Szélsebesen rohantam a kollégiumból az iskola felé. Éjfél tanárnő helyettesítette a mai napon Aizawa tanár úrat. Amint beértem a terembe megláttam, hogy Éjfél tanárnő Minetát fegyelmezi; (meg sem akarom tudni mit csinált már megint.) Már mindenki bent volt, ahogy mentem a helyemre megálltam Deku padja előtt;

-Jó reggelt Deku-kun!
-Neked is Uraraka. Jó későn értél ide, Éjfél tanárnő már rég beért.
-Igen észre vettem, kicsit elaludtam!

Majd tovább mentem a padom felé. Az arcom vörös volt, a paradicsomok irigykedhetnének rám. A gyomromban pillangók ezre éreztette velem mennyire is szeretem a zöld hajút. Mikor a padomhoz értem Ida-kun hátra fordult hozzám.

-Szép jó reggelt Uraraka-kun!
-Neked is szép reggelt Ida-kun!
-Megcsináltad a matek házi feladatot?
Basszus elfelejtettem- gondolta magában a barna hajú.
-Persze, megcsináltam- hazudott, mégis csak Ida az osztály elnök.
-Akkor jó!

Még vissza sem fordultam a helyemre, de a csengő megszólalt. Majd kezdődött is az unalmas informatika óra.

45 haláli perc után végre felcsendült a csengő. Zene füleimnek! Kiáltottam.
Szünetben épp a vécé felé indultam, amikor is Mina rohant felém.

-Uraraka, Uraraka várj meeeeg!!!
-Oh szia Mina!
-Uraraka elmondtad már Midoryának?
-Nem, és nem is fogom.
-De miéééért? Le rí róla hogy szeret!
-De nem merem! Mivan ha mégsem?
-Barátok vagytok ha elmondod neki és ő nem így érez akkor max egy kedves vissza utasítást kaphatsz. Ami persze nem fog bekövetkezni mivel ő is szeret!
-Na jó rendben, ma elmondom neki.
-Na végre, majd keress meg utánna, tudni akarom a válaszát!
-Úgy lesz!

El sem hittem hogy megígértem Minának hogy elmondom neki. Nem állok még készen, legalábbis azt hiszem nem. Mivan ha nem így érez irántam? Mondjuk Mina mondta hogy max egy kedves vissza utasítást kapok, de azt sem akarok! Én szeretem őt, tényleg szeretem...

Végre vége lett az utolsó órának. Megláttam Dekut Todorokival sétálni a koli felé. Itt az idő, most vagy soha...
Majd rohantam Deku és a mellette sétáló Todoroki felé.

-Deku-kun!!! Várj meg!
-Szia Uraraka szeretnél valamit?
-I-igen, de lehetne négy szem közt?

Erre a kérdésre már Todorokitol kaptam választ miszerint persze. Majd tovább állt.

-Szóval? Mit szerettél volna?
-Hát izé, én szerelmes vagyok beléd Deku...

A fiú lesütötte mindkét szemét majd pár perc után jött is a válasz;

-Tudod Uraraka én nem akarlak megbántani, de én meleg vagyok és Todoroki-kun a barátom...

A gyomromban az egyensúly felbomlott, hirtelen az összes pillangó elszállt. A földet bámultam mert már nem tudtam a szemébe nézni. A könnyeim kicsordultak, majd az apró könnyek után zápor hullott a szememből...
Kelett néhány perc hogy felfogjam, hogy Deku és köztem már a barátság is veszélyben van; (nem hogy a barátnője legyek.) Nem hittem hogy Deku meleg, az egyetlen meleg páros akit ismertem az Bakugou és Kirishima volt. Tudtam hogy válaszolnom kell valamit, de mit tudnék mondani? Majd pár másodperc után egy mosolyt erőltetve az arcomra felnéztem a zöld hajúra. A könnyeim záporoztak a szemeimből. Mintha egy karót szúrtak volna belém. Majd csak annyit mondtam;

-É-értem
-Uraraka sajnálom hogy így kell ezt megtudnod de...

A fiú még mondta volna, de én elkezdtem vissza rohanni az iskolába. Sikerült bemennem, pár osztálynak még órája volt. Én csak be kuporodtam a szekrényem elé, és vártam csak vártam hogy a végtelen sírásom abba maradjon. Nem akartam, hogy bárki így lásson; (jobb lett volna a kolihoz szaladni, ott legalább be zárkozhattam volna a szobámba.) Az első dolog ami az eszembe jutott, hogy befutok a vécébe mielőtt kicsengetnek. Nem akartam emberek előtt lenni,viszont egyedül sem akartam lenni. Majd megláttam ahogy Bakugou sétál ki a férfi mosdóból...
De ő biztos nem hallgatna meg- gondoltam de a szőke egyre csak közeledett a szekrénye felé.
Már olyan közel volt hogy elfutni sem tudtam, látta hogy itt vagyok.
Eszembe jutott hogy Bakugout nem érdekli mi van velem, szóval úgysem fog hozzám szólni.
A szőke vörös írisz szemével rám vetett pár pillantást és amikor észre vette a könnyeket a szememben meglepő módon egy kedves arckifejezés került az arcára.
Olyat tett amit sosem gondoltam volna...

-Minden rendben?- kérdezte a szőke.
Hirtelen nem tudtam mit mondhatnék, hiszem semmi sem volt rendben. De hát ő is meleg, valószínűleg Deku mellett állna...
-Nem, semmi sincs rendben- böktem ki pár másodperc után.
-Mi történt?- kérdezte kedvesen
-Deku...Deku vissza utasított...mert meleg...de te megérted...hiszem te is meleg vagy...
-Nagyon sajnálom Uraraka hidd el minden jobb lesz!- majd óvatosan megveregette a vállam
Teljesen le voltam sokkolva. Bakugou mióta ilyen kedves? Nem hittem volna hogy egyszer ezt is megéljük.
-köszönöm Bakugou-kun

Majd a szőke ki sétált az ajtón és egy mosolyt öltve hátra fordult integetni.
Ez mégis mi a franc volt? Semmi bántó szó? Semmi nyomi? Semmi káromkodás? Semmi undokság? Nem bántam tetszett az új Bakugou, de akkor is mi történhetett? Talán Kirishima ilyen jó hatással van rá? Hát persze!!! Hiszem Kirishima nagyon kedves srác! Biztos miatta van ez! Így már minden össze állt! Végre megvolt minden, a koliba menet már sokkal jobb kedvem volt! El is terveztem hogy holnap köszönök Bakugounak reggel. Amint vissza értem egy rózsaszín lányt láttam az ajtóm előtt állni. Ki is ment a fejemből Minának tett ígéretem!

-Sz-szia Mina.
-Uraraka Deku már rég itt van a koliba! Hát nem mondtad el neki? Miért nem együtt jöttetek haza? Ugye nem utasított vissza?
-De...vissza utasított...elmondta hogy meleg...és Todorokival van...
-Jesszus Uraraka én úgy sajnálom- majd egy meleg ölelést adott a barna lánynak
-S-semmi gond, Bakugou megvigasztalt!
A lányból hangos röhögés tört ki.
-Pff még hogy Bakugou? A srácnak a szíve helyen is segg van! Hagyd már biztos csak beképzelted!
-N-nem! Így volt!
-Uraraka ne képzelődj! Bakugou az utolsó óra előtt haza ment mert nem érezte jól magát, nem vigasztalhatott meg ha te a suliba voltál ő meg itt!
HOGY MIVAN? Ez lehetetlen! Bakugou ott volt! Bár igaz az utolsó óránk nem együtt volt... szóval lehet hogy tényleg haza ment, de akkor én kit láttam?
-Lehet hogy igazad van- vágtam rá végül azt a választ amit Mina akart hallani...
-Szeretnéd ha ma veled lennék este?- kérdezte a rózsaszín hajú
-Nem kell, megleszek!- nem akartam Minát zavarni az én gondjaimmal...
-Rendben, de bármi kell nyugodtan szólj akár hajnali 2-kor is!
-Oké. Szia

Hamar ágyba bújtam, de még előtte sírtam pár órát. Reggel nehéz lesz Deku szemébe nézni...

Na hát sziasztok kedvesebbnélkedvesebb olvasóim! (Ha vannak XD) remélem tetszik az első könyvem első felyezete! Imádok írni de nem vagyok a legjobb benne! (Legalábbis szerintem) szóval remélem nem okoztam csalódást! Szóval nem is igazán tudom mit mondhatnék, megpróbálok sűrűn írni! És hát a továbbiakban jó olvasást nektek! <3