- De most komolyan fiúk. – tettem le a poharamat az asztalra, amiből már a sokadik felesemet fogyasztottam el. – Miért hívtatok meg engem is?

Jungkook maga elé húzta az egyik tálat, ami nassolni valóval volt megtöltve és mosolyogva Jimin felé fordult, aki úgy forgatta a poharát a kezében, mintha valami kincs lenne.

- Miért ne? Ritkán vagyunk nagyjából velünk, egyidős lányokkal egy társaságban, főleg külföldiekkel, szóval valami ilyesmi lehet a magyarázat. – hümmögött Jimin, mire Jungkook a szemét forgatva meglökte barátja vállát, aki ettől felnevetett. – Jó, viccelek, igazából Kook bír téged, és szeretem ismerni a barátait. Ennyi.

- Ja, akkor mi barátok vagyunk? – pislogtam vidáman, ahogy a mutató ujjammal előbb magamra, majd a velem szemben ülő hosszú hajú fiúra mutattam.

- Szerintem most már hivatalosan is ki merem jelenteni, hogy barátok vagyunk, Lotti-ya. – bólogatott határozottan Jungkook. Jimin ezt az alkalmat választotta, arra, hogy újra töltsön a fiújának és nekem is egy pohárka sojut, amit szinte egyből felhajtottunk.

Már órák óta iszogattunk a BTS dorm nappalijában, és bár az érkezésünkkor Namjoon is a házban tartózkodott, nem maradt velünk, mert akadt egy kis dolga a stúdióban, de, azért előtte biztosított róla, hogy legközelebb velünk iszik ő is. Ezután hármasban maradtunk és bár azt hittem eleinte fura lesz, de meglepően könnyen folyt köztünk a csevegés. Jiminnel korábban még nem beszéltem olyan sokat, de elképesztően közvetlenül viselkedett velem, és bár néha kedvesen visszakérdezett, hogy mit akartam mondani, nem volt probléma.

Sok minden szóba került, többek között kicsit finoman beavattak a kapcsolatukba, habár nem részletesen, azért említettek néhány apróságot, arról, hogyan találtak egymásra és, hogy milyen nehéz titokban tartaniuk a nyilvánosság előtt néha, hogy egy párt alkotnak.

- Tényleg Lotti-ya, neked volt barátod otthon Magyarországon? – érdeklődött Jimin, míg én kihalásztam egy pokit az asztal közepéről.

- Hm, volt, de már nagyon régen. – vontam meg a vállamat lazán. – Tizenhét éves koromban jártam pár hónapig egy felsőbb éves sráccal, de nem éreztem magam vele túl komfortosan, szóval szakítottunk. Azután leginkább ilyen kis futó kalandjaim voltak, de semmi komoly.

- És most van valaki, aki érdekelne téged? Az egyetemen vagy hasonló? – folytatta a kérdezősködést az idősebb fiú, mire Jungkook kimeredt szemekkel fordult felé és rázta meg a fejét.

- Hallod, miért faggatod ilyenekről? Ki vagy te? – fújtatott a fiatal énekes, amit a párja értetlen nézéssel reagált re. Én csak csendesen lehajtottam a fejemet, mert tudtam, hogy miért nem akarja elterelni a témát a szerelmi életem vagy mim felé.

Már éppen válaszoltam volna a kérdésre, hogy Jimin ne érezze kellemetlennek a helyzetet, amikor valaki dübögő léptekkel szelte át feltehetően az előszobát, ugyanis pár másodperccel később a személy a nappaliban jelent meg.

- Taehyung-ah! – pillantott fel Jimin meglepetten az újonnan érkező BTS tagra, félig fekvő, félig ülő helyzetéből. – Azt hittem ma otthon alszol, mert nem válaszoltál, amikor írtam, hogy gyere inni!

Taehyung fújtatva ledobta a kabátját a kanapéra, ami mögöttem helyezkedett el és egy pillantást sem vetve rám, idegesen fordult a két velem szemben ülő társa felé.

- Azzal amúgy úgy tisztában vagytok, hogy legalább tíz sasaeng lány áll kint a dorm előtt?! – hangját ugyan nem emelte meg, de olyan szinten csöpögött a dühtől, hogy ijedtemben magam elé húztam a térdemet és átkaroltam azokat. Mielőtt folytathatta volna a szidást, lassan felém fordult és gúnyosan horkantva megrázta a fejét. – Gondolhattam volna, hogy miattad van az egész!

Szemeim meglepetten kikerekedtek a bunkó, vádaskodásra, és egy pillanatra nem voltam benne, hogy az a Kim Taehyung áll előttem, akit korábban megismertem.

- Sosem örültél még nekem, ennyire. Megtisztelő. – mosolyodtam el kínosan, majd felálltam a szőnyegről, lesepertem a nadrágomat és a melleim alatt összefonva a kezem, megálltam a férfivel szemben. – De úgy vélem ezek után jobb, ha megyek, mielőtt még a születésemért elkezdenéd hibáztatni a szüleimet is! Szóval, sziasztok, fiúk, köszöntem a meghívást meg minden. – intettem a két ülve maradt idolnak, akik a szájukat rágva hirtelen fel sem tudták dolgozni a helyzetet, amibe keveredtek. Már éppen elindultam volna a kijárat felé, de mivel, ehhez el kellett sétálnom kibaszottul dühös Kim Taehyung mellett, nem jutottam semeddig, ugyanis az énekes a csuklóm után kapva megállított és visszarántott.

- Meg a nagy lófaszt! Nem mész te sehova, üljél le szépen a seggedre! – lökött le kissé indulatosan a krémszínű kanapéra, és a legkevésbé sem volt velem olyan gyengéd, és törődő, mint a korábbiakban. Valóban mérges volt és egyáltalán nem foglalkozott velem. Hogy biztos legyen, benne nem mozdulok meg miután lehuppantam a párnák közé, a csuklómat továbbra is szorongatva, leült mellém és figyelmen kívül hagyva a jelenlétemet kezdett beszélni Jiminhez és Kookhoz. – Hogy jött ide Lotti? Busszal, Jinsanggal, vagy valamelyikőtök idehozta kocsival?

Jungkook kínosan mosolyogva nézett az idősebbre, aki erre felsóhajtott és megrázta a fejét.

- Legalább mondd, hogy a parkolóházban szálltatok be a főépületben és nem a nyilvános parkolóban! – a férfi idegességében egyre jobban szorongatta a csuklómat, ami égette a bőrömet, de legkevésbé sem a kellemes módon.

- Hová gondolsz te, hyung! – háborodott fel erre Jungkook. – Sose parkolok odakint, nem vagyok meghülyülve!

- Akkor miért gondoltad, hogy jó ötlet beszállnod a kocsidba kettesben egy lánnyal, mert gondolom Jimin nem volt veletek! – Taehyung hangja továbbra is fröcsögően hangzott, de még mindig normális hangsúlyban beszélt, ahogyan eddig is.

- Ya, nyugodj már meg egy kicsit! – szólalt meg végre Jimin. – Ne a múlton rágódjunk már, és tudod, hogy szeretlek, de te sem vagy szent az esetek kilencvenkilenc százalékában!

- De én soha nem hoztam lányt a dormba! – fújtatott Taehyung, mire lesütöttem a szememet és legszívesebben elsírtam volna magam. Életemben nem éreztem még ennyire feleslegesnek magam valahol. És soha nem viselkedett még senki úgy velem, mintha egy kártevő lennék.

Pedig már hónapok óta jártam egy idegen földrészen, egy idegen országban egyetemre. Más volt a bőrszínem, más nyelvet beszéltem, de az iskola falai között a sok külföldi hallgatónak hála, nem éreztem kirekesztve magam, csupán, azon az egy bizonyos napon...

A munkában ezidáig mindenki kedves volt velem és sosem viselkedtek velem másként a származásom miatt.

Erre most, a férfi, aki az ismerettségünk eleje óta flörtölt velem és mindent is megtett, azért, hogy a bugyimba jusson, elérte, hogy minden, amitől féltem, egyszerre rám zúduljon. Hát ez az igazi énje? Megkapott ás most már csak használt mosogatórongy vagyok?

- Szeretnék... szeretnék elmenni. – motyogtam folytott hangon magam elé, mire mind a hárman felém kapták a fejüket, jelezve ezzel nekem, hogy megfeledkeztek rólam. Csodás. Mit keresek én itt?

Taehyung, mint, aki kapcsolt engedett a szorításból, de a csuklóm továbbra is a kezében volt. Ahogy rám pillantott, tekintetünk találkozott, arcvonásai pedig azonnal meglágyultak.

- Lotti-ya. – hangja is kellemesebben csengett, ahogy megszólított, de nekem a könnyek máris elkezdtek szánkázni az arcomon. – Sajnálom, de maradnod kell.

- Ne haragudj ránk Lotti, hogy belekeverünk most, de ha egyedül kimész, holnapra minden közösségi oldal és hírportál tele lesz rakva az arcoddal és pletykálni fognak, arról, hogy te vagy-e Jungkook barátnője... - vázolta fel röviden a helyzetet Jimin.

Egy pillanat alatt vált világossá nekem a szituáció, és ha lehet ettől csak még jobban kezdtem sírni. Ó, a picsába! Hogy feltételezhettem róluk bármi rosszat? Tudhattam volna, hogy Taehyung számára mindig a banda az első, persze, hogy nem nekem szólt a haragja, hanem a helyzetnek. De mégis...

- Akkor mit kéne, tegyek? – sóhajtottam és elvettem a zsebkendőt, amit Jungkook hozott nekem.

- Itt maradsz éjszakára. – mondta Taehyung egyszerűen. – Jungkook pedig hív egy taxit és Jiminnel együtt hazamennek.

A két fiú egyetértően bólintott, de nem értettem miért történik mindez. Miért kell elmenniük? És nekem miért kell itt maradnom?

- A kint álló lányok valószínűleg, azért vannak odakint, mert valaki elpletykálhatta, hogy láttak egy lányt beszállni a kocsimba. De a parkolóházban a Hybe épületében, nem tartózkodhat akárki, szóval feltehetően belső dolgozó adta tovább a pletykát. Nincs kézzel fogható bizonyítékuk, úgyhogy ha látják, hogy Jiminnel taxival haza megyünk, azt fogják gondolni csak itt iszogattunk. – avatott be Jungkook a történetbe, mivel láthatta az értetlenséget az arcomon. – Láthatták Namjoont elmenni és Taehyungot megjönni, és mivel a garázsban szálltunk ki, téged senki nem láthatott.

- Holnap reggel, ha nem látunk egy cikket vagy posztot a helyzetről, megvárjuk, amíg a lányok elmennek, utána hazaviszlek. Addig maradnod kell. – mondta Taehyung átvéve a szót Jungkooktól. – Hívjátok a taxit, én felhívom menedzser-hyungot és Namjoont.

Ezután Taehyung végre elengedett és kiment a nappaliból telefonálni, míg ezzel egyidőben Jimin és hívást kezdeményezett, Jungkook pedig sajnálkozva odajött hozzám és megveregette a vállamat.

- Ne haragudj rám, ezt nagyon nem gondoltam át és elbasztam. – sóhajtottam. – De, azért örülök, hogy itt voltunk.

Mivel sokkos állapotban voltam konkrétan, csupán egy bólintásra volt erőm. Nem tudom, hogy emiatt vagy a korábban elfogyasztott soju mennyiség miatt, de a következő percek összefolytak a szemem előtt és mire újra feleszméltem, Jimin és Jungkook már elmentek és egy pohár vizet nyújtott felém valaki.

- Rendben leszel? – kérdezte Taehyung és leguggolt elém, amíg iszogatni kezdtem a vizemet. Megingattam a fejemet, mire kezével finoman megsimogatta a combomat. – Zuhanyozz le, utána aludhatsz a szobámban, ha gondolod. Én majd alszom a kanapén.

Nem mondott ezután már semmit, csak megmutatta merre van a fürdőszoba és a szobája, ahol a kezembe nyomta az egyik pólóját, majd magamra hagyott.

Az ajtó csapódás után a félig homályos szoba padlójára csúsztam és zokogni kezdtem.

Aki esetleg, azt gondolná, hogy ez egy káosz volt, jól gondolja. De a következő részben mindenre fény derül, szóval nyugi!  Oh, és ne haragudjatok nagyon Taere, meg volt az oka, amiért így viselkedett. Mit gondoltok? Mi lehetett az?