-Tudod, ki volt az, aki megölte a családodat?-Ekkor...Egy nem várt személyre mutatott...Bennem meg megállt az ütő,s a levegőt szaporábban kezdtem el venni, sírhatnékom támadt.
-Yato volt.-Ekkor térdeimre estem, nem bírtam tovább megtartani magam. Összetörtem. Megint.
-H..Hiyori...-Suttogta Yato.
-Ne hazudj neki többet! Mondd el az igazat!-Mondta gúnyosan Rabo.
-Hiyori...Sajnálom...Ez igaz...-Mondta ki nagy nehezen a szavakat. Hirtelen előtörtek az emlékeim, hogy milyen jó is volt, amikor még erről nem tudtam. Majd hirtelen Yato is beugrott. Az elégedett arca, amikor látta, mindenkivel végzett.
-Nos...Én akartam mindig is megtudni, hogy ki volt a gyilkos. Yato...Tudtam, hoy valahonnan ismerős volt a neved...De, hogy pont te...-Ekkor hirtelen könnyezni kezdtem.
Rabo lassan odalépett Yatoékhoz, majd kardját megemelte. Tudtam,mit akar. Hiába haragudtam rá, hiába gyűlöltem...Szerettem.

*Yato*
Rabo megemelte a kardját, majd éreztem,itt a vég. De meg is érdemlem,amiért ezt tettem Hiyorival.
-Yukine!-Kiáltottam az utolsó erőmmel, s Yukine visszaváltozott emberi formájává.

*Hiyori*
"-Mégis mit keresel itt, te idióta?!
-Csak gondoltam meglátogatlak, egyébként, van nálatok valami kaja?"
"-Miért nézted meg annyiszor a zárat?"
"-Idióta! Nem kellett volna féltékenykedned!"
Törtek ki az emlékek...Láttam,hogy Rabo kardja már Yatohoz tart, sebesen...Felugrottam, és amilyen gyorsan csak tudtam, Yato elé ugrottam. Hirtelen a kard megállt.
-Hogy tudod még megvédeni?! Hát megölte a családodat!-Kiabálta mérgesen Rabo.
-Az lehet, hogy a régi énje megölte a családomat, s bevallom, eddig azt kerestem, hogy ki volt a gyilkos. Egy teljesen idegenre számítottam. Nem olyasvalakire...-Ekkor hátrafordultam, és megláttam Yato és Yukine meglepett képét-Akit szeretek.-Mosolyogtam el.
-Hogy tudod még szeretni ezt a semmirekellőt?!-Mérgelődött Rabo.
-Mert az a múltban történt, s mára már én is rájöttem, hogy a bosszú nem old meg semmit!-Hajtottam le a fejemet.
-Rabo...Mit gondolsz?-Hallatszódott Rabo kardjából egy hang.
-....-Ekkor hirtelen elkezdett teleportálni-Még találkozunk...És akkor...Meghaltok.-Mosolyodott el gúnyosan. Elment.
A térdeimre csúsztam, amikor valaki hátulról átölelt.
-Hiyori...Sajnálom.-Kezdett sírásba Yato. Hirtelen megfordultam, majd szorosan magamhoz öleltem. Yukine is csatlakozott így már hárman öleltük egymást.
-Miért nem mondtad el?-Kérdeztem.