Reggel én ébredtem előbb. Írtam egy cetlit Himikonak, majd lementem egy kis kajáért.

-Jó reggelt Uraraka!- köszönt Kirishima
-Neked is!
Majd fogtam két tányér rizst szója szósszal és egy kis hússal.
-Minek kell két tányér?- kérdezte egy perverz mosollyal az arcán
-Öhm hát izé, Minának viszem.
-Mina már reggelizett.
-De uhm most megint éhes lett...
-Pff azért majd egyszer mutasd be jó?
-M-mi? N-nem az. Izé uhm. Oké...

Vörös arccal rohantam fel a szobámba. Az ajtót becsuktam, nem akartam hogy Himiko lebukjon. Megálltam az ajtó előtt. Pár perc után halkan benyitottam. Himiko éppen a cetlimet olvasta amin a következő állt.

Jó reggelt Himiko! Lementem az ebédlőbe hozok enni. Azért írtam ezt a cetlit hogyha közbe felébrednél tudd hogy hova mentem. Pihenj csak nyugodtan!

-Szia Ochako!- köszönt mosolyogva
-Szia, hogy aludtál?
-Nagyon jól! Na és te?
-Én is, kényelmes volt!
-Tényleg nagyon kényelmes volt.
-Tessék hoztam reggelit. -nyújtottam át neki a kaját
-Köszönöm szépen, nagyon kedves vagy. Nem tűnt fel senkinek a két tányér?
-Hát... Kirishimának feltűnt. De ő nem mondja el senkinek. Na meg nem is tudja hogy te vagy itt velem, és valószínűleg azt hiszi hogy valakivel együtt vagyok és neki viszem.
-Lehetnénk együtt....-motyogta halkan
-Mi? Mondtál valamit?
-Nem, semmi különöset.
-Hát jó. Elmegyünk sétálni?
-Aha menjünk.

Az ablakon át mentünk ki a képességem segítségével. Hallottuk hogy a fél osztály lent van. Ezért nem ott mentünk. A suli melletti parkban kezdünk el sétálni. Először csak néma csendben, de a szőke hamar megtörte a csendet.

-Izé neked most tetszik valaki?- kérdezte a lány
-Hát, nem tudom. Talán. Neked?
-Igen, van valaki aki nagyon. Csak hát ő nem így érez irántam. Legalábbis szerintem.
-Oh értem, és ő kicsoda?
-Az még titok.
-De ne már Himiko!!!!
-Ez van!- tört ki a lányból a nevetés
Megint némán sétáltunk egymás mellett. Nem tudtam mondani, látszólag Himiko sem. Hogy miért nem? Hát azért mert zavarban voltam. Azt nem tudom hogy miért, de így volt. Talán tényleg szeretem ezt a lányt? Ez most kicsit Dekura fog hasonlítani de..... Szóval nézzük. Először is ami tetszik Himikoba. Imádom a kócos haját amit mindig csak össze fog. A stílusát. Irtó kedves. De a szemei. Borostyán sárga írisz szemeivel. Lenyűgöző. A mosolya is csodás. Igaz van benne mindig egy kis gyilkos szándék, de ez biztos csak a képessége miatt van. A hangját is imádom. Egyszerűen imádom. Hűha hát ez így...fura. Na de nézzük a rossz dolgokat. Először is egy gonosztevő, biztos sok vér tapad a kezéhez. Mégis kit érdekel? Várjunk mi? Na mindegy nézzük a többi rosszat. Hmm. Hát...ennyi. Ez fura. Nincs is más rossz benne. Lehet hogy csak velem ilyen kedves? Vagy neki egyszerűen ilyen a természete? Na most össze zavarodtam. Észre sem vettem de a lány már egy perce szólítgatott, amíg én arra jutottam, hogy igen, igenis szeretem ezt a lányt.
-Hhh igen, mi itt vagyok!- feleltem kizökkenve a gondolataimból
-Csak meg akartam kérdezni jól vagy e! Motyogtál valamit nem értettem.
-Jaj semmi fontosat nem mondtam csak elgondolkoztam egy kicsit.
-Rendben!-húzta mosolyra a száját. Gyönyörű volt. Mostmár le tagadni sem tudnám hogy szeretem. De akkor mi vagyok én?

Na hát sziasztok! Ez a rész kicsit rövidebb lett, nem akartam össze zsúfolni inkább rövidebbet csinálok és nem unalmasat bár szerintem ez is elég uncsi. Ami csak azért van mert még nem indult be a történet! Szóval ha már idáig eljutottál ne add fel, nemsokára izgalmas lesz :) addig is további jó olvasást<3