-EZAZ!!! UTOLSÓ NAP A SULIBAN!MAJD JÖVÖK!!!-Kiáltottam, miközben kifutottam a házból.

*Yato*
-Hé Yukine, nincs kedved megnézi milyen a suli utolsó napja?-Vigyorogtam.
-Menjünk utána!-Futott ki a házból,
Én meg utána.

*Hiyori*
Megint matek óra volt, azzal a különbséggel, hogy ma nem tanultunk.
-Psszt...Hiyori!-Suttogta nekem Furume, a padtársam.
-Na miaz?-Utánoztam.
-Ma is elkísérlek,jó?-Vigyorgott.
-Rendben-rendben!-Mosolyogtam én is. Egész nap furcsán éreztem.magam, mintha követtek volna engem. Még hazafele is!

*Hazaérve*
-VÉGRE!!! SZABADSÁG!-Kiáltottam fel boldogan.
-Hm.-Morgott Yato. Yukine erre furcsán nézett rá.
-Mi a baj,Yato?-Vágtam én is fura képet.
-Semmi.-Ment be az én szobámba.
Halványan megráztam a fejem, majd odaléptem Yukinéhez.
-Ti követtetek egész nap,mi?-Mosolyogtam.
-Igen.-Hajtotta le a fejét, de láttam, hogy vigyorgott. Viszont, akkor lehet, hogy Yato...Féltékeny?! Á, biztos nem! Viszont eléggé úgy viselkedett, de biztos csak rossz napja volt.
-Na mindegy. Figyelj, nincs másik szobám, de van még egy kanapé, vagy van még egy matracom. -Ajánlottam fel a lehetőségeket, amikből a matracot választotta.
-Rendben, hova tegyük?-Hoztam ki neki a felfújt matracot.
-ő...Szerintem jó ide a nappaliba-Vakargatta a tarkóját.
-Oké!-Mosolyogtam el.
Miután végeztünk úgy döntöttem, bemegyek a szobámba. Csak egy volt a baj; Ott volt Yato is, akinek nem tudom milyen problémája van.
Mindegy,beléptem;
-Yato, mi a bajod?-Néztem a matracon ülő fiúra.
-Semmi.-Mondta mogorván, és az ablak felé fordult.
-Persze akkor nem viselkednél így!-Mentem mögé-Na...Yato.-Tettem kezemet a vállára.
-Fogd már fel,hogy NINCS SEMMI BAJOM!-Fordult felém, s közben ezt kiáltotta. Én meg csak hátrahőköltem, majd felálltam.
-Rendben, ha így állunk. Tünés a szobámból.-Mondtam lehajtott fejjel, ő meg úgy látszik, megbánta amit mondott,de nem törődve vele kivittem a matracát, Yukineehoz, majd visszamentem a szobámba, ahol már nem volt ott Yato.
"Rendben, ha így játszunk. Gyerekes ez a viselkedés,Yato." Gondolkodtam kifele nézve az ablakon.

*Yato*
Nem tudom mi van velem. Amióta megláttam Hiyorit azzal a sráccal röhögni, elkapott valami. Ez lenne a féltékenység? Utálom. Főleg,hogy így beszélten Hiyorival, mikor egyáltalán nem így akartam. Mielőtt Hiyori visszajöhetett volna, kiugrottam az ablakon, hogy kicsit elgondolkodjak magamon.