Ma nem tudtam átmenni Jungkookhoz, mert Ranék látogattak el hozzánk, így az állítólagos szakkör után rögtön hazamentem vele. Azonban Jungkook még előtte odaadta a telefont, amit beszéltünk. Nem lett volna jó ötlet rögtön érintő képernyőssel kezdeni, ezért a legbutábbnál egy kicsivel okosabbat vett, de még a nyomogatós fajtából. Amint hazaértem felszaladtam vele a szobámba ,,átöltözés" címszó alatt, majd lementem megteríteni.

- Jó, hogy mind összeültünk - csapta össze tenyerét Ran anyja. - Kiválasztottam az esküvő napját és helyszínét.

- Mégiscsak közönség előtt lesz? - vonta fel Ran a szemöldökét. Az állkapcsom összeszorult, csoda, hogy a fogam nem csikorgott.

- Csak a rokonok, akik látni akarják a ti gyönyörű eskütöket. A társadalom egy ékes párral fog gazdagodni - mosolyodott el, amitől hányni tudtam volna.

- Nayeli, nem örülsz? - fordult felém Ran. Nem mondtam semmit, habár apám erősen bólogatott, hogy ugyan szólaljak már meg. De nem tettem, mert ha most azt mondtam volna, hogy nem, nagyobbat kapok mikor kettesben maradok vele, mint ha nem szólok semmit. - Biztos csak fáradt vagy - legyintett a férfi, és folytatta a vacsorát.

Ezek után nem akartam figyelni, de az, amit beszéltek engem is érintett. A közeli templomban akarják megejteni a dolgot, tíz nappal a tizennyolcadik születésnapom után. Addig még van három hónap. Három hónapig élhetek csak szabadon.

Miután végre elmentek, felvonultam a szobámba, és bemásztam az ágyba. Rögtön el is aludtam volna, annyira leszívott ez az egész, de előtte meg akartam nézni a telefonomat. Féltem, hogy Jungkooknak mégse sikerült némára tennie, és anyáék meghallanák.

Na, milyen a telefon? :D 19:50 - mutatkozott rajta egy üzenet. Rámentem, az pedig feldobta lehetőségnek, hogy válaszolás.

LiNa? 19:53

Alszol? Azt mondtad ilyenkor írhatok, mert már fent vagy a szobádban :o 19:55

Vrj már, nem tdok olyan gyorsan 20:00

Ezzel se tudok elbánni, mi lenne ha egy igazi telefon lenne a kezemben? A gond ott kezdődik, hogy egy gombot többször meg kell nyomni ahhoz, hogy egy másik betű megjelenjen, úgyhogy még ki kell találnom, hogyan tudnám ezt gyorsan preferálni.

Nem megy? Nyisd ki az ablakot, felmászok segíteni. 20:05

Még csak az kene 20:06

*Kéne 20:06

Szó sincs róla, kinézem, hogy tényleg képes erre. Azért a biztonság kedvéért lenéztem, tényleg nincs e itt. Szerencsére csak poénkodott.

Másnap Ran önszántából értem jött, így a kis találkánk Jungkookkal amit minden reggel megejtünk, hogy levegye a szorítómat elmaradt. Még mindig nem vagyok képes egyedül leszedni, mert mar a bűntudat, és felemészt a félelem, hogy mi van, ha valakinek leesik, és a szüleim fülébe jut. Ráadásul az is dob rajta egyet, hogy Jungkooknak is köze van hozzá. Veszélyben van ő is.

Órák után megvártam, amíg Ran bemegy a termébe, majd a folyosó végén vártam Jungkookot. Ám amint megláttam egy lánnyal lejönni a lépcsőn, elbújtam a szekrények mögé, és kikukucskáltam. A szertár felé mentek, ahol mind a ketten eltűntek. Lehet, hogy... Ma nem alkalmas neki? De miért nem szólt? Most mit tegyek?

A könyvtár felé vettem az irányt. Volt egy olvasmányom, amit be akartam fejezni, mert pont ott hagytam abba, ahol elkezdődtek a dolgok. De a férfi nélkül nem volt kedvem bemenni a szobába, ezért leültem az ablak előtt levő babzsákba.

Nem tudom, mennyi idő telt el. Az egyik oldalon olvasottak után letettem a könyvet, és elgondolkodtam. A férfi kicsit bevállalósabb, olyan, mint Jungkook, a lány viszont nagyon okos, szinte minden leesik neki. Egy olyan jelenet játszódott le közöttük, mint amire csak félig emlékszem. Álmodtam, vagy tényleg megtörtént az, Jungkooknál? Vajon ő is azért csinálta velem azokat, amiért a könyvben?

A számat és a mellemet azért simogatta, mert elképzelte, milyen lenne közötte illetve benne a...? Nem gondolkodhatok ilyeneken. Ha elkezdek csúnyán beszélni a gondolataimban, a végén még hangosan is kimondom, azért pedig apa újra meg fog ütni. De miért pirulok el ezen, ha csak belegondolok? Vajon jó lehet neki, ha megszívom és végignyalok rajta? A lányok mindig ezzel szokták kezdeni a könyvekben.

Vajon ki akarnám próbálni, ha lehetőségem adódna rá? Hogy milyen is örömet okozni neki? Mikor... A nevemet suttogja. Nem lenne annyi merszem. Ő pedig miért is akarná azt, hogy egy tapasztalatlan lány a kezei közé vegye. Neki érett nő kell, aki tudja, mihez kezdjen vele. Én soha nem leszek-

- LiNa? - jött hátulról a hangja. Megijedtem ugyan, de már jobban kezeltem, mint a múltkor. Csak hátrahajtottam a fejem, ezzel fejjel lefelé szemügyre véve a férfit. - Miért vagy itt?

- Amiért te nem jöttél hátra.

- Ne haragudj, de az egyik szakkörös lány megkért, hogy segítsek neki becipelni a kellékeket.

- Oh - bukott ki belőlem. Ezek szerint nem arról volt szó, amit képzeltem.

- Mit olvasol? - nézett rá a könyvre. Kicsit beljebb hajtottam, és, hogy eltereljem a szót, megkérdeztem tőle ami a fejemben járt.

- Szerinted mit jelent az, ha egy lánynak erotikus álma van egy férfivel?

- Nagyon sokat, hadd lássam, mi a szituáció - nyújtotta ki a kezét. Ám én tudtam, hogy rögtön leesne neki, hogy nem is olyat olvastam, ezért becsuktam.

- Hoppá - álltam fel. - Vissza is rakom.

- Nem kell, mond meg mi volt a szövegkörnyezet. Megkeresem - emelte ki a kezemből a könyvet, és kezdte el lapozgatni. Lehajtottam a fejem, és a kezére emeltem a sajátomat.

- Ez a dolog - suttogtam. - Nem a könyvben volt. Hanem velem.

Nem mondott semmit. Meglepődöttséget vettem észre az arcán. Szétnézett, hogy van e körülöttünk valaki, majd mikor meggyőződött, hogy nincs, közelebb hajolt.

- És mi volt benne? Láttad az arcát? - kizárt, hogy elmondjam neki, hogy ő volt az. Már így is ég az arcom. - Nem tudom, neked mit jelent az erotikus. A csók és az ölelés nem az, csak mondom - nevetett fel, és simított végig a fejemen.

- Ezt.. Képtelen vagyok...

Utálom magam. Gyűlölöm, hogy nem tudok felnőni. Miért gyengülök ennyire el, ha beszélni kell valakivel? Jungkooknak soha nem volt felém egy rossz szava se, igazán nem kéne, hogy rosszul vagy kínosan érezzem magam.

- Jól van - húzta ki magát. - Ha szóban nem megy, majd írásban. Este megkérdezem még egyszer. Amúgy is, a gépelést se ártana gyakorolni, mert az se megy.

- Talán - biccentettem oldalra a fejem. Ha nem lesz ott közvetlen előttem, nem lesz annyira kínos. Ráadásul holnap nem is látom, mivel szombat lesz. Két nap alatt meg mind a ketten elfelejthetjük. Csak a mát kell túlélnem valahogy. - Akkor indulunk? - kérdetem, ő pedig bólintott.