várva, hogy meg merjem érinteni. Filmet akartunk nézni, de nekimentem az egyik szekrényének, amiről leesett a flakon. Én pedig... Megkérdeztem? Nem is tudom, miért rémlik ez, hisz hogy lett volna ennyi bátorságom?

Jungkook karjai a feje alatt pihentek, szeme csukva volt, és mosolygott. Lassan vette a levegőt, én pedig ugyan olyan tempóval elkezdtem elsimítani a hátán krémet. Felsóhajtott, mikor meleg bőréhez ért a hideg anyag, de hamar bekentem, így felmelegítve. A tetoválásainál különösen óvatos voltam, habár sejtettem, hogy azt se érzi, hogy rajta vannak. Réginek tűnnek. Vajon milyen jelentéssel bírnak? Jungkook is az a fajta ember, akinek megtetszik valami, és azt örökre magán akarja hordani, vagy inkább korszakokat jelölnek a rajzok?

- Kész - jelentettem ki, mikor már nem volt mit bemasszírozni.

- Biztos, hogy először csinálod? Az ember azt hinné, semmi erőd nincs, de esküszöm jobban esett, mint egy masszőrtől.

- Csak túlzol - pufogtam. Jungkook feltolta a fenekét, ezzel engem térdre kényszerítve, majd kihasználva a helyzetet megfordult, és megragadva a combjaim, lehúzott vissza magára.

- Most itt is - mutatott a mellkasára. Nem mertem lenézni, végig a szemeit figyeltem. Komolyan gondolta. Mikor azonban látta, hogy nem moccanok, magára kent egy kicsi krémet, megfogta a kezem, és a vállára emelte. Majd lassan, lejjebb simított, a mellkasára. Éreztem, ahogy dobog a szíve. - Nem harapok. Nem is nézek rád, ha ez segít - dobta oldalra a kezeit, majd ismét lehunyta a szemét. A kezem ott maradt, ahol hagyta. Lassan kezdtem körözni a tenyeremmel, de itt már nem akartam annyira megnyomni, mint a hátánál.

- Miért nincs színe? - kérdeztem, végighúzva ujjam a sárkány rajzolaton.

- Nem tudom, mi illene hozzá - sóhajtotta. - Úgy volt, hogy színes lesz, de azóta is csak halogatom. A zöld túl átlagos, a piros túl feltűnő, a kék túl melankolikus. Azt hiszem, így marad. Miért, nem tetszik? - nevetett fel. Nem tudom, miért éreztem azt, hogy fel kell néznem rá, de nyitva volt a szeme, és engem figyelt. Mégse jöttem zavarba. Mármint annál jobban, mint amiben voltam.

- De, nagyon - feleltem én is felfelé görbített szájjal. - Az összes.

- Megígértem, hogy rajzolok rád valamit, valamikor. Holnap nem lesz dolgom, elmegyek és veszek pár színt, amiről úgy gondolom, passzolnának hozzád.

- Jungkook - törtem meg a boldog pillanatokat. - Ne tervezz előre. Fogy az időnk. Emlékszel, miért lehetek itt? Mert anyámnak azt mondtam, pár hét kell ahhoz, hogy készen legyünk, és utána ne legyünk kapcsolatban.

- És? A szakkör kamu miatt ugyan úgy át tudsz jönni, csak két órával előbb mész haza. Nem jobb itt, mint a könyvtárban? Vagy mint otthon?

Ezzel megfogott. Nem is válaszoltam, csak bólintottam egyet, elvégre igaza volt.

- Oké, én jövök - könyökölt fel, ezzel közelebb érve hozzám. Kezem rögtön elkaptam róla, magam elé.

- De hát most lettél kész.

- Tudom. Én jövök ebben - mutatott a még krémes kezemre. - Feküdj le.

16+

Habozott, de leszállt rólam, és hasra fordult. Be volt feszülve, amin nem lepődtem meg. Megragadtam az ingemet, és felhajtottam a válláig, ott viszont rántottam rajta egy kicsit, és a karjáig lehúztam. Fedetlen volt az egész háta, mivel a melltartóját is leveszi, mikor itt van. A farkam ezért áll minden nap, mikor meglátom.

Kicsit mocorogni kezdett, de lecsitítottam a hideg anyaggal, amit közvetlenül a hátára nyomtam. Fogalmam sem volt mennyit bír, mennyire lehetek erős, ezért lassan kezdtem. Végighúztam az összes hegén az ujjam. Voltak kisebbek, nagyobbak, és egy olyan, ami nagyon mély volt. Biztos fájt neki.

- Lehetne, hogy.. - szólalt fel. - Nem beszélünk erről?

- Persze - feleltem. Hisz már tudom, hogy a szülei bántják. Csak azt nem, mire jó ez. LiNa soha nem tudna olyan vétket elkövetni, amiért verés járna. Késik otthonról? Rosszabb jegyet visz haza az ötösnél? Kit érdekel?

Próbáltam elhessegetni az idegesítő gondolatokat és a testére figyelni. De az idegesítő gondolatoktól legalább nem állt a farkam. Vékony váll, karcsú nyak, a derekáról ne is beszéljünk, és még így, az én kis nadrágomban is látszik a feneke íve. Szívesen lesimítottam volna oda. Mielőtt rátértem volna a lényegre, lehajoltam, és a már megszáradt, puha bőrére adtam egy lágy csókot. Majd egyesével, az összes hegére.

- Mit csinálsz? - kuncogott. Talán jól esik neki?

- Semmi különöset - válaszoltam hidegen. - Most pedig fordulj meg - ültem fel, hogy elférjen.

- Mi? Nem, azt nem lehet. Nincs rajtam melltartó - mondta zavartan. Na igen, miért is ásom magamnak a síromat? Egy idióta vagyok.

- Szabályszegők vagyunk, emlékszel? - megfogtam a karjánál levő ingemet, ezzel lefogva a kezét, majd a derekát elkapva, megfordítottam. Kapálózni kezdett, de nem foglalkozva vele ráültem, és a feje fölé hajoltam. Kinyitotta nagy szemeit, és rám meredt. Istenem, csak ne sírjon! Lolának igaza volt, én nem tudok finomat vagy szépen bánni a nőkkel, ha egyszer beindulok. - Nyugi - mondtam neki, egy mosollyal az arcomon. Bár elernyedtek a kezei, a teste még mindig be volt feszülve.

A nyakánál kezdtem, le a vállához, majd a melleit kihagyva az oldalát, és a hasát kentem. De nem tudtam nem a kis dombokra figyelni. A hidegtől és a csiklandós érzéstől megkeményedtek a mellbimbói, nekem meg összefolyt a nyál a számban. Nem bírtam magammal, nyomtam még az anyagból a tenyerembe, és rámarkoltam mind a kettőre. LiNa elbújt a karja mögé, és nagyot sóhajtott. Ahogy szívta be a bőre a testápolót, úgy lettem nyugtalanabb, mert ez azt jelentette, hogy kevesebb ideig élvezhettem a társaságát.

Állt a farkam, de rendesen. Szerencsére ő ezt nem vette észre, lenyugodni viszont nem volt esélyem. Elborult az agyam, elvesztettem saját magam.

Lehajoltam a baj melléhez, és lágy puszit nyomtam az ágaskodó csúcsra. LiNa nem nyitotta ki a szemét, sőt, elő se dugta fejét a karja takarásából. Nyelvemet végighúztam rajta, ami, ha lehetett még jobban megkeményedett. Bekaptam, és kicsit meg is szívtam, míg a másikat az ujjammal kezdtem dörzsölni. Nem simulhattam hozzá, a kemény farkam még jobban megijesztette volna.

Áttértem a másik mellére, térdemet pedig felhúztam annyira a lába között, hogy elérjek ahhoz a bizonyos ponthoz. Nagyot nyögött, rögtön visszatért a józan eszem. Ezt mégis, hogy magyarázom majd meg neki? Túl messzire mentem, de bassza meg, olyan jó érzés volt!

- Jungkook - szólított. Már épp készültem volna mentegetőzni, mikor lenéztem rá. A lábát össze akarta dörzsölni, de a combom miatt nem tudta, a kezével az alhasát szorongatta, arca grimaszba fordult. - Ez az érzés nem jó! - mondta kissé erélyesebben, de még mindig nem nézett rám.

Lehetséges lenne?

Ennyitől fel tudott úgy izgulni, hogy most értek hozzá először? Akkor folytathatom?

Rátapadtam a nyakára, ujjaimat pedig becsúsztattam a nadrágjába, és a fehérneműjén keresztül rásimítottam. Nedves volt, nem kétséges, bár még mindig meglepő. Visszatértem a melleihez, miközben lassan eltoltam a bugyiját, és rásimítottam a csiklójára. Édes istenem, leírni se tudnám mennyire nehezemre esik mindezt lassan és kimérten csinálni. Nem fogok vele durván bánni, mert tudom, hogy új neki és megijedne. Azt pedig végképp nem akarom, de bassza meg, szétfeszít a vágy!

Kihasználva, hogy jóformán készen áll bedugtam nedves ujjamat a hüvelyébe. Épp csak a hegyét, hogy lássam, hogy reagál. Körmével elkapta a karomat, de nem zavart, hogy belém vájta. Nem ellenkezett, nem húzódott el, ezért még mélyebbre nyomtam, és ujjazni kezdtem. A teste szépen reagált, elkezdett hullámzani a tempómban, amit diktáltam. Felbátorodva mutattam be neki a második ujjamat is, amitől már kicsit feszengett, de a nyögései meggyőztek arról, hogy ő is élvezi. Az arca gyönyörű volt. Ahogy próbálja feldolgozni a történteket, de a hullámok, amik rátörnek megváltoztatják. Pattanásig feszültem mert tudtam, hogy nekem csak a kezem jut ma is. Mennyivel jobban szeretném a száját, vagy az ujjait a farkam körül!

Egyszer csak a hüvelye összeszűkült. A gerince ívbe hajlott, a sóhajai - bár nem hangosan - nyögéssé változtak. Elélvezett, most pedig úgy piheg, mintha legalább hat kört dugtunk volna.

Amint megláttam a nedvétől csillogó ujjam, felültem, és elszörnyülködtem.

- Bassza meg. Ne haragudj - mondtam. Felnézett rám, tekintete és a feje is tisztulni kezdett. - Jobb, ha most mész.

Mi a fasz ütött belém?