Yunho

A füst lassan gomolygott a szoba levegőjében. A félhomályban a cigaretta parazsa úgy izzott, mint egy fenyegetés. Django az asztal túloldalán ült, egyetlen mozdulattal eltompítva a füstölő cigarettát az öblös kristály hamutartóban. Tekintete élesen fúródott az enyémbe, mintha már akkor próbálná megfejteni a szándékaimat, mielőtt kimondtam volna az első szót.

Django régi játékos volt ebben a világban. Fegyverkereskedő, csempész, informátor – bárminek hívták, ő mindig tudta, hogyan húzzon hasznot a káoszból. És most pontosan erre volt szükségem.

– Tehát – szólalt meg végül, hangja mély és érdes volt, akár a bűn, amit árult – azt akarod, hogy segítsek átverni Sant?

Bólintottam. – Nem csak átverni. El kell hitetnünk vele, hogy ő nyert. Csak így tudjuk majd megadni neki a végső csapást.

Django hátradőlt, és hosszasan mérlegelt. Tudtam, hogy nem könnyű eset. Ő sosem kockáztatott feleslegesen, és mindig ügyelt rá, hogy az üzlet a javára dőljön el.

– Mit ajánlasz cserébe? – kérdezte végül.

Erre számítottam. Előkészítettem a válaszomat már a találkozó előtt. – Teljes ellenőrzést adok neked a kikötő nyugati szektorában. Az a terület tiszta, és biztosított az ellátás.

Django szemében felvillant valami, amit jól ismertem – kapzsiság. De még nem bólintott rá.

– És ha San rájön? – kérdezte, miközben figyelmesen vizsgálta az arcomat. – Ő nem az a fajta, aki elfelejti az árulást.

Közelebb hajoltam, és olyan halkan beszéltem, hogy csak ő hallja. – San már régen elveszítette az irányítást. Ő csak azt hiszi, hogy még ő a vadász, de valójában már a préda.

Django elmosolyodott. Egy olyan mosollyal, ami éppen annyira volt veszélyes, mint amennyire én is annak szántam az ajánlatomat. Tudtam, hogy most már a horgon van.

– Rendben – mondta végül. – De ha elbuksz, Yunho, engem is magaddal rántasz. És akkor nem lesz visszaút.

Felálltam, kezet nyújtottam neki. Ő elfogadta. A szorítása erős volt, akár a vaskapocs.

– Ne aggódj – feleltem halkan. – San bukása csak idő kérdése.

Ahogy kiléptem a füstös szobából az éjszakába, tudtam, hogy a játszma elindult. San talán azt hitte, hogy ő mozgatja a szálakat, de most már én irányítottam a táblát. Django segítségével olyan csapdát készítettem elő, amiből San nem fog tudni kiszabadulni.

Mert ebben a világban a bizalom luxus, és én most tanultam meg, hogy minden szövetség egy lépéssel közelebb visz az áruláshoz – vagy a bosszúhoz.

Folytatjuk...