Nate végül beleegyezett, hogy elutazzunk Las Vegasba, de Danielnek nem szóltunk róla. Max volt az, akivel megbeszéltem a részleteket, ugyanis tudtam, hogy együtt utaznak az államokba a világbajnokkal.

Kicsit félve lépkedtem fel a luxusgép lépcsőin, mert tartottam Daniel reakciójától. Nate magabiztosan ment előttem, csak akkor torpant meg, mikor az utolsó lépcsőfokra érve meghallotta az apja hangját. Épp arról érdeklődött, hogy várnak-e még valakit, mert ha nem, akkor ír nekem egy üzenetet, miszerint hamarosan indulnak.

- És itt is van a csini tanárnő és a kedvenc haverom! - köszöntött hatalmas mosollyal Max. - Foglaljatok helyet, hamarosan indulunk! - adta ki a parancsot a holland. - Daniel, csukd be szépen a kicsi szádat, mert le fog esni az állad!

- Nate, Isie, de jó, hogy itt vagytok! - pattant fel, hogy üdvözöljön bennünket. A fiát próbálta megpuszilni, de elhúzódott tőle, engem viszont megölelt, mire a másik két pilóta roppant felnőttesen kuncogni kezdtek. Vajon mi a fenét tudhatnak a srácok, amit nagyon nem kellene? - Fejezzétek már be, hogy idióták vagytok!

- Az egyetlen idióta ezen a gépen te vagy! - ripakodott rá Max, mire Lando majdnem megfulladt a pohár víztől, amit éppen kortyolgatott.

- Haver, megölsz! - nyögte két köhögés közt Lando. - Ne én legyek már ennek az áldozata!

- Isten hozott a bolondok házában! - tárta szét a karját Max. - Szerencsére most csak hárman boldogítunk, visszafelé lehet lesz még utasunk. Add csak ide a táskáitokat, felteszem őket - nyúlt a hátizsákomért.

Indulás után nem sokkal már csak Max és én voltunk ébren, a másik három srác bealudt, így nagy volt a csend a gépen. Egy ideig én is Nate feladatait javítottam, majd mikor meguntam, elkezdtem a felhőket nézegetni az ablakból.

- Örülök, hogy eljöttetek! - ült le mellém mosolyogva Max. - Danielt sikerült meglepni. Bár sok jót nem érdemel most tőletek. Nate nem nagyon beszél vele?

- Nem igazán. Ezért is volt sokáig kérdés, hogy jövünk-e. Tegnap este bólintott rá, mikor írtam neked. Köszönöm, hogy felajánlottad, hogy jöjjünk veletek.

- Ugyan! Ez természetes. Csípem a kissrácot, és te is normális csaj vagy. Kelly mondta is, hogy majd gyertek át valamikor, mert szívesen látunk.

- Köszönjük a meghívást, de én nem szeretnék zavarni. Elvégre én csak...

- Semmi csak! - szakított félbe. - Kelly szeretne megismerni, mert Dan is sokat mesélt rólad, meg én is mondtam, hogy normális vagy. Szóval nincs apelláta. Jönnöd kell!

- Akkor ebben az esetben köszönöm a meghívást, egyeztetünk majd.

- Ez a beszéd! Nem szeretek könyörögni az embereknek.

- Max, tényleg azt mondtad Danielnek, hogy inkább rám kellett volna hajtania? - kérdeztem rá, mert furdalt a kíváncsiság.

- Persze. Szép vagy és okos, ezen felül a fiát is imádod. Ha nem te vagy a főnyeremény, akkor senki. Szóval igen, megmondtam neki lazán. Camille egy ostoba, önző picsa, nekem a kinézete sem tetszett, de ez tudom, szubjektív, az meg, hogy utálta Nate-et, felháborító. Az első alkalommal repült volna, amint ferde szemmel néz rá. P a neveltlányom, de ha valaki így viselkedne vele, ketté tépném. Ezért sem értem, hogy lehetett Daniel ilyen vak.

- A lényeg, hogy túl van rajta.

- Nagyon kiosztottad? - nézett rám vigyorogva.

- Grace sem mert közbeszólni - nevettem el magam.

- Na várj, meghajolok előtted - pattant fel, és teátrálisan meghajolt. - És akkor csodálkozik még valaki, hogy miért mondtam, hogy veled kellett volna kezdenie? Ilyen belevaló csaj kell ide. És komolyan képes volt lefeküdni veled, majd összejönni Szörnyellával? - kérdezte felháborodva a holland, mire lángolni kezdett az arcom.

- Ti lefeküdtetek? - fordult hátra Lando meglepve.

- Te nem alszol? - csapott rá Max, én pedig legszívesebben már a föld alá süllyedtem volna. Minek mondta el ezt egyáltalán Daniel?

- Aludtam, de aztán megébredtem, és hallgattalak titeket, de lusta voltam megszólalni, de ez? Ez már túl érdekes volt.

- Igen, egyszer lefeküdtünk - kezdtem bele a magyarázkodásba. - Nem sokkal a műtétje után volt egy este, amikor boroztunk, majd hát összegabalyodtunk kicsit. De lövésem sincs, hogy ezzel miért dicsekedett el.

- Hé, nyugi már! Nincs ezzel gond. Nem kell magyarázkodnod, főleg nem nekünk - vigyorgott Max. - Felnőtt nő vagy, aki dögös is, szóval nem csoda, ha ez a bolond nem tudott neked ellenállni. Csak az óvszerrel együtt nem lett volna muszáj a józan eszét is kidobni.

- Max, fejezd már be! - visított fel Lando, amire Dan is felébredt.

- Mi a fenét csináltok? - kérdezett ránk.

- Épp azt tárgyaljuk ki, hogy milyen vagy az ágyban - vágta rá szemtelenül Max, mire forgatni kezdtem a szemeimet.

- Jaj, mert tudjátok is.

- Én tudom - szóltam közbe ártatlanul.

- Elmondtad a többieknek? - nézett rám meglepve.

- Te hülye, te mondtad el - forgatta a szemét Max. - Isie csak megerősítette, hogy tényleg megtörtént, nem csak kitaláltad.

*****

- Nagyon álmos vagyok - motyogta az időmérő után Nate, mikor már visszaértünk a hotelbe.

- Szeretnél most zuhanyozni, vagy inkább reggel majd?

- Lehetne reggel? Nem bírok elmenni a fürdőig - dőlt el az ágyon.

- Gyere, legalább vedd fel a pizsamádat! - mosolyodtam el, majd felé nyújtottam a pizsamaként funkcionáló pólót és nadrágot.

- Oké, Isie - ismételgette miközben átöltözött.

Mikor kész volt, be is feküdt az ágyba. Betakartam, adtam neki egy puszit, de addigra már aludt is. Csak néztem, és azon elmélkedtem, hogy mennyire nehéz hetek vannak a háta mögött.

Épp azon gondolkodtam, mennyire megviselhette mindez, amikor megérkezett Daniel is, ugyanis közös lakosztályt kaptunk két hálószobával.

Mosolyogva nézte a fiát, majd egy nagy puszit nyomott az arcára, de Nate ezt észre sem vette, aludt tovább.

- Hősiesen viseli ezt a hülye időbeosztást - szólalt meg Daniel.

- Kétszer bealudt az időmérő közben - nevettem el magamat. - Szóval inkább csak hősködik. De ügyes azért.

- Igen, tényleg az. Van kedved és erőd vacsorázni? Ne gondolj semmi nagyszabásúra, szobaszerviz és közben valami filmre gondoltam.

- Annyira romantikus vagy, nem is tudom, hogy utasíthatnám ezt vissza - kuncogtam, majd kisétáltam a szobából a kis nappaliba. - De remélem, jókat választasz. Mármint kaját és filmet is.

- Steaket akarok enni - húzta el a száját. - Szerinted ilyenkor csinál nekem bárki is?

- Las Vegasban vagyunk. Itt szerintem bármit lehet enni bármikor. Én egy hamburgert kérek. Sült krumplit, ú, meg coleslawt.

- Igenis, hölgyem - csúsztatta a derekamra a kezét. - Választasz filmet, míg megrendelem a vacsit?

- Bármilyet lehet? - csillant fel a szemem.

- Kérlek, ne a Harry Pottert nézzük! - nézett rám könyörgően.

- Most morcos vagyok - jelentettem ki duzzogva.

- Rendelek neked browniet, ha mást nézünk.

- Meggyőztél.

- Téged nem nehéz - karolta át a vállamat, én pedig a derekára csúsztattam a kezemet.

- Tudom. Egyszerű ember vagyok. Daniel, jövő hónapban lenne néhány nap, amit ki szeretnék venni. Még áprilisban vettem jegyet koncertre.

- Milyen koncertre mész? Taylor Swift?

- Jézusom! Isten őrizz! Lindenmann-koncertre megyek Stuttgartba. Tudom, nem nézi ki belőlem senki, blablabla - forgattam a szememet.

- Nem ismerem.

- A Rammstein énekese. Van szolóprojektje, ez az. Zseni az az ember.

- Jajj, a zaklatási ügyes?

- Ezt inkább ne is hozd fel, úgy hülyeség az egész, ahogy van. A csaj hazudott öt perc hírnévért. Azóta elmondta, semmi sem volt. De legalább az egyik kedvenc számomat kivették a setlistből... Gratulálok az ilyen embernek.

- Sajnálom. Nem akartam rosszat mondani. Rammstein-koncerten voltál már?

- Még szép. Nem is egyszer. Annyira jó volt. Ja, míg nem álltál szóba velünk, addig is vettem párat a jövő évi koncertjeikre, szóval néha eltűnök majd.

- Elmehetek majd veled egyre? Kíváncsi vagyok.

- Édes szívem, szerinted maradt még jegyük a Feuerzone-ba?

- A hova? - nézett rám meglepve.

- A Feuerzone a színpad előtti rész. De azokért emberölés van. Szóval oda már nincs jegy. Maximum találunk eladót, de azt át kell majd akkor íratni a nevedre. Plusz egész napos buli ez, mert reggel ott kell lenni, ha jó helyet akarsz.

- Névre írni? Mi van?

- Igen, névre szóló jegyek vannak, hogy a jegyüzérek kapják be.

- Ez mondjuk nem rossz. Akkor, ha lehet, csapj le egy ilyen jegyre nekem.

- Nem vagyok az asszisztensed - nyújtottam ki a nyelvem, mire elkapta a derekamat és magához rántott.

- Nem, még szép, hogy nem vagy az. Te az én Isie-m vagy. Na jó, meg Nate Isie-je is. Meg foglak csókolni - jelentette ki, mire eltoltam magamtól.

- Ez nem így megy, Dan. A két szép szemedért nem fogsz megkapni. Lehet, hogy szívem szerint neked esnék, de az egy dolog. Azok után, ami volt, nem adom magam csak úgy. Nem olyan rég még szóba sem álltál velem, szóval nem fogsz csak úgy csókolgatni.

- Jogos, igazad van - lépett egyet hátra.

- Én viszont azt csinálok, amit csak szeretnék - léptem oda hozzá, majd megcsókoltam. Ezer éve vártam már erre, és a tudat, hogy ő is akarja, az őrületbe kerget.

- Is, nem kell semmi olyat tenned, amit nem akarsz - suttogta.

- Tudom, de ez más. Nagyon is akarom.

Reggel arra keltünk, hogy Nate szólongat bennünket, majd ráugrik az ágyra. Befészkelte magát mellénk, majd kíváncsian nézett ránk. Én nem nagyon tudtam mit mondani, Daniel is csak habogott. Közben hálát adtam az égnek, hogy mindketten fel voltunk öltözve, így Nate semmi olyat nem látott, amit nem kellett volna neki.

- Ezer éve nem aludtatok együtt - jegyezte meg.

- Ebben igazad van - értett egyet vele Daniel.

- Akkor most miért? Apa, nem akarom, hogy Isie-t bántsd.

*****

- Baj van! - szólt bele köszönés nélkül a telefonba Zoe, mikor felvettem. - Tudunk találkozni? Dan most ráérne.

- Ajaj, jól kezdődik. Megyek. Merre vagytok? - kérdeztem lemondóan, majd megvártam míg elhadarja, hogy el tudjak indulni. - Itt is vagyok - rontottam be a tárgyalóba pár perccel később.

- Elég durva pletyka kapott szárnyra, TikTokon kezdett terjedni, sokan állítják, hogy ők elsőkézből tudják, hogy Dan házassága miattad ért véget, és most csak a fiatok miatt kerültél elő, mert gyerektartásra van szükséged.

- Hogy tessék? - nevettem el magamat. - Ezt most vegyük újra, kérlek! Tehát Dan házasságát én tettem tönkre és Nate amúgy az én fiam, akit a gyerektartásért akarok visszaszerezni? Hol van ebben a logika?

- Azt nem tudom, de gondoltam jobb, ha tudtok róla. Reagáljunk?

- Eszedbe se jusson! - vágta rá Dan. - Ez nagyon légből kapott. Ha lenne bármi valóságalapja, elgondolkodnék. De így...

- Gondolja mindenki úgy, ahogy akarja? - nézett ránk felváltva a lány.

- Igen, gondoljon mindenki azt, amit csak akar. Istenem, ekkora hülyeséget hogy lehet kitalálni? Mindenki látta, hogy nem Isie-vel vagyok együtt, mikor gyerekem lett.

- Mégis miből indult ez az egész? Honnan jött az ötlet, hogy én vagyok Nate anyja, vagy hogy közöm van Danielhez?

- Nem fogod elhinni! - nevetett fel, mire forgatni kezdtem a szemeimet.

- Csak nem a tetoválásom? - emeltem fel a kisujjamat.

- De, pont az volt - kuncogott. - Valaki elkezdte és most terjed, mint a pestis. Kész vicc.

- Hagyjuk rájuk. Nekem nincs erőm ezzel foglalkozni. Na, meg mondjuk kedvem sem. Bébi, te mit szólsz? - kérdezett rám.

- Hogy tessék? - nézett Danielre hatalmas szemekkel Zoe. - Jól hallottam?

- Nem vagyunk együtt - vágtam rá egyből. - Csak Daniel szeret így hívni. Már régebben is előszeretettel csinálta ezt.

- Még nem vagyunk együtt, inkább így a helyes. De nagyon pedálozok. A Camille-sztori után igyekeznem kell nagyon. Ott nagyon elcsesztem a dolgot. Isie-nél és Nate-nél is. Szóval vezekelnem kell, de nem adom fel.

- Nate a fiad, vele nem lesz nehéz dolgod. Remélhetőleg. Na, de velem? Meg mi van akkor, ha nem is akarok tőled semmit - nevettem el magam, mire hátulról átkarolt, és magához szorított.

- Nem akarsz tőlem semmit? - kérdezte halkan, de beleremegtem abba, hogy olyan közel hajolt hozzám, hogy a leheletét éreztem a nyakamon.

- Nem - nevettem, de akaratlanul is a kezére csúsztattam a sajátomat.

- Az esküvőre kérek majd egy meghívót, oké? - vigyorgott Zoe. - Amúgy, ha nem akartok még több pletykát, ezt felejtsétek el nyilvánosan - mutatott a kezünkre.

- Semmit nem igérhetek - jegyezte meg Daniel. - De megpróbálok jól viselkedni, oké?

- Ajánlom neked! - húzódtam el tőle. - Nincs kedvem magyarázkodni emiatt.

- Bébi, vigyázok rád! Nem hagyom, hogy bárki is bántson - nyomott egy puszit a számra.

- Dan, tudok magamra vigyázni - nevettem. - És kérlek, fejezd már be! Ettől nem fogok meglágyulni.

- Olyan ünneprontó vagy. Na, mindegy. Megyek dolgomra. Este találkozunk - vigyorgott, majd próbált megcsókolni, de elhajoltam előle, mire ingatni kezdte a fejét.

- Szerintem bekészítem a nyilatkozatot arról, hogy egy pár vagytok. Nem adok nektek két hétnél többet. Rohanok viszont én is. Köszi, hogy bejöttél - hagyott magamra Zoe is. Hogy én mekkora szarba keveredtem.

Bambán néztem magam elé, és azt sem tudtam, hogy reagáljam le ezt az egészet. Daniellel újra lefeküdtünk, sokan már rólunk pletykálnak, és tény, rohadtul vonzódom a pilótának. Ugyanakkor ott van Nate, akit nem árulhatok el azzal, hogy a sok szarság után egyből az apja ölébe hullok. Pedig olyan szívesen lennék most önző. Senkivel nem kellene foglalkoznom, csak átadnom magam az élvezeteknek. De mi lenne, ha egy kis ideig csak a Dan és az én titkom lenne ez az egész? Vagy igazából már most is együtt vagyunk csak tagadjuk? Beszélnem kell vele.

*****
Sziasztok!
Tádá, újabb résszel jelentkezem. Jelentem, még élek is. Bár, ha nem élnék, a rész se lenne kész. Na mindegy. Nézzétek el, szőke vagyok.
Idő közben volt egy nagyon szép kerek évfordulóm, ugyanis augusztus 20-án volt 16 éve (na jó, majdnem kerek), hogy először írni kezdtem. Most is van hova fejlődni. De az? Istenem, még az emberjogi bíróság is rám szállna miatta, mert kész kínzás. Viszont hát gyakorlat teszi a mestert.
Puszi nektek❤️