A nevem Iki Hiyori, 17 éves vagyok, és egyedül élek, mivel a szüleim meghaltak. 5 éve valaki lemészárolta őket, és megfogadtam magamnak, hogy meg fogom ölni a gyilkost. Az utolsó évemet töltöm az iskolában, és már csak pár hét van vissza belőle.

*07.15*
~Bííp Bííp Bííp~
-Ahj már!-Csaptam egyet az ébresztőmre, ami egyből elhallgatott.
Lassan felkeltem, és elkészültem a reggeli rutinommal.
-Na, menjünk suliba...-Léptem ki az ajtón az iskolatáskámmal a hátamon.

*10 perc múlva*
-Uraság! Gyere vissza!-Kiáltotta a hátam mögül valaki, majd annyit éreztem, hogy valami megragadja a kabátomat hátulról, és felmegy a vállamig.
-Oh, szia kiscica! Eltévedtél?-Mosolyogtam rá, majd levettem a vállamról, közben odafutott hozzám egy melegítős alak.
-A tiéd?-Kérdeztem tőle. Kicsit meglepődhetett, mert hátrahőkölt, és a szemei is nagyobbak lettek.
-Igen, az enyém.-Mondta még mindig hátrahőkölve, mintha szellemet látott volna.
-Akkor tessék!-Mosolyogva átadtam neki a macskát, majd elmentem.
A mai napom unalmas volt,bár melyik iskolai nap nem az?
Hazaértem, és egyből belevetettem magamat az internetbe, nagyon bele tudom magamat élni. Hirtelen valaki megszólal a hátam mögül.
-Szia.-Mondta egy ismerős hang. Rekord gyorsasággal fordultam meg, és fedeztem fel,hogy ez bizony a reggeli melegítős srác, akinek visszaadtam a macskáját. Most ott ül az ágyamon.
-Te vagy az a srác...Mit keresel itt?-Komolyodtam el.
-Ugyanmár,csak gondoltam meglátogatlak! Mellesleg éhes vagyok, van nálatok valami kaja?-Vigyorodott el engem bámulva.
-Milyen pofátlan vagy!-Ámultam el-Na tűnj el!-Mutattam a nyitott ablak felé, amin bejött.
-A.a. Manapság már a vendégeket semmivel sem kínálják meg?-Kelt fem az ágyamról.
-Te nem egy vendég vagy,hanem egy roppant nagy probléma!-Álltam fel a székemből. Ő ezzel a megjegyzésemmel mit sem törődve elindult a konyha felé.
Még beértem a hűtő előtt, és eléálltam, széttárt karokkal.
-Hé! Mit képzelsz ki vagy te?!-Kiáltottam rá.
-Egy Isten!-Váltott nagy vigyorra, mire én elkezdtem röhögni, de úgy,hogy kijött a könnyem.
-H-Hé! Mit röhögsz, ez igaz! Én vagyok Yato Isten!
-Hjajj! Soha nem hallottam rólad. Egyszer sem.-Törölgettem a könnyeimet.
-Aucs. Ez fájt.-Emelte a szívéhez a kezét, és fájdalmas arcot vágott, majd hirtelen rám nézett.
-Hm....Mit szólnál, ha fogadnánk?-Kérdezte-Ha bebizonyítom, hogy Isten vagyok, akkor ideköltözöm, de ha nem, akkor eltűnök!-Mosolygott.
-Rendben.-Ekkor kimentünk az utcára, és senkinek sem tűnt fel Yato, bármit is csinált.

*Visszaérve*
-Nos, akkor hol alszok?-Kérdezte kaján vigyorral az arcán.
-Kint az udvaron.-Mosolyogtam rá.
-Ne már!-Morgott.
-Na jó! Hm...Vengédszobám nincs, ezért vagy a kanapén, vagy kihúzok neked egy matracot.-Komolyodtam kissé.
-Matrac,az jó lesz.-Majd kihoztuk,és magától felfújódott. Míg Yato megvárta, amíg felfújódik teljesen a matrac, addig én elmentem fürdeni. Nagyon sokszor megnéztem a zárat, hogy biztos rendesen működik e, majd beszálltam a jó meleg vízbe.

*Tíz perc múlva*
-Yato,mész fürdeni?-Léptem be a szobámba, ahol Yato megint az én ágyamon feküdt, s kérdésemre felkapta a fejét,majd lassan felült, és odajött hozzám.
-Miért nézted meg olyan sokszor a zárat? Nem vagyok egy perverz tata!-Suttogta a fülembe, amitől elvörösödtem. Nemes egyszerűséggel kiment a szobámból ezután, a fürdőbe gondolom. Én meg csak befeküdtem az ágyamba, és elaludtam.

*07:30*
-Mennem kell suliba,Yato! Szia!-Rohantam ki az ajtón. "még ez a nap, és a holnapi, és szabad vagyok!" Gondoltam boldogan.

*Yato*
Mivel Hiyori olyan korán elment, ezért én is elmentem Yukineért, hogy bejelentsem a nagy hírt.
-YUKINE!-Kiáltottam boldogan amikor megérkeztem hozzá.
-Hm? Mi az?
-Elköltözünk! Gyere!-Ragadtam karon, és vonszoltam.

*Odaérve*
-Wow, jó nagy ház! Kitől bérled?-Ámult el.
-Igazából egy lánnyal élünk együtt!-Mondtam kicsit zavartan, de remélem nem veszi észre.
-Áhhá! Jó.