*2 hónap múlva*
-Szóval azt mondod, hogy Yukinének tetszik egy lány?-Mosolyogtam Yatora.
-Igen, csak ő egy másik mesternél dolgozik, de ugyanannyi idős, mint ő. Szerintem nem lesz gond.-Dőlt hátra az ágyamon.
-Remélem összejönnek. Hallottam már arról a lányról, és szerintem nagyon aranyosak lennének!
-Azt hittem, mi vagyunk édesek.-Morogta. Ekkor megöleltem.
-Mi is édesek vagyunk, de most Yukinéékről van szó.-Pusziltam meg az arcát.
Hirtelen felém kerekedett, majd megcsókolt. Áttért a nyakamra, majd a két lábam közé helyezkedett.
-Szeretlek,tudod?-Lehelte a nyakamra.
-Én is szeretlek, nagyon!-Sóhajtottam. Mindenhol végigpuszilt, majd lassan elkezdte levenni rólam a ruhaimat.
-Biztos akarod?-Nézett bele pirultam a szemeimbe. Bólintottam, mire ő megcsókolt. Keze rátért a derekamra, majd onnan lejjebb haladt.
Megtettük.
Yato odafeküdt mellém, majd átölelt engem.
-Yato...-Emeltem rá a tekintetemet.
-Mi a baj? Fáj valamid?-Suttogta, s szeméből tényleg azt tudtam kiolvasni, hogy szívből aggódik értem.
-Nem, dehogyis!-Kuncogtam.-Csak...Ugye...Nem fogsz elhagyni, ha most megkaptál...?-Aggódtam.
-Idióta! Mindennél jobban szeretlek, sosem foglak elhagyni téged! Érted?-Ölelt szorosabban. Mellkasába fúrtam fejemet.
-Akkor jó...Szeretlek, Yato.-Suttogtam.
-Én is, örökké.-Lehelt csókot ajkaimra.

*1 év múlva*
Mikor hazaértem, az asztalon egy csokor virág volt. Nem tudtam, ezt hova tegyem, de virágszirmok voltak lent a padlón, és a szobám felé haladtak. Kíváncsi voltam, mi lehet ez, bár volt egy sejtésem. Amikor beléptem, Yato ott állt a szoba közepén, szmokingban(?) mellette pedig Yukine, ugyanugy. Nem csak ők voltak ott, hanem mindenki. Bishamon, Kofuku...És a Szent Kincsek is.
-Sziasztok...Mi az?...-Kezdtem gyanakodni.-Mi rosszat csináltatok?
Hirtelen Yato magához rántott, majd megcsókolt. Egyből visszacsókoltam.
-Hiyori...Nagyon sokszor megmentettél minket az évek során, és...Igazából, amikor megtudtam, hogy elfelejtettél minket...Az volt a legszörnyűbb dolog a számomra. Először azt gondoltam, talán így lesz a legjobb, de utána rájöttem,hogy nélküled nem tudok élni, egyszerűen...Te vagy nekem a mindenem! Megtisztelnél azzal, hogy...-Ekkor letérdelt elém.
-Hozzám jössz feleségül?-Hirtelen nem tudtam, mit csináljak. Felvisítottam, majd a nyakába ugrottam, és megcsókoltam. A szívem majd kiugrott a helyéről, de nem érdekelt.
-Persze, hogy hozzád megyek, te tökkelütött!-Nevettem, majd hozzábújtam. Mindenki tapsolni, és éljenezni kezdett, meg fütyülni(?).

*2 hét múlva*
-Sok szörny állt az utatokba?-Kémleltem kíváncsian a fiúk arcát.
-Nem igazán. Volt pár pók, skorpió..Hm..Ennyi. De most megyek, Taminohoz! (Tamino a lány neve annak, akibe szerelmes Yukine)
-Menj csak Rómeó!-Kuncogtam.
Mikor Yukine kiment, Yato hirtelen fellkapott, és felületett a konyhapultra.
-Hm..Hol is hagytuk abba tegnap?-Kérdezte pimaszul, majd felnevettem.
-Nem tudom, és te?-Emelt fel megint, majd felvitt a szobámba.
-Szerintem én tudom...-Kuncogott ajkaimra.
*khm khm jelenet*

*3 hét múlva*
2 hete folyamatosan csak hányok, szédülök, és nagyon fáradt vagyok. Így....A biztonság kedvéért vettem egy terhességi tesztet. Miután hazahoztam, Yatoék nem voltak otthon, így gond nélkül megcsináltam.
Pozitív volt.
-ÚRISTEN!!!-Kiáltottam fel örömömben, majd elkezdtem sírni, annyira boldog voltam. De nem ittam előre a medve bőrére, elmentem egy nőgyógyászhoz is, és ő is megmondta; Bizony terhes vagyok. Hazafele nagyon boldog voltam, alig vártam, hogy elmondjam Yatonak! Yato...Mi lesz akkor, ha ő még nem szeretné? Ha még..Még nem áll készen? És..Ha ez miatt elválunk? Na nem! Hiyori, ezt felejtsd el!
*23:30*
Hol vannak már? Nem hiszem el...És egy varázsütésre kinyílt a bejárati ajtó. De csak Yato lépett be.
-Szia Yato! Yukine?-Kérdeztem túlságosan is mosolygva.
-Átment Júliához.-Nevetett.-Mi az? Történt valami?-Nézett aggódóan rám, majd leült mellém a kanapéra.
-Hát...igazából..Nem tudom, hogy mondjam el...-Vakartam a tarkómat. Hirtelen elkomorodott.
-...Megcsaltál?-Suttogta. Rémülten ránéztem.
-Mi?! Dehogyis! Erről szó sincs! Hogy mersz ilyet feltételezni rólam? Nem bízol bennem?!-Kezdtek el hullani a könnyeim. Rámkapta a fejét, majd megölelt.
-Dehogynem, nagyon is megbízok benned...Sajnálom! Csak ma nagyon sok volt az Ayakashi, és teljesen kiidegeltek.-Szorított magához még erősebben-Nem bírnám ki,ha elveszítenélek!-Fúrta vállamra a fejét.
-Hát...-Toltam el kicsit magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni.-Bejelenteni valóm van számodra.-Mondtam mosolyogva.
-Mi lenne az?-Ekkor egyik kezét megfogtam és a hasamra tettem. Felkapta rám a fejét, és teljesen elvörösödött.
-E-E-Ez Az a-amire gon..gondolok?-Dadogott.
-Terhes vagyok!-Sírtam el magamat örömömbe.
-De hát...Ez...Ez...CSODÁLATOS HÍR!-Kapott fel a levegőbe mikor felállt, megpörgetett, majd megcsókolt.
-Szeretlek! Köszönöm!-Sírta el magát ő is.
A hírre mindenki meglepődött, de jó értelemben,mindenki gratulált nekünk. Sokan meg is hatódtak,köztünk Yukine is, aki úgy fogta fel ezt,hogy lesz egy kistesója.
Sosem gondoltam volna, hogy ennyire közel kerülök ahhoz az idegenhez, akinek visszaadtam a macskát még az utcán. Sosem gondoltam volna, hogy valaki olyan volt a családom gyilkosa, akibe beleszerettem. Sosem gondoltam volna, hogy meg fogok neki bocsájtani. Sosem gondoltam volna,hogy amikor vele találkozok, az életem egy éles fordulatot vesz Szenvedésből Boldoggá.
Sosem gondoltam volna,hogy ilyen ez az Isteni Szerelem.