Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

|13.rész| Ayakashik

-Megint vele találkoztál.-Nézett azokkal a rideg szemekkel rám.
-Igen. De mondtam már, hogy ne legyél féltékeny, igaz?-Tettem keresztbe a kezeim a mellkasom előtt.
Nem mondott semmit, csak közelebb húzott magához és megcsókolt.
-Még mindig nem értem, miért vagy ennyire féltékeny...Csak téged szeretlek!-Néztem újból a szemeibe, amikből mostmár kihunyt a ridegség.
-Én is szeretlek, de ha egyszer látom hogy hogy néz rád..-Fordította el a fejét.
-Te utánam kémkedtél?-Vágtam pimasz mosolyt felé.
-Nem! Csak leellenőriztem, hogy minden rendben van e!-Pirult el.
-Hát persze...Amúgy, hol van Yukine?-Eszméltem fel.
-Átment az egyik barátjához, nyugi.
-Biztos nem fog baja esni? Annyira féltem azt a makacs gyereket.-Erre ő csak felkuncogott.
-Tud határvonalat is húzni, csak nyugodj meg. Most csak ketten vagyunk. Tudod mit szoktak a szerelmesek csinálni ha kettesben vannak...?-Suttogta mély, rekedtes hangon a fülembe, amitől kirázott a hideg, és rögtön fülig pirultam.
-De perverz vagy!-Morogtam.
-Naaa, cicus, nehogy ezen besértődj!-nyomott puszikat az arcomra.
-Ki mondott neked sértődést?-Néztem makacsul a szemeibe.
-Jól van, jól van...-Kuncogott.
Hirtelen kivágódott az ajtó, és Yukine futott be lihegve
-Mi a baj?!-Kérdeztük egyszerre.
-A...Ayakashik...!!!-Lihegte szegény Yukine.
-Ennyire közel?! Gyere,Sekki!-Kiáltotta Yato, majd Yukine két karddá változott, s kirohantak.

*Yato*
"Az Ayakashik ennyire közel sosem jönnek az emberekhez, ráadásul még Yukine-t is üldözőbe vették. Gyorsan eltakarítjuk ezeket a szörnyeket és kész is! Csak nehogy közben valami baja essen Hiyorinak ..Azt nem bocsátanám meg magamnak..!"
Megálltunk egy rét féleségen, ahol tömérdek Ayakashi volt. Nem is azok a kissebbek, hanem a legnagyobbak, amikkel eddig is találkoztam.
-Yato!-Kiáltott rám Yukine, s ezért épp időben ki tudtam kerülni egy ütést. Felugrottam az egyik Béka szellem felé, majd erőből belevágtam a kardot.
"Úgy látszik, ennyi nem elég neki..." Gondoltam, majd miután a talpam elérte a talajt, újból elrugaszkodtam. Pár csapás, és megvolt az egyik szörny.
-Bevégezve!-Kiáltottam. Nem sokat pihenhettem, mert rögtön jöttek a többi szellemek.
Skorpiók,kígyók, farkasok..."A legrosszabbak!"

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro