"Unalooom..." Gondoltam kinézve az ablakon, éppen matek óra volt.
-Iki Hiyori, talán ennyire szeretne dolgozatot írni az anyagból?-Vett észre a sárkány. Hogy miért hívjuk sárkánynak? Mindenen képes felkapni a vízet. De tényleg! Már csak az miatt is, ha nem tudjuk a választ egy kérdésre. Azon nyomban elkezd ortítozni velünk.
-N-Nem, tanárnő...-Néztem a padomat.
-HA HOZZÁM BESZÉLSZ AKKOR A SZEMEMBE MONDOD AMIT KELL!-Vágott egyet a padomra. Ez nem fájt neki?
Lassan felemelte a fejemet-I-Igenis..-Mondtam.
Kicsengettek, és éppen indulni akartam haza, amikor megszólított az egyik legjobb haverom.
-Hé Hiyori! Úgyis ugyanarra megyek mint te, félútig elkisérhetlek?-Vigyorgott Furume (próbáltam valami jó nevet kitalálni de csak ez jutott eszembe). Furumevel nagyon jó a kapcsolatunk, már 4 éve higy szívjuk egymás vérét. Mint két testvér, folyton szívatjuk egymást, de mindig ottvagyunk egymásnak.
-Gyere hát!-Vigyorogtam én is.
Amíg eljött velem, nagyon sokast hülyültünk, jó volt vele lenni. Persze félre ne értsétek, mint egy testvér, úgy tekintünk egymásra, és ezt már tisztáztuk is.

Hazaérve:
-Hiyori, ugye nem bánod, ha a Szent Kincsem is itt fog velünk lakni?-Borult térdeire Yato.
-Van más választásom?-Mosolyogtam rá. Ekkor előjött a nappaliból egy kb 13 éves fiú.
-Yukine, ő itt Iki Hiyori, akivel együtt lakunk.-Mutatott be egymásnak minket. Yukine ekkor odajött hozzám és megölelt.
-Köszönöm,Hiyori! El sem tudod képzelni, milyen rossz volt fedél nélkül lakni, ráadásul-Ekkor Yatora mutatott-ENNEK A TÁRSASÁGÁVAL!
Felröhögtem, mert Yato adta a nagy halált.
-Na jó, mit csináljak nektek vacsira?-Mentem a konyhába. Felcsillogott a szemük.
-PALACSINTÁT!-Kiáltották egyszerre.
-Rendben!-Vigyorogtam.

*1 óra múlva*
-Jó étvágyat!-Tettem le az asztalra a nagy palacsinta adagot, utána elmentem fürdeni, majd elaludtam.