Taehyung

Még kissé álmosan vágódtam le a dorm kanapéjára, ahová már besütött a nap, mivel már volt valaki, aki elhúzta az óriás ablak, óriás függönyeit, így bár egyedül tartózkodtam a nappaliban, sejtettem, hogy a többiek is ébren vannak már.

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy bár az évek során már majdnem mindannyian vettünk saját lakást – kivéve Jimin, mivel ő Jungkookal lakott – valamiért mindannyian a közös dormunkban töltöttük a legtöbb időnket. Hiába voltunk együtt szinte állandóan, az évek alatt, annyira megszoktuk már a társaságot, hogy fura lett volna teljesen egyedül élni. Így mondhatni itt is és a saját lakásunkban is laktunk.

Az előző éjjelt én is a kollégiumi szobámban töltöttem, mivel nem volt kedvem a saját apartmanomba menni, ahol már hetek óta nem is volt rendes kaja és szerintem takarítani sem takarítottam már egy ideje. A dormban viszont mindig be volt vásárolva és a rendnek sem volt híja, hiába hét pasi élt benne.

- Szép jó reggelt kívánok! – vágódott le mellém a kanapéra Seokjin, kezében egy bögrével, amiben feltételezem kávé volt. – Korai vagy. Tudod, hogy még nincs tíz óra?

- Tudom. – bólintottam, közben ujjaimat átvezettem hosszúra lenőtt fekete tincseim között. – Nem tudtam tovább aludni.

- Pedig ma nincs is olyan kötött programunk, ami miatt aggódnod kellene. – hümmögött elismerően, hiszen valóban ritka pillanatok egyike volt, amikor tíz előtt kimásztam az ágyból. – Tudnom kellene valamiről?

- Neked mikor van, amikor nem akarsz tudni valamiről? – vigyorodtam el, amitől Jin csak megvonta a vállát és belekortyolt a kávéjába. Köztudott tény volt, hogy a legidősebb bandatagunk utálta, ha nem tud valamiről. Komolyan olyan volt néha, mint egy pletykás kislány.

- Ezek szerint van. – hajolt előre, hogy a dohányzóasztalra helyezze a bögréjét, majd maga alá húzta a lábát, hogy könnyebben felém fordulhasson. – Mesélj, Taehyungie, tudod, hogy hyung mindig meghallgatja a csajozós sztorijaidat.

- És élvezi is őket. – tettem hozzá a szememet forgatva.

Nem tévedtem ezzel sokat, ugyanis valóban Jin hyung volt szinte az egyetlen, aki nem csak meghallgatta, de kíváncsi is volt rá, hogy milyen lányokkal kezdek ki, hogyan és miért. Kár lenne tagadni, nem voltam szent, hiába hitte rólam néhány rajongónk, hogy szűz vagyok és ártatlan. Ez a legkevésbé sem volt igaz. Nem voltam rossz ember, nem használtam ki senkit, és azt sem, hogy híres vagyok. Olyan lányokkal sosem kezdtem, akiken kicsit is látszódott, hogy csak a helyes fejem, vagy a hírnevem érdekli. Sokkal inkább, azok a lányok mozgattak meg, akik nyugodtan tudtak velem beszélni, nem voltak erőszakosak és mikor elmondtam nekik, hogy kapcsolatról ne is álmodjanak, fejet hajtottak és azt mondták megértik. Ezt követően mindig randiztam ezekkel a lányokkal párszor, lefeküdtünk és elmondtam nekik, hogy sajnálom, de se őket, se a bandámat nem fogom veszélyeztetni. Ezek után végleg elváltak útjaink és legnagyobb szerencsémre, minden lány csendben megőrizte a titkot, hogy egyszer Kim Taehyung táncba hívta őket.

A többi bandatársam nem nagyon volt ennek híve. Ők sem vetették meg az egy éjszakás kalandokat ugyan, de jóval ritkábban csinálták, mint én. Nem egyszer kaptam már Namjoon hyungtól felmosást, amikor azt hitte túl közel kerülök a tűzhöz, de utána mindig bocsánatot is kért, végtére is én is ember, emellett férfi vagyok. Csak, azért, mert idol lettem, nem jelenti, hogy nem igénylem az érzelmeket és a testiséget.

- Szóval ki az új kiszemelted? Vagy mondjam inkább, hogy áldozatod? – vonogatta hülyén a szemöldökét, amitől kénytelen voltam felnevetni, és sóhajtva kimondtam a lány nevét.

- Lotti az. – Seokjin hyung erre elhallgatott és arcáról lekerült a vigyora. – Most meg mi van?

- Lotti? Az új öltöztető segéd? – egyenesedett ki a háta, én pedig kissé megriadtam a reakciójától. – Ugye csak viccelsz?

- Nem. – ingattam a fejem. – Már elsőre is tetszett, amikor a sminkecsetekért vagy mikért jött, és nem tudom. Megfogott, hogy nem dől be nekem és állandóan visszavág, azzal a csípős nyelvével. Meg amúgy is, hyung! Mondd, hogy nem elképesztően csinos és szép!

- Tény, hogy megkapóan csinos csaj, Taetae. – értett egyet velem, ujjbegyeivel megmasszírozva a halántékát. – Hoseokie és Namjoon is megjegyezték, hogy néha nem tudják róla levenni a szemüket. De ő az ügynökség tagja, ugye tudod? Sok hülyeséget csináltál már, külföldön, Szöulban, mindenhol, de tudod, hogy, akik velünk dolgoznak ők tabuk!

Elfordultam, hogy a földre helyezzem talpaimat, majd könyökömmel a térdemre támaszkodtam és arcomat a tenyerembe temettem. Nem bírtam ki, túlságosan vonzódtam Lottihoz és, ahogy egyre többször kerültem a közelébe, ez csak fokozódott. Főleg, hogy a múltkori ebédünk során először éreztem, hogy végre nem csak egy pöcsnek lát, és talán közelebb fog engedni magához.

De a fenébe is! Seokjinnek igaza volt, ahogyan mindig. Lotti nekünk dolgozik, jó nagy részben miattam, így nem lenne tisztességes, ha felszedném, megfektetném, utána közölném vele, hogy ez csak ennyi volt. Kínos lenne újra találkozni vele, és hagyni, hogy öltöztessen. Ezt nagyon nem gondoltam át...

- Ezt jól elbasztam. – szaladt ki a számon akaratlanul is ez a pár szó, amit meg is bántam.

- Hogy mondod? – hajolt hozzám közelebb Seokjin. – Mi az, hogy elbasztad? Már lefeküdtetek vagy mi?

- Nem, dehogy, Lotti tökfejnek hív és egy világi seggfejnek tart.

- Nem is áll távol az igazságtól. – szólt közbe hyungom, amire megkapta válaszul a csodásan feltartott középső ujjamat. – Akkor meg? Ha nem volt semmi, akkor csak egyszerűen keress mást, akit szédíthetsz, őt meg hagyd dolgozni. Songil rajong érte és a többi stylist is, azt mondja régen volt ilyen jó munkaerőnk. Az pedig tudod, hogy fontos nekünk, ugye?

- Tudom. – fintorogtam, majd egy kisebb kiáltás szerűséggel megráztam a fejemet és hátra túrtam a hajamat. – De mi van, ha nem akarom ezt a lányt veszni, hagyni? Annyira más, mint, akikkel eddig találkoztam. Nem dől be a szövegemnek, felveszi velem a harcot és egyszerűen...

- Ez csak a retkes vadászösztönöd! – csapta meg Jin a vállamat játékosan, ugyanis, ahogy rákaptam a tekintetem, láttam, hogy mosolyog. – Ne dőlj be neki, és csak komolyan, hagyd őt békén. Amúgy is... Tudod, hogy jobbat érdemel nálad, mert te nem adnád neki, amire szüksége van...

Valóban igaza lenne? Bár, egy Lotti szintű lány elképzelhető, hogy igazi szerelemre és kapcsolatra vágyik, ami nekem sehogy sem fér a keretbe. Sajnos be kell látnom, nem tehetem meg vele, hogy egy éjszaka után közlöm vele, ez ennyi volt. Lehet, élvezem az utána való hajszát, de nem tudnám összetörni a szívét. Sose hagytam, hogy bárkinek is elmélyüljenek irántam az érzései, ezért nem beszéltem sokat magamról a lányoknak. Csak, annyit, amennyit kellett, de se többet, se kevesebbet. Ügyeltem rá, hogy mindkettőnk érzelmek nélkül, hiány nélkül szálljon ki a rövid kis viszonyból. Senkinek nem tartottam meg a számát, és mindig privát, rejtett vonalról hívtam őket, hogy diszkrétek maradjunk.

De azok a lányok utána valóban teljesen eltűntek. Lotti viszont mellettünk maradna. Ezért tényleg le kell mondanom erről a butaságról. Többet nem flörtölhetek vele, nem csábítgathatom.

Sokkal jobbat érdemel, annál, mint, amennyit én adhatok neki...