*Yukine*
-Hiyori, hol van Yato?-Kérdeztem az előttem a kanapén ülő lánytól.
-Nem tudom. De biztos visszajön...Remélem.-Hajtotta le a fejét.
-Fontos neked,mi?-Vigyorogtam rá boldogan.
-Mi?-Felkapta az egyre csak vöröslő fejét,én meg csak elkezdtem röhögni.
-Nyugi, nem mondom el neki!-Dőltem a falnak vigyorogva.
-Köszönöm.-Mosolygott hálásan.

*Yato*
Egyáltalán minek rángattam bele ebbe az egészbe Hiyorit? Nélkülünk biztos sokkal jobb életet élne. Nem tudom, mit kéne tennem, de azt hiszem, ideje hazaindulni.

*Megérkezve*
Yukine a matracán aludt, Hiyori meg a kanapén. Muszály volt egy kicsit elmosolyodnom ezen, majd odaléptem a lányhoz, és felvittem a szobájába. Még mindig, ha magam elé képzelem azzal a másik fiúval, dühös leszek, de holnap azt hiszem, beszélek Hiyorival. Lassan letettem a békésen szundikáló lányt, mikor hirtelen felriadt, így a fejünk összeütközött.
-AÚ!-Kiáltottuk egyszerre.
-Y..Yato?-Nézett rám azokkal a gyönyörű szemeivel.
-Hm?-Mondtam mogorván, de komolyan, MIÉRT CSINÁLOM EZT?!
-Semmi...-Hajtotta le a fejét, majd visszafeküdt aludni. Én is így tettem, csakhogy Yukine mégsem aludt.
-Miért vagy vele ma ilyen tapló?-Mondta csukott szemmel.
-Nem tudom.-Dőltem neki én is a falnak.
-Fél-té-keny vagy.-Vigyorgott rám, én meg egy kucsit zavarba jöttem, mivel igaza volt.
-Inkább aludj.-Dőltem le a matracomra, majd hallottam,hogy Yukine még egyet röhög, majd elalszik.

*Hiyori*
Reggel úgy döntöttem, hogy amíg a fiúk alszanak, csinálok nekik reggelit, pirítos kenyeret. Már épp kész lett,amikor a srácok jöttek le a lépcsőn.
-Jó reggelt fiúk! Csináltam reggelit!-Mutattam az asztalra.
-Köszönjük, Hiyori!-Rohant a kajára Yukine.
-Köszi..-Motyogta el halkan Yato, majd ő is leült, s addig én elmentem a boltba.
-Auh! Bocsi!-Mentem véletlenül neki egy fiúnak.
-Semmi baj,Hiyori?!-Fordult meg Furume?!
-Cső Furume!-Pacsiztam le vele.
-Hali! Miújság?-Vigyorgott.
-Semmi különös. Na de mennem kell, szia!-Mondtam neki vidáman, miután kifizettem az ételeket, amiket vettem.
Hazaérve nem találtam senkit se otthon, ezért leültem tvt nézni.
Olyan estefele betoppantak a srácok, véresen.
-Jézusom! Gyertek gyorsan!-Tessékeltem be őket a szobámba, majd elrohantam a gyógyszerekért.

*1 óra múlva*
-Jól van, elláttam a sebeiteket, már csak pihennetek kell kicsit.-Mosolyogtam a két tökkelütöttre.
-Szellemekre vadásztatok?-Néztem a szemükbe.
-Igen..Sokan voltak.-Válaszolt Yukine.
-Értem.-Álltam fel.-Hozok nektek teát.
Majd kimentem, és vittem nekik.
Az éjszaka közepén arra eszmélek fel, hogy egy ismeretlen helyen vagyok.