*Hiyori*
Hirtelen megfogott majd leterített az ágyamra, s újból megcsókolt. Elég érdekes pozícióban voltunk, ezért közbeszóltam:
-Yato, én még nem-Nem tudtam befejezni, mert halkan kuncogott egyet.
-Nyugi, én se, csak annyira jó, hogy végre az enyém vagy.-Dőlt oldalra, majd magához húzott.
-Hé, te megint féltékeny vagy?-Bújtam hozzá mégjobban.
-Nem.-Pirult el.
-Szerintem meg igen!-Néztem fel azokra a csodaszép szemeire, amikben újból elvesztem.
-Hát most, na! Ne legyek féltékeny egy kicsit se, ha látom hogy az a srác majd´ felfal a szemeivel?!-Tört ki belőle, én meg felkuncogtam.
-Úgy látszik, tényleg nagyon féltékeny vagy.-Erre csak sértődötten elfordította a fejét. Majd megcsókolt. Kissé vadul csókolt, lihegve váltunk el egymástól levegőhiány miatt.
-Kis féltékeny.-"Becéztem".
-Jól van, na.-Szorított magához.
-Yato..Nem..Nem kapok levegőt..-Préseltem ki a szavakat, majd fülembe suttogott:
-Bocsi cica.-Kirázott a hideg ettől a hangjától, de aztán megálltam valamin.
-Cica? Mi ez a becenév?-Néztem "rosszallóan" a szemébe.
-Miért, a "Kis Féltékeny" az jobb?-Vigyorgott.
-Na jó, aludjunk.-Tereltem a témát, majd lassan lecsukódtam a szemeim, de előtte még hallhattam Yato kuncogását.
-Te aztán nagyon rosszul tereled a témát!-Kuncogott, majd hajamba puszilt.-Jóéjt.
-Jóéjt.

*Reggel*
Amikor felkeltem Yato nem volt mellettem. Attól féltem,hogy a tegnap csak egy álom volt, de ekkor hangokat hallottam a konyhából;
-Yukine, gyorsan! Odaég!-Kiáltozott Yato.Nem vették észre,hogy én itt figyelem őket. Á...
-Hát, már értem hogy miért mi, nők értünk jobban a sütés-főzéshez.-Kuncogtam, mire ők lefagytak.
-Nem ér kinevetni!-Morogta Yukine.
-Így van.- Fordította el fejét morcosan Yato is.
-Elmegyek boltba, nemsokára jövök vissza!-Léptem ki az ajtón. Útközben tudjátok kivel találkoztam? Furume-val! Nya?
-Hiyori!-Kiáltott valaki a hátam mögül, mire megfordultam.
-Á-Szia Furume!-Mosolyogtam rá.
-Nincs kedved ma elmenni velem valahova?-Vakargatta a tarkóját.
-Sa-Sajnálom, de ma nincs. Majd talán máskor.-Ekkor mintha kicsit közelebb lépett volna hozzám, én pedig hátráltam.
-Szia!-Fordultam gyorsan meg, majd berohantam az üzletbe, bevásároltam,és rohantam haza.
Lihegve nyitottam be az ajtón, de csak Yato fagyis tekintetével találtam szembe magam.
-Mi a baj, Yato?-Kérdeztem anyáskodóan. Nem válaszolt, csak közelebb lépett hozzám. Fagyos volt a tekintete,s engem megrémísztett ez a komolysága.
-Y-Yato...?-Kérdeztem félve.