10.
Nem emlékszem semmire a tegnapi buliból. Remélem nem tettem semmit rosszat. Miután Kirishimával berúgtunk teljesen ki ment minden. Én tényleg semmire sem emlékszem. Nem tetszik ez az érzés. Megpróbáltam felállni de a fejem sajogott a fájdalomtól. Körülnéztem és feltűnt, hogy nem a saját szobámba vagyok. Ez Mina szobája. Na de hol van akkor Mina?
-Jó reggelt másnaposkám! Hasadra süt a nap! Már lekésted az első órát, de elintéztem nekem és Kirishimának is, hogy ne kapjatok büntetést! Szívesen...- lépett be az ajtón Mina
-Oh köszönöm, ha sietek be érek a második órára?
-Nem hiszem. Azért csak készülődj.
Bólintottam majd átmentem a saját szobámba. Felvettem az egyenruhám és gyorsan elindultam a suli felé. Pont időben értem be. Kirishima nem volt ott, tehát ő még alszik. Egyre csak a szöszke lánnyal való találkámon gondolkoztam. Vajon milyen lehet őt megcsókolni? Vajon milyen érzés? Milyen lehet a kezét fogni? Úgy átölelni mint a szerelmesek. Nagyon jó lenne. Talán egyszer... talán egyszer majd... Nem tudtam oda figyelni az órára, a szőke elvonta a figyelmem úgy, hogy ott sem volt. Nemsokára elkezdődik a vizsgaidőszak. Akármennyire tanulok és akarok nem megy. Egyszerűen nem megy. Csak ő jár a fejemben. Nem tudok nem rá gondolni. Bűn amit teszek. Még, hogy egy hős és egy gonosztevő. Nem...nem szabad. De...én szeretem őt. Igen, szeretem.
-VAAAAAA!- ijesztett meg Kirishima
-Jézusom Kirishima ez mégis mi volt?- kérdeztem nevetve
-Nem tudom, most értem be és másnapos vagyok. Szeritem te is!
-Igen, nagyon fáj a fejem.
-Tessék gyógyszer.- nyújtott át nekem pár fájdalomcsillapítót
-Köszönöm!- mondtam majd bevettem
-Egyébként mikor mész?- kérdezte egy perverz mosollyal az arcán
-Hogy mikor? Öhm. Én hülye. Meg sem kérdeztem! Ahhhhh ne már! Mindjárt felhívom!
-Uuuu jövök én is!!!!!!
-Nem! Biztos hogy nem!
-Gonosz!
-Mi? Nem! Mi? Honnan veszed ezt? Nem gonosz!- habogtam neki
-Te vagy gonosz te buta!- nevetett
-Ez nem volt vicces...- néztem rá morcos arcal
-Na menj és hívd fel!
Bólintottam és elfutottam a lány vécébe. Elmentettem Himiko számát ahogy azt ő kérte. Kikerestem a névjegyek között a nevét és már hívtam is.
-Szia Himiko! Jó hogy felvetted! Azt szeretném kérdezni, hogy hány órakor jössz ki elém?
-Szia! Hat órára legyél kint az épület előtt! Olyan nyolc kilencig fog tartani, de nem muszáj az egészen ott lenni. Ez csak a selejtező, nem fontos.
-Rendben köszi! Este találkozunk puszi!
-Szia!- mondta vidáman
ÚRISTEN! MIÉRT MONDTAM, HOGY PUSZI? NE MÁR! IDIÓTA VAGYOK. EGY BORZALMASAN NAGY IDIÓTA.- gondoltam magamban
Viszonylag hamar vége lett az óráknak. Még csak három óra volt, de én már a koliba készülődtem. A hajam kész volt, nem vittem túlzásba, de azért ne legyen már kócos. Az öltözékem egy bordó feszülő rövid szoknya volt. Tudom, veszélyes ilyen ruhába menni. Főleg egy ilyen helyre. Viszont nem zavar, meg tudom védeni magam. Meg amúgy is, mi baj történhet? Valami hiányzott. Heuréka! Majd át futottam Kirishima szobája felé. Hangosan bekopogtam.
-Szabad!- kiáltotta a fiú
Benyitottam az ajtón. Kirishima az ágyon ült és a telefonját nézte.
-Szia! Bocs, hogy zavarlak, csak nem tudnád kölcsön adni a bőr dzsekid? Tudod...- kérdeztem lehajtott fejjel
-Ooo értem én!- felelte egy perverz mosollyal az arcán
Majd a szekrényéhez sétált és egyből elővette belőle a márkás bőr dzsekijét.
-Nagyon szépen köszönöm! Élet mentő vagy!- hálálkoztam
-Ugyan! Amúgy jól nézel ki! Sok sikert!- nézett rám még mindig perverz tekintettel
Majd vissza mentem a szobámhoz. Egy kis fekete táskába pakoltam. Csak ami szükséges volt; telefon, rágó, pár jen, zsepi és egy bicska. Az utolsó nem tudom miért kellett. Mindig van nálam. Az óra hatot ütött. Én már a lépcsőn futottam lefelé. Nehogy várnia keljen. A kikérőt már elintéztem. Igazából éjfélig kaptam időt. Bár addig úgysem fog tartani. Sajnos...úgy több időt lehetnék vele. Már kint álltam a suli előtt és pár perc múlva egy éj fekete motor állt meg előttem. Himiko volt az. Egy fehér inget, rajta vörös nyakkendőt viselt. Fehér miniszoknya volt rajta, és platformos fekete bakancs volt a lábán. A haja ugyanolyan kócos volt mint mindig. Nagyon pezsdítő látvány volt, így inkább lehajtottam a fejem, hogy ne lássa, hogy elpirultam.
-Csinos vagy! Na gyere!- kiáltotta nekem
-O-oké.- válaszoltam, majd elindultam felé
A motoron mögé ültem. Nem volt mibe kapaszkodnom, meg is ijedtem.
-Karolj belém!- fordult hozzám hátra a szöszke
Válaszul csak enyhén bólintottam. Majd a lányba erősen bele kapaszkodtam. Komolyan mintha valami filmbe élnénk. Az arcom már olyan piros volt, hogy néhány eper irigy lenne rám. A szél fújta a hajam, ezért egy kicsit bele bújtam a nyakába. Őt látszólag nem zavarta, hogy a fejem az ő nyakán pihen. A hasánál fogtam, de kicsit megrángott a motor és a kezem feljebb csúszott. Éppen csak annyira, hogy a domborai alatt fogjam. Erre egy kicsit ő is megrázkódott. Én egyből kapcsoltam. Egy kicsit elengedtem, de csak addig amíg lejjebb csúsztatom a kezem. Így mentünk tovább. Hamar oda értünk, alig volt tíz perc az út. A szőke leparkolt, leszállt a motorról és engem is le segített. Egy lakó parkban lehettünk.
-Szabad?- kérdezte a lány miközben a kezem nézte
-Oh persze!
Majd erősen megragadta a kezem és húzni kezdett az egyik irányba. Egy sötét lépcsőház előtt találtam magam. Himiko a kezemet fogva húzott lefelé. Egy óriási piros ajtó elé értünk ahol kettő öltönyös őr állt.
-Jegyet.- szólt az egyik férfi
-Nagyon vicces srácok! Ő velem van.- válaszolt neki Himiko
-Jó, menjetek csak.- válaszolt a másik őr
Amint beértünk egy hatalmas ring tárult elénk. Csomó ember volt. Székek és padok voltak kitéve. Nem voltak az legjobb állapotban. Azt hittem leülünk, de ő egy lépcső felé húzott. Amint felértünk egy gyönyörű, elegáns terem fogadott. Itt is állt kettő őr.
-Á Toga! Téged mindig jó látni! Ülj csak le, és a barátnőd is!- szólt az egyik őr
-Öhm oké!- szólt a lány
Meglépett, hogy nem törődött azzal, hogy az őr azt hitte a barátnője vagyok. Bár nem is zavar ha ezt hiszik. Csak azt hittem, hogy őt igen. Viszont úgy látszik nem. Egy bézs színű óriási kanapén foglaltunk helyet. Tökéletes kilátás nyílott a ringre. Nem volt ablak, csak nem volt ott fal. Látszódott, hogy csak kicsit vagyunk feljebb. Biztos ez a VIP. Még nem kezdődött el az első mérkőzés. Pár perc múlva egy pincér ruhás férfi jelent meg.
-Szép estét hölgyeim! Esetleg egy itallapot adhatok? Vagy talán inkább éhesek?- kérdezte tőlünk a férfi
-Elfogadjuk az itallapot, és az étlapot is. Nasit majd lent veszünk.- válaszolt Himiko
-Rendben!- mondta a férfi majd tovább állt
-Tessék! Válasz amit szeretnél! Mondtam, nem kell fizetni!- mondta Himiko
-Oké, hmm nézzük csak. Egy alkohol mentes sört szeretnék. Majd ha vissza jön a férfi!- válaszoltam nevetve
-Hmm okés! De, hogy-hogy alkoholmenteset? Ennyi nem árt meg!
-Hát, másnapos vagyok. Tegnap volt az egyik osztálytársam szülinapja, és volt dugi piánk!- mondtam miközben a tarkóm vakartam
-Á értem! Nem fáj a fejed?
-Nem! Már elmúlt!
-Akkor jó!
Beszélgettünk még de a pincér hamar ideért. A szőke is egy sört kért. Lassan kezdődött a meccs. Az első pár kör nem volt túl esemény dús. Viszont a hatodik körben jött az izgi rész.
-Nézd! Ő ott Twice!- kiáltott a lány
-Ooo tényleg? Szurkolok neki!
-Én is! Nagyon sokat készült. Mindig is imádtam a ring harcokat, csak hát nem akart a középpontban lenni és lebuktatni a csapatot.
-Értem, te vetted rá, hogy induljon?
-Igen! Remélem nem hiába!
A meccs nem volt hosszú. Twice nagyon jól harcolt. Amint bejelentették hivatalosan a meccsük végén, hogy ő nyert felálltunk és sikítottunk. Igaz, ez még csak a selejtező, de nagyon örültünk a sikerének. Félidő környékén, amikor is mindenki vécére megy, a szőke is elment. Én inkább vissza tartottam, hátha a szünet végén lesz rá idő, amikor már kevesen vannak ott. Végül nem volt. Kettő mérkőzés után inkább kimentem, mert már nem bírtam tartani. A mosdó üres volt, legalábbis azt hittem. Elmentem vécére, majd a csaphoz mentem kezet mosni. Az egyik vécé ajtaja hirtelen ki nyílt. Egy vörös hajú, harmincas éveiben járó férfi jött ki rajta. Össze voltak vonva a női és férfi mosdók, szóval először nem lepődtem meg. Gondoltam csak ide jön kezet mosni. Amikor is felém tartott egyre csak. Amikor ide ért leszorította a kéz kezem, és a falhoz döntött.
-Ooo szia cicám! Nem szabad ilyenkor egyedül járkálni! A vécé veszélyes hely. Nem akarnál egyet szórakozni? Ígérem tetszeni fog!- mondta az idegen férfi
-M-mit akar t-tenni v-velem? E-eressz el!- dadogtam
-Hát nem így megy ez a játék. Először csak vedd le a szoknyádat. Utánna mondom a többit!
-N-nem akarom! H-hadj békén!
-Tök szexy vagy amikor félsz!- mondta majd erősen falni kezdte az ajkaimat.
Próbáltam el lökni magamtól, de nem sikerült. Csak erősen tiltakoztam amikor az ajtón kinyilt.
-ERESZD EL TE HÜLYE FASZ VAGY VELEM GYŰLIK MEG A BAJOD! DE AZT NEM AJÁNLOM IDIÓTA PÖCS FEJ!- kiáltotta a megmentőm, azaz Himiko
-Miért mi lesz? Picsa.
Majd újra vadul csókolni kezdett. A könnyeim csak úgy zúdultak a szemeimből.
-NA MOST LETT BELŐLED IGAZÁN ELEGEM!
Majd elővett a zsebéből egy kést és a férfi oldalába szúrta. A srác egyből össze omlott és a földön fetrengett. Teljesen össze rezzentem.
-Úgy van! Remélem meg is döglesz! Faszfej...- mondta a lány
Jól vagy?- kérdezte mostmár egy aggódó hangsúllyal
-N-nem tudom.
-Vissza vigyelek a kollégiumba?
-N-nem akarom, v-veled akarok lenni.
-Oké, menjünk vissza a helyükre. Van egy hangszigetelő ablak amit fel lehet tenni. Így nem lesz hangzavar. Az alkamazottakat is ki küldöm.- mondta nyugtató hangon
-R-rendben- dadogtam tovább
Vissza mentünk és elmeséltük az egyik őrnek, hogy mi történt. Szerencsére jól fogadta és Himiko sem kapott semmi büntetést amiért majdnem megölte. Ahogy a lány mondta tényleg volt egy hangszigetelős cucc. Az örök ki mentek és csak ketten maradtunk. A lány végig nyugatott és ölelgetett. Nemsokára vége lett az egész rendezvénynek, így ki küldtek minket mert takarítani kellett.
-Három évente egyszer takarítanak, persze pont most kellett amikor szükség lenne helyre.- duzzogott a lány
-Semmi gond. Nagy baj lenne ha ma éjszaka újra a koliba aludnál velem?- kérdeztem félénken
-Nem lenne baj, már én is kérdezni akartam. Menjünk.
Majd felszálltunk a motorra és elindultunk...
Ennek a résznek itt a vége! Remélem tetszett! Ez is kicsit hosszú lett de nem gond szeritem! Majd jönnek az új részek! Puszi<3
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro