*Hiyori*
Nagyon sok ideje már, hogy elmentek. Aggódom amiatt a két idióta miatt!
Kimentem a házból, és a keresésükre indultam. De sehol sem találtam őket. Minden utcát- kisutcát átkutattam, de sehol sincsenek. Már nagyon kezdtem aggódni, amikor megéreztem Yato jellegzetes -és kicsit büdös- illatát.
"Yato.." Jutott egyből eszembe, majd elkezdtem követni az illatot. Egy réten találtam magam, de sehol senki nem volt. Az illat is eltűnt, pedig tudtam, hogy itt kell lenniük a közelben.
Hirtelen valaki megölelt hátulról, mire én csak megfogtam az illetőt és behajítottam egy bokorba.
-Annyira azért nem ijedthettél meg...-Vakargatta a tarkóját mögöttem Yukine.
-Hehe...-Vigyorogtam rá.
-Ez fájt, cicus!!-Kiáltott ki Yato a bokorból, majd lassan kiemelte a fejét.
-Annyira azért nem fájhatott. Nem dobtam....Akkorát.-Fogtam a fejem, Yukine meg csak röhögött.
-Hogy ijedhettél meg ennyire, hogy beinduljanak a túlélési ösztöneid?-Lépett ki végre a bokorból.
-Na jó. Inkább menjünk haza.-Indultam meg, s ők követtek.
-Nagy szellemek voltak?-Néztem hátra.
-A legrosszabbak.-Fújtatott mindkettő.
Várjunk csak...Yato mit néz annyira rajtam már percek óta vörös fej-
-PERVERZ!!! NE NÉZZ TILTOTT ZÓNÁKBA!!-Kiáltottam rá, mire ő elkapta a fejét onnan.
*Hazaérve*
-Na jó, én már lefekszek, nagyon kifáradtam ettől a sok szellemtől.-Ásított egy nagyot Yukine.
-Mi a magyarázatod?-Fordultam egyből Yato felé, aki értetlenül nézett rám, majd pár perc múlva leesett neki, és vörös fejjel elfordult.
-Az nekem nem tiltott zóna.-Morogta.
-Még igen!-Mosolyogtam el pimaszul.
-Így állunk?-Fordult meg egy kaján vigyorral az arcán, majd hirtelen felkapott és a szobámba hurcolt.
Lefektetett az ágyamra, majd két lábam közé furakodta magát.
-Még mindig tiltott nekem?-Vigyorgott.
-Igen-igen.-Mosolyogtam rá.
Elkezdte a nyakamat is csókokkal behinteni, majd megcsókolt. Vad volt, de minden érzelmünk benne volt ebben a csókban.
-Még most is?-Nézett a szemeimbe.
Bólintottam, mert megszólalni alig tudtam.
Megint elkezdte csókolni a nyakamat, de most szívta is.
-Y..Yatoh..Mit csinálszh?-Sóhajtottam.
-Hm?-Nézett fel rám,majd hirtelen leugrott rólam.-Bocsi.-Ült le a szobám közepére. Mintha aggasztaná valami.
-Mi a baj?-Tértem egyből a lényegre.
-Semmi. Semmi.-Mondogatta.
-Miért akarsz nekem mindig hazudni?-Mosolyogtam rá egy hamis mosollyal. Rámkapta a fejét, és valószínüleg láthatta rajtam, hogy tényleg rosszul esik.
-Sajnálom, de...Az lenne a legjobb, ha megszakítanánk a kapcsolatot, és elvágnánk a velem kapcsatos emlékeidet.
Megállt a szívem.
-Nem.-Ekkor szeméből meglepettség áradt.-Nem akarom megszakítani a kapcsolatot. Szeretlek, te idióta!-Borultam rá.
-Én is szeretlek téged.-Mosolygott.