A negyedik feles sojum után, erőszakosan csaptam a poharamat a dohányzóasztalra és morogva ingattam a fejemet. Mindezt legjobb barátnőm szavak nélkül nézte végig és türelmesen várta, hogy magamtól mondjam el neki mégis mi történt velem.

A délutáni megbeszélésen, ahol csupán bemutattak néhány ruhát, amit neves cégek küldtek a fiúknak, hogy vegyék fel az egyik díjátadóra, végig csendesen jegyzeteltem és úgy tettem, mintha teljesen normális lennék.

Sohyun pedig nem kérdezte meg miért nem vagyok kisminkelve, és azt sem, hogy miért egy férfiingben és nadrágban érkeztem meg a megbeszélésre. Még egy aprócska megjegyzést sem tett, arra sem, hogy elkéstem. Semmit, csupán várt.

Amikor hazaértünk, automatikusan kivettem egy üveg sojut a hűtőből és mintha csak kötelező lenne, vedelni kezdtem.

- Lefeküdtem Kim Taehyunggal. – mondtam ki egyszerűen, mire Sohyun szemei kikerekedtek és féltem, hogy kiesik a pohár a kezéből.

- Hogy mit csináltál? Mi van? – rázta meg a fejét, de mielőtt válaszolhattam volna neki feltette az ujját és némaságra intett. – Sejtettem, hogy alakul köztetek valami, főleg miután elmondtad, hogy csókolóztatok a ruhapróbán, de mi van?

Sohyun észre sem vette, hogy koreairól magyarra váltott oda-vissza, amitől akaratlanul is, de nevetni kezdtem. Ettől persze rám kapta a tekintetét és megingatta a fejét.

- Megőrültél? Most komolyan! – fújtatott tovább, ezúttal már teljesen magyarul beszélve. – Miért? Miért tetted ezt?

- Nem tudom, oké? – nyúltam a félig kiürült üveg felé, hogy töltsek magamnak és a barátnőmnek egy újabb kört. – Véletlen volt?

- Ó, meg a faszt! – vert rá finoman a kezemre, miután kiöntöttem a sojut. – Hogy lehet véletlenül szexelni, kedves Lotti? Pont nyitva volt a lábad, ő meg álló farokkal beléd esett?

- Jó nem. – fintorodtam el és lehajtottam immáron az ötödik felesemet. – Jó, nem kellett volna, tudom, de fú, életem legjobb szexe volt! Komolyan mondom!

- Hidd el, érdekelnek a részletek, főleg mivel Kim Taehyungról van szó, de francba is! Kim Taehyungról van szó... - a hangja másodpercek alatt váltott izgatottról, csalódottra és ettől nekem is összeszorult a szívem.

Az alsó ajkamba haraptam és bólogattam párat. Hibának kellett volna gondolnom rá, ezt ésszel fel is fogtam, de valahogy mégsem voltam biztos ebben, annyira. A testem, annyira vágyakozott a férfi után, és úgy kapcsolódtunk össze, mint soha ezidáig senkivel. Továbbra is egy hülye tökfejnek tartottam, de az érzéseim ezt már nem undorral és gúnnyal mondatták ki velem, hanem egy apró mosollyal az ajkam szegletében.

Igen, volt neki egy oldala, amit kedveltem és tagadhatnám, de a játékos, flörtölős énje is eszeveszettül vonzott. Ezek után pedig, hogy gyakorlatilag odaadtam magam neki, már nem volt vissza út.

- Figyelj, tudom, hogy nem kellett volna, de már nem igazán lehet változtatni ezen. – vontam vállat. – Nem lesz ebből rendszer, nem lettünk szerelmesek semmi ilyesmiről nincs szó. Csupán testi vágyak kielégítése volt az egész, és ennyi, oké?

- Én hinni akarok neked, Lotti és valójában hiszek is. De te is tudod, ha még kétszer összefekszetek, neked érzéseid lesznek! – mondta ki a fájó igazságot Sohyun, amivel nem akartam foglalkozni.

Nem, arról van szó, hogy a szex miatt bennem bármikor is kötődés alakulna ki bárki iránt. Ha egyszeri alkalom, akkor egyszeri alkalom én ezzel sosem vitatkoztam. Viszont több egymást követő szexből, már komolyabb testiség és ösztönös kötődés tud bennem kialakulni, amit ebben a helyzetben nagyon nem szerettem volna.

- Nem engedem, hogy újra megtörténjen. – sóhajtottam, hiába éreztem a testemen, hogy valójában, ha tehetné, már most ismételne. – Megígértem Jungkooknak, hogy nem lesz köztünk semmi, és már így is megszegtem, amit mondtam. Másfelől meg... Egyikünk karrierjét sem akarom elrontani egy ilyen kis, semmiséggel.

Sohyun ennek örömére kiöntötte a maradék sojut a poharainkba és az este további részében inkább nem beszéltünk többet a reggelemről, valamint az előző estémről.

Néhány nappal később éppen a ruharaktárban tartózkodtam Songil és néhány másik munkatársam társaságában és szorgosan válogattuk a ruhákat, amiket egy nagy divatcég küldött reggel, azzal a felszólalással, hogy ezekből rakjunk össze a pénteki fesztiválra a fiúknak egy outfitet a vörös szőnyegre. Szerencsére ez jól is jött nekünk, hiába csak két napunk volt hátra az eseményig, ugyanis Songil nem igazán volt megelégedve az eredeti tervekkel.

- És, amúgy mit tervezel karácsonyra, Lotti-ya? – érdeklődött az egyik lány, kedvesen, akinek azt hiszem Mirinek hívhatnak, de sajnos a nevekkel hadilábon álltam, hiszen napi szinten új emberek mutatkoztak be nekem, és sokszor nem is találkoztam velük többet.

- Hm, nem is tudom. – gondolkodtam el, ugyanis bár már csak napok választottak el az ünnepektől, a munka és az iskola, annyira lefoglalt, hogy eddig nem volt időm, arra se, hogy az agyamig eljusson egyáltalán a karácsony fogalma. – Szerintem semmi extrát, talán elmegyünk Sohyun családjához ebédre, de ezen kívül pihenek és varrok.

- A szüleid nem utaznak ide az ünnepekre? – kérdezte félre billentett fejjel, mire óvatosan elmosolyodtam.

- Szerettek volna, de végül nem tudták megoldani, úgyhogy majd csak tavasszal jönnek ide. – vontam vállat. – Amúgy sem vagyok nagy karácsonyünneplős, és ők sem, szóval rendben van ez így.

A talán Miri nevetve bólintott, de mielőtt visszakérdezhettem volna, hogy ő, hogyan tervezi tölteni az ünnepeket, Songil szólt, hogy mára lassan végzünk és jöjjünk vissza holnap délelőtt tízre.

Mivel már órák óta görnyedtem egy asztal fölött, ahonnan csak néha álltam fel, hogy ellenőrizzek egy-egy ruhadarabot, majd rögzítsem a leírását, boldogan indultam el kifelé a hatalmas helyiségből.

Nem igazán terveztem semmit, hiszen Sohyun éppen egy továbbképzésen volt a sminkescsapattal a város déli részén, szóval a legkomolyabb gondolatom a mai estémmel kapcsolatban, annyi volt, hogy megiszok egy pár doboz sört és rendelek teokbokkit.

Bedugtam a fülesemet miután felöltöttem magamra egy komplett téli kollekciót, és dudorászva indultam el az épületből. Már éppen beakartam szállni a liftbe, amikor valaki a vállamnál fogva megállított, így dermedten húztam ki a vezetéket a fülemből és fordultam az ismeretlen személy irányába.

- Oh baszki. – káromkodtam magyarul és tettem a mellkasomra a kezemet, amikor szembe találtam magam egy piercinges, kitetovált nyuszival. – Jungkook a frászt hozod rám!

- Bocsi, Lotti, esküszöm kiabáltam, csak nem hallottál. – nevetett, mire a fejemet rázva vertem a kezére ő pedig, mintha a kis suhintásom fájt volna neki összerezzent és megmasszírozta a pontot a kezén. – Sietsz valahova?

- Nem igazán.

- Van kedves eljönni velem és Jiminnel inni? – érdeklődött, miután választ kapott a kérdésére. Összevont szemöldökkel néztem a férfire, és hirtelen nem is értettem miért akarja, hogy gyertyatartó legyek a randijukon.

- Fogjam a kamerát miközben összemelegedtek vagy mire gondoltál? – fontam össze a karomat magam előtt, ezzel elérve, hogy Jungkook hangosan felnevessen.

- Hülye lány, erről szó sincs. – forgatta a szemét unottan. – Ez nem randi, csak elmegyünk a dormba, iszunk egy kevés sojut és rament eszünk. Nem is biztos, hogy csak Jimin és én leszünk ott, lehet, hogy a hyungok is csatlakoznak, feltéve, ha otthon vannak.

Hirtelen eszembe jutott, amit Taehyung mondott, miszerint egyikőjük sem lakik már a BTS dormban, mindenkinek van külön lakása, de továbbra is szeretik az idejüket régi otthonukban tölteni.

Egy pillanatra elgondolkodtam rajta, hogy nemet kellene mondjak, mert nem igazán akartam találkozni a maknae line középső tagjával, akivel sikeresen elkerültük egymást az együtt töltött éjszakánk óta. De mivel körülbelül ötven százalék esélyt láttam rá, hogy a dormban legyen éppen a férfi, végül csak vettem egy nagy levegőt és mosolyogva Jungkookra néztem.

- Oké, menjünk.

Utólag visszagondolva jobb lett volna, ha elutasítom az ajánlatot, mert, ezzel elindítottam egy lavinát, ami majdnem betemetett engem és a fiúkat is.