[Victon - Farewell]

|levél|

Seonghwa, egyetlenem!

Sajnálom! Borzasztóan sajnálom, hogy ezt teszem éppen, és azt is, hogy mikor olvasod ezt a levelet, már nem lehetek veled - mégis megértést kérek tőled, s azt, hogy soha ne haragudj rám. Bocsásd meg, hogy többé nem ölellek meg, hogy nem beszélek hozzád - ám a világnak nincs szüksége a szavaimra.

Lehet, megfutamodok éppen, de ha azt vesszük, eddig nem bírtam tartani a tempót a mindennapokkal, egy utolsó rohanás most igazán belefér. Én pedig eldöntöttem, hogy a végzetembe sietek.
Egyedül azt bánom, hogy téged itthagylak, hiszen az egész világon te vagy az egyedüli, akit képes vagyok szeretni - s nem csupán úgy, mint egy barátot.

Igen, itt egy titkom; réges régen beléd szerettem, s soha nem tudtam másképpen tenni - no, nem mintha annyira nagyon akartam volna. Tudtodon kívül raboltad el szívemet napról napra, én pedig ezt sosem említettem. Rettegtem, hogy ha egyszer bevallom, elveszítelek, ám most, hogy én készülök végső eltávozásra, úgy gondolom, illene neked tudnod.

Ahogyan azt is, hogy milyen csodálatos vagy, hogy te, aki próbáltál segíteni minden egyes pillanatban, milyen remek ember vagy. S ne hibáztasd magad, kérlek! Erről nem te tehetsz - ugyan azt magam sem tudom, hogy ki, de te voltál egyedül mellettem, mikor az egész világ elfordult, s te fogtad a kezem, ám most én engedlek el. Kérlek, te is engedj el engem!

Ne haragudj egy percig sem, hanem fogadd el döntésemet, engedj el, de emlékem ne feledd soha sem. Tudom, hogy számítottam neked mindig is, hiszen rengeteg mindent tettél értem, ezért könyörgök most, hogy szoríts nekem egy kis helyet szívedben, s tarts ott örökké - ne engedd, hogy végleg feledésbe merüljek.

S mikor majd többé nem lehetek melletted, mikor esetleg magányodban eszedbe jutok, ne búslakodj - te mindent megtettél, én nem voltam elég ahhoz, hogy jól lehessek. Te próbáltál segíteni egy reménytelenen, menteni a menthetetlent, de mégis önvalóm szemben áll saját magával - belefáradtam a küzdelembe, kérlek szépen, érts meg.

Nem akarok hibáztatni semmit és senkit, mert nem tudom pontosan, hogyan sodródtam ide, talán nem is ez a fontos. A lényeg, hogy itt vagyok - még. Belefáradtam a napokba, úgy érzem, majd' megfulladok. Fel akarok lélegezni, értsd meg, kérlek! Egyszerűen meg akarok szabadulni a rám nehezedő terhektől, arra vágyok, hogy szabad legyek, s tudom, hogy ezen a világon nem teljesül ez a vágyam.

Egy pillanat erejéig se gondold azt, hogy lett volna más út, hogy talán boldog is lehettem volna - hidd el, ezekre gondolván jobban fáj majd. És nem akarom, hogy rossz érzéssel gondolj vissza az elmúlt időkre; te mindent megtettél.

Köszönöm! Hálás vagyok, amiért nap mint nap velem voltál, s vezettél a rögös utamon - de most elérek hamarosan a végére. A veled töltött időre örökké mosollyal gondolok, de sajnálom, nekem ez nem megy tovább, nem bírok létezni így, hogy szinte összeroppantanak a bennem harcoló emóciók, míg ki nem ölik egymást, s félek az ürességtől.

Tudod, rengeteg mindentől rettegek, de legjobban attól tartok, hogy te kilépsz az életemből - ha ezt tetted volna, akkor nem maradt volna semmim és senkim, és tán' ha elmondtam volna korábban, hogy hogyan érzek törött szívem mélyén, minden rosszabb lenne most.
Viszont egy pillanatig se hidd, hogy sikerülhetett volna belém szeretned, hogy akkor talán minden jóra fordult volna, s élnék tovább a világban, ahol nincsen semmi keresnivalóm.
Seonghwa, én szerethetetlen vagyok, s nincs esélyem sem a boldogságra.

Elragadtam volna életed fényét éppen úgy, ahogyan körülöttem minden pusztulásnak indult, ám én pont azt szeretném mindennél sokkal jobban, hogy te fényesen ragyogj - egy egész örökkévalóságon át.

Ne engedd, hogy lehúzzon majd a hiányom, hiszen találsz majd magad mellé valakit, akár egy legjobb barátot, akár egy szerelmet, aki támaszt nyújt, s boldoggá tesz - olyan boldoggá, amire én sosem lettem volna képes.

Tudod... ma, mielőtt elmentél volna, mindezt el akartam mondani neked, ám végül mégsem tettem. De ne aggódj, erről nem te tehetsz, akkor sem lenne most semmi másképp - én sem lehetek másképp; nem lehetek jól.

Ezért hát sajnálom, de úgy érzem, készen állok eltávozni.

Hiányozni fogsz elképesztően nagyon, s amennyire ez most fáj, éppen oly' nagyon szeretlek, ám nincs közös jövőnk, hiszen számomra ennyi jutott - nincs tovább.

De te élhetsz csodálatos és boldog életet, s ezért utolsó szavaimmal erre kérlek csupán; élj úgy, ahogyan én sosem tudtam, amihez nem voltam elég, s szeress oly' nagyon, ahogyan én szerettelek, szeretlek, s szeretni foglak a túlvilágról!
Ne búslakodj miattam, én már rendben leszek!
Most rajtad a sor: legyél jól, élj boldog életet!

Hiányozni fogsz, szerelmem.

Szeretlek!

Visztál!

Yeosang