Gyomorideggel mentem be reggel az igazgató irodájába, mert fogalmam sem volt róla, hogy mit akarhat tőlem. Az este küldött egy e-mailt, hogy ma reggel feltétlenül az irodájában szeretne látni. Őszinte leszek, féltem. Remegő kézzel kopogtam be, majd ugyanolyan ijedten nyitottam be, mikor megkaptam rá az engedélyt.

- Szia, Isabella! Hatalmas híreim vannak a számodra - tért egyből a lényegre David.

- Szia! Kívncsian várom, mert egész éjjel alig bírtam aludni - magyaráztam, közben pedig helyet foglaltam a főnökömmel szemben.

- Szóval, nagyon jó ajánlatom van a számodra. Egyből te voltál az, akire gondoltam. Tegnap itt járt nálam egy apuka, a fia tanulmányai miatt jött. Nate hozzánk járt oviba, azonban jövő hónaptól iskolás lesz, így változnak kicsit a dolgok. Az apuka rengeteget utazik, és szeretné, ha a kisfia is ott lehetne vele, így távoktatásban szeretne részt venni, ami ugye nem olyan egyszerű. Felajánlottam neki, hogy ezt úgy tudnánk megoldani, ha egy tanítónk magánórákat adna neki és folyamatosan értékelné Nate fejlődését. Te vagy az egyik legjobb tanerőnk, így bátran ajánlottalak be.

- Miért érné meg az nekünk, ha egy gyerek miatt kiesne egy tanár?

- Azért, mert az apuka baromi híres, és sokan példát vehetnek róla. Plusz ez neked is kész haszon lenne, mert a fizetéseden túl megkapnád a gyerek tandíjának a hetven százalékát, valamint a szállást és az utazást is az apuka fizetné. Tudom, hogy az egyik vágyad az, hogy világot láss, most megteheted. Nem gyerekfelügyelő lennél, csak magántanár, tehát semmi többet nem kellene csinálnod, mint amit itt tennél. Az apuka fél óra múlva itt lesz, hogy tudjon beszélni veled. Hidd el, nem téged ajánlanálak, ha nem tudnám, hogy te vagy a legjobb. Másra nem tudnám és merném rábízni az iskola hírnevét. Valamint van még egy oka, de azt nem mondom el, majd meglátod.

- David, az őrületbe kergetsz néha. De rendben, találkozok az apukával.

- Ez a beszéd!

Nem értettem ezt az egészet, de tényleg. Nem azért szenvedtem végig az egyetemen, ráadásul dupla szakon, hogy utána csak egy gyerekkel foglalkozzak. Főleg, hogy osztályom is van, amit így el kellene hagynom. Kell ez nekem?

Elég sokat gondolkoztam ezen, ugyanis mire észbe kaptam, már nyílt az ajtó, majd belépett rajta maga Daniel Ricciardo. Leesett az állam. Nem számítottam rá. Ha nem a főnököm irodájában ülnék, akkor most sikoltozva ugrálnék fel és alá. Imádom a Forma-1-et, ráadásul Dan a kedvenc pilótám, ezt pedig mindenki tudja.

- Daniel, üdvözlöm! Ő lenne az a hölgy, akiről beszéltem, az egyik legjobb pedagógusunk, Isabella Engler - mutatott rám David, mire felálltam a székből.

- Szép jó napot kívánok! - üdvözölt egy széles mosollyal. - Daniel Ricciardo vagyok - nyújtotta felém a kezét, amit szívest-örömest elfogadtam. - Ó, de jó, cuki a tetoválásod - dicsérte meg a jobb kisujjamon lévő kis hármast, amit még miatta varrattam fel, mivel őrült nagy rajongója vagyok. - És a sapkád is állati - nézte vigyorogva a kék-rózsaszín sapkámat, ami egy korábbi kollekciójából volt.

- Köszi a sok bókot - mosolyodtam el. - Isabella Engler vagyok, de szólíts csak Isie-nek, az Isabella olyan hivatalos.

- Amúgy teljesen normális lány, és kiváló pedagógus - vágott közbe gyorsan a főnököm, mire röhögni kezdtem. - Csak ugye hagyjuk kibontakozni az embereket, azért is járhat be így az iskolába.

Imádom, David minden egyes alkalommal ijedten mondja el a leendő diákok szüleinek, hogy minden rendben van velem, és igen komolyan veszem a tanítást annak ellenére is, hogy néha inkább egy tizenéves fruskára hasonlítok. Most is egy farmer rövidnadrág, egy kék-fehér kockás ing, farmedzseki, egy fekete bokacsizma és a sapka volt rajtam. Meg persze a hátizsákom, amiben a görkorcsolyáim pihentek.

- A kényszerzubbonyt a másik táskámban hagytam, azért nincs most rajtam - súgtam oda Danielnek, mire elnevette magát.

- David, ha ön szerint Isie kiváló pedagógus, akkor búcsúzzon el tőle jó időre, mert az biztos, hogy Nate mellé egy ilyen tanárt akarok. Van humora, imád engem, valószínűleg a Forma 1-et is, tehát tuti nem lesz gondja azzal, ha eljöhet a versenyekre.

- Álljunk meg egy szóra! - néztem rá megsemmisülve a pilótára. - Te most azt mondod, hogy ha tanítani fogom Nate-et, akkor ott lehetek a futamokon? Ha azt mondod, hogy a Paddockba is beviszel majd, akkor elájulok.

- Természetes, hogy azt is elintézem, elvégre én sok időt töltök a pályán, és a fiam ott is tud tanulni, ha arról van szó.

- David, engem innentől kezdve jó ideig nem fogtok látni, az már egyszer biztos. Daniel Ricciardo fiát taníthatom és a futamokon is ott lehetek, anyám, ezt fel kell még dolgoznom!

- Na, ezért gondoltam én rád egyből. Tudtam, hogy ezt az ajánlatot képtelen lennél visszautasítani - mosolygott, majd megölelt.

Ha valaki mázlista, az egyértelműen én vagyok. Egyszerűen nem is akarom elhinni, hogy ilyen megtörténhet. Bár addig nem is vagyok hajlandó igaznak elkönyvelni, míg ott nem leszek az első futam helyszínén. Addig ugyanis bármikor előjöhet valaki azzal, hogy csak szívatás az egész. Mondjuk akkor az az ember, aki ezt kitervelte, a halál fia lesz.

Bár az már elég jó jel volt, hogy elég sok papírmunkát intéztünk el, mivel legalább egy órán keresztül csak formanyomtatványokat és hasonló hivatalos dolgokat intéztünk. A végére már a saját nevemtől is hányingerem volt, annyiszor írtam le.

Mire mindent befejeztünk, addigra már több mint két órája ültem bent az irodába, a gyomrom pedig egyre hangosabban korgott, mivel az este óta semmit nem ettem. Éhes voltam, és csak arra tudtam gondolni, hogy mit is egyek, új információkat már nem is tudott befogadni az agyam.

- Azt hiszem, így már mindent elintéztünk, minden rendben van, a továbbiakat már megbeszélitek kettesben - zárta le a kis tárgyalásunkat David.

- Rendben, akkor a többit majd Isie-vel egyeztetjük - állt fel az asztaltól Daniel. - Isie, mit szólnál hozzá, ha elmennénk ebédelni? Közben beszélgetni is tudunk.

- Benne vagyok, csak ne valami puccos helyet keress - nevettem.

- Nyugi, van a parton egy nagyon aranyos kis hely, ott ebben az öltözetben is megjelenhetsz - nézett végig rajtam mosolyogva.

- Szuper. Akkor mehetünk.

Elköszöntünk a főnökömtől, majd elindultunk kifelé az épületből. Közben beszélgettünk, jókat nevettem Dan poénjain. A pilóta autójához érve beültünk, és egy rövid utazás után meg is érkeztünk az egyik kis tengerparti étteremhez, ami tulajdonképpen az egyik kedvencem volt. Dan azt mondta, ez az egyik törzshelye, így teljesen érthetetlen, hogy nem láttam még ott egyszer sem.

Bementünk, leültünk egy félreeső sarokban, majd rendeltünk is azonnal, mivel mindkettőnknek megvan a kedvenc étele, így étlapra nem is volt szükség.

- Most kivel van a kisfiad? Az anyukájával? - kérdeztem kíváncsian.

- Megígéred, hogy soha, senkinek nem beszélsz erről? - nézett rám komolyan, én pedig bólintottam. - Linda már öt éve elhagyott. Azóta nem találkoztunk. Lemondott Nate-ről. Azóta férjhez ment, és két gyereket szült. De ezt nem hangoztatom, nem akarom, hogy ezen csámcsogjanak, inkább azt mondom, hogy nem akar nyilvánosságot. Te viszont úgyis velünk leszel, feltűnne, hogy ez nem igaz.

- Ezzel most lesokkoltál - néztem rá meglepetten.

- Anya szokott rá vigyázni, ha én nem érek rá. Most is ő van vele. Az oviból még gyakran el tudtam vinni magammal, de a suli már keményebb dió, ezért is gondoltam, hogy ez lenne a legjobb megoldás. De arra nem számítottam, hogy egy rajongóm lesz a tanára. Szerintem te sem rám számítottál, az arcodról azt lehetett leolvasni.

- Legszívesebben visítva ugráltam volna. Amúgy, nézd - mutattam meg neki a telefonom hátterét, ami egy négy évvel ezelőtti ökörködős közös fotónk Spából. - Akkor az egyszer sikerült elkapnom téged, pedig rengeteg futamon voltam.

- Ezentúl minden futamon csinálhatunk közös fotót. Csak ne áraszd el vele az internetet, ha nem akarsz pletykát.

- Bízhatsz bennem - néztem rá komolyan.

- Ezt már szeretem. Ebéd után megismerkedhetnél Nate-tel. Meg persze anyával. Persze csak, ha van kedved meg időd ma.

- Persze, hogy van. De ez most azt jelenti, hogy elviszel a lakásodhoz?

- Egyértelmű. Vagy kocsival jöttél, vigyelek vissza a sulihoz? Bár mondtad, hogy görkori van nálad, így gyanítom, hogy azzal közlekedsz.

- Nincs autóm. Monaco elég kicsi ahhoz, hogy ne legyen rá szükségem. Ha valami miatt feltétlenül kell, akkor vagy lenyúlom a tesómét, vagy kölcsönzök. Nem érné meg nekem, hogy fenntartsak egyet.

- Hazafelé te vezetsz - tolta elém a kocsikulcsot.

- Nem is tudom a címet.

- Majd mondom, merre kell menned. Nem nagy ügy. Az előbb mondtad úgyis, hogy Monaco elég kicsi.

- Ha ezt elmondom Beccának - nevettem fel. - Ő a legjobb barátnőm - tettem hozzá.

- Csak arra azért vigyázz, hogy ne ossz meg mindent. 

- Ez természetes - mosolyodtam el.

Miután ettünk, összeszedtük magunkat, Dan fizetett, majd kimentünk az autójához. A kulcsot átpasszolta nekem, nevettem egyet, utána pedig beültünk. Dan végig mondta az utat, aztán meglepődtem, mikor mindössze egy utcára az én lakásomtól álltunk meg. El sem akartam hinni.

Kicsit féltem attól, hogy Nate, valamint a pilóta édesanyja mit fog szólni hozzám. Kicsit vicces volt, hogy úgy izgultam, mintha a barátnőjeként mutatna be. Mi tagadás, nem ellenkeznék abban az esetben sem.

Amint becsukódott mögöttünk az ajtó, Nate már rohant is felénk. Egyből az apja ölébe ugrott, majd kiváncsian nézett rám. Felismertük egymást, hiszen találkoztunk néha az óvoda és az iskola közös játszóterén, nem is tudtam, hogy ő Dan gyereke, mivel soha nem láttam még képet a pilóta fiáról, elvégre nagyon védi a médiától, a teljes nevét pedig nem tudtam.

- Isie néni! - kiáltott fel boldogan. - De jó téged látni!

- Szia Nate! Hogy vagy? - vettem át Danieltől.

- Én nagyon jól vagyok. Képzeld, nemsoká sulis leszek, és lesz majd egy saját tanítónénim. De félek tőle, hogy nem fog szeretni. Apa sem ismeri még.

- De, már ismeri. A suliban intézte ma a papírokat - magyaráztam neki, közben pedig pörögtem vele, amin csak nevetett.

- Na, és ki az? - kérdezte csibészesen.

- Én leszek. Velem fogsz majd tanulni.

- Apa, ez most komoly? Minden gyerek Isie néninél szeretne tanulni, mert ő a legmenőbb a sulisok szerint. Nézz csak rá, olyan menő! 

- Hűha, úgy látom, hogy a gyerekek imádnak téged. És ezek szerint Nate is boldog lesz, hogy veled tanulhat.

- Ezek szerint igen, ez meglep.

- Szerintem nem kell meglepődnöd, a gyerekek felismerik azt, hogy ki szereti őket és foglalkozik velük folyamatosan. Gyere, bemutatlak anyának is, aki az illatok alapján éppen almás pitét süt - nevetett, közben pedig a hátamra tette a kezét és finoman elkezdett tolni a konyha felé. - Szia, anya! Bemutatom neked Isabella Englert, ő lesz Nate tanítónője! - mondta vigyorogva, a kezét azonban nem vette le a hátamról, ami igazán megnyugtató volt. - Isie, ő pedig Grace Ricciardo, a világ legjobb anyukája.

- Isabella, üdvözlöm! - fordult oda hozzám mosolyogva a nő. - Látom, az unokámmal már megimerkedett.

- Üdvözlöm, Grace! Már ismerjük egymást Nate-tel, szóval nem volt probléma. 

- Remélem, nem lenne gond, ha tegeződnénk - vetette fel.

- Nem, abszolút nem. Sőt, örülök neki, hogy nem a szokásos formális kapcsolatot kell fenntartani.

- Nagyszerű! Nem vagytok éhesek? Az ebéd már kész van, a desszert pedig még sül.

- Köszi, anya, ettünk, de a sütire majd igényt tartanánk. 

 - Nem szeretnék sokáig zavarni - szóltam közbe hirtelen. 

- Isie, nem zavarsz abszolút. Sőt, ha úgy vesszük, innentől kezdve a családhoz tartozol. Hétvégén pedig már jössz velünk Hollandiába, szóval jó, ha addig ismerkedünk kicsit. Vagyis holnapután este indulunk. Csütörtök reggel már jelenésem van a pályán.

- Tessék? Már most hétvégén én is megyek? Hollandiába? Zandvoortba? Láthatom a versenyt is élőben? 

- Ajaj, csak nem rajongó vagy? - kérdezte nevetve Grace.

- Anya, nézd ezt - fogta meg a jobb kezem, hogy megmutassa a tetoválásomat az anyukájának. - Ja meg a sapkáját is. Nem egyértelmű?

- Nem semmi. Akkor mindenki profitál abból, hogy Nate sulis lesz - nevetett Grace. - Csak én látom majd kevesebbszer a drága kis unokámat. 

- Mondtam, anya, hogy jöhetsz te is gyakrabban a futamokra.

- Isie néni, megnézed a szobámat? - jelent meg Nate, majd megfogta a másik kezemet, ugyanis Dan még mindig a jobb kezemet szorította.

- Ha apukád nem bánja, akkor szívesen - néztem mosolyogva a pilótára.

- Menjetek csak. Addig tuti elkészül a süti is - puszilta meg a fiát Dan, nekem pedig végre elengedte a kezemet.

- Apa még nem vásárolt be nekem a sulihoz. Segítesz majd neki, mert fogalma sincs arról, hogy mire van szükségünk majd a tanuláshoz.

- Mit szólnál hozzá, ha ma elmennénk? Ha apának nincs ideje, akkor csak ketten. Megveszünk minden füzetet, ceruzát, tollat, a könyveket is elhozhatjuk a suliból.

- De jó. Már alig várom, hogy veled tanulhassak. Nézd, ez itt az én szobám! - nyitott be az egyik ajtón. Tipikus fiú szoba volt, sötét- és világoskék falakkal, rengeteg játékkal, az ajtóval szemben egy nagy íróasztallal, hatalmas ablakkal. Az ágy az ajtótól balra, a galérián volt, mellette egy kis éjjeliszekrénnyel, alatta pedig egy kis kanapé állt, azzal szemben pedig egy tévé volt felszerelve a falra. 

- Nagyon szép, igazi nagyfiús. 

- Képzeld, az egészet ketten csináltuk még tavasszal. Csak apa meg én. 

- Milyen ügyesek vagytok - mosolyodtam el. Nem gondoltam volna, hogy Daniel nekiáll szobát festeni, meg berendezni, de kellemeset csalódtam benne. Tényleg sokoldalú egy ember, egyre jobban kedvelem.

- Természetesen én voltam az ügyesebb - nevetett.

Leültünk egy kicsit, beszélgettünk, hagytam, hogy jobban megismerjen, elvégre ezentúl sokat leszek vele, és ha tanítani akarom, akkor meg kell legyen köztünk a bizalom. Végül akkor mentünk vissza a többiekhez, mikor Grace szólt, hogy kész van a süti, mehetünk enni. 

Nate persze egyből mondta a kis ausztrálnak, hogy menjünk vásárolni, mert ő alig várja, hogy végre meglegyen mindene a sulikezdésre. Dan természetesen beleegyezett, így a desszert után összeszedtük magunkat és elindultunk vásárolni. Nagyjából egy óra alatt mindent megvettünk, majd a suliba is bementünk a könyvekért. Ezután a fiúk hazavittek, még szerencse, hogy útbaesett nekik a lakásom.

- Holnap elintézek neked mindent, ami kell ahhoz, hogy bejöhess a paddockba, illetve a repülőjegyet is megveszem neked. Útleveled van?

- Persze. Egy hete jöttem vissza egy kanadai képzésről, az út előtt csináltattam meg az újat, szóval még friss és ropogós.

- Szuper. Akkor azzal nem lesz gond abszolút. Isie, köszönjük szépen, hogy segítesz nekünk.

- Dan, ez a munkám - néztem rá mosolyogva. - Nincs ezen mit köszönnöd. Én köszönöm a lehetőséget nektek. Hidd el, ez az egyik legjobb dolog az életemben. Pedig baromi jó gyerekkorom volt, meg hasonló. A legnagyobb tragédiám is mindössze annyi volt az életben, hogy egyszer a hörcsögöm megharapta az ujjamat.

- Ez aranyos - mosolyodott el.

- Amúgy, ha van időtök, nyugodtan gyertek be. Sok dologgal nem tudok ugyan szólgálni, de jó társaság vagyok.

- Apa, bemegyünk egy kicsikét? Csak egy icipicit.

- Jó, menjünk. De tényleg nem sokat. Biztos van dolga Isie-nek is. Ha más nem, akkor pakolnia kell, hiszen innentől kezdve utazik velünk mindenhová - magyarázta Dan.

- Nekem lesz a legmenőbb tanítónénim - nézett rám vigyorogva, majd kipattant az autóból. - Isie néni, a férjed mit szól majd hozzá, hogy velünk utazol?

- Férjnél vagy? - nézett rám meglepődve Dan. - Basszus, nem akarom szétverni a házasságotokat azzal, hogy elszakítalak mellőle.

- Már egy éve nem éltünk együtt, a nyáron pedig kimondták végre a válást. Nem kell sajnálnod - mondtam mosolyogva, mikor láttam, hogy meg akar szólalni. - Megcsalt Annával, tudod, Nate egykori óvónőjével. Eric amúgy a középsulinkban tanított informatikát és matematikát, ott ismertük meg egymást. De aztán csúnya vége lett, szerencsére gyerekünk nem született - magyaráztam, közben pedig felértünk a lakásomhoz és kinyitottam az ajtót.

- Akkor most nem is tudnál velünk jönni - jegyezte meg Dan, mire csak bólintottam egyet.

- Isabella, végre már, hogy hazajöttél. Mi volt? Ugye nem rúgnak ki? Egész nap nem tudtalak elérni - kibálta Becca, majd a mondandója végére megjelent a nappaliban. - Mi a fene? - nézett meglepedten a Daniel-Nate párosra. 

- Ez hosszú történet, Rebecca - nevettem el magam. - Dan, Nate, ő itt Rebecca Eddison, legjobb barátnőm, egyben lakótársam. Becca, ők itt Daniel és Nathaniel Ricciarcdo. 

- Örülök! - fogott kezet a srácokkal. - Hű, na erre nem gondoltam - nevetett fel.

- Mert szerinted én igen? Minden másra gondoltam, mikor a kedves igazgató behívatott. Srácok, Becca azóta lakik itt, hogy Ericet elküldtem melegebb éghajlatra. De ugye ezentúl nem sokat fogom majd zavarni - vigyorogtam. - Az év nagy részében már nem leszek itt. Utazok, bébi! - szorítottam meg vállát. - A házat ne szedd szét majd!

- Most már magyarázd el, hogy mi van! - jelentette ki.

Szegény lány döbbenten nézett ránk, mikor elmeséltük a történteket, szinte szóhoz sem jutott, bár ezt nagyon megértettem. De szerencsére eszébe sem jutott lebeszélni róla. Na nem mintha le tudna, de akkor is értékelem.

A srácok végül elég sokáig voltak nálunk, de szerencsém is volt vele, mert így legalább Daniel segített összepakolni, sok felesleges dologról például le is beszélt, ami miatt nagyon hálás voltam, mert utálok hatalmas bőröndökkel utazni. De most azonban teljesen más lesz az utazás, ekkora kalandban még sosem volt részem.

*****
Sziasztok!

Nem, nem tudok leállni. Új történet, elég régről. De egy-két dolgot átírtam, így végül 2023-ban játszódik. Remélem tetszeni fog.

Puszi