A redőny résein át a lemenő Nap sugarai az íróasztalra vetülnek, melyen a számítógép mellett még megannyi tartozék leledzik. Mark mindezek elé ül le, bekapcsolja a gépházat az azon lévő gombbal, majd várja, hogy a monitoron megjelenjen a bejelentkezési ablak, ami után a saját háttérképét pillanthatja meg. Egyik keze az egéren pihen, s annak segítségével irányítja a kurzort, hogy a megszokott weboldalon kössön ki — rengeteg időt tölt ott, hiszen minden egy helyen van, amit szeret; zenét csinálhat, zenét hallgathat. Még egy ismerőse mutatta annak idején, hogy bizonyára érdekelheti őt is, s azóta van, hogy órákat tölt el ezen a felületen, vagy éppen az applikációval, ha a telefonját használja.

Most viszont komfortosabbnak érzi, ha a világos barna árnyalatú íróasztalához ül, s úgy kezd neki egy újabb dallam átgondolásának, amihez használja a kicsi szintetizátorát, mely a géphez van csatlakoztatva, hogy megkönnyítse dolgát, s ne a klaviatúrán kelljen pötyögnie. A fejében már megszületett egy vázlat, csupán csak szeretné menteni, hogy majd tovább dolgozhasson vele, ha ismételten hatalmába keríti az a bizonyos ihlet.

Igazából sokszor ez van; jön egy hangulathullám, mely sodorja magával az ihletet, amit aztán rögzít, viszont nagyon kevés trackjét fejezi is be. Egyszerűen túl gyakran megakad, s nem veszi rá magát az ötletelésre; jobb szereti a spontán dolgokat, melyek igazából tényleg sokkal jobbak is — csak azokat volt hajlandó hatalmas unszolásra publikussá tenni, ám mivel nem egy ismert felhasználó, így nem sok megtekintést tudhat magának.

Ő viszont ezáltal nem csügged, hanem továbbra is előszeretettel lóg órákig a platformon. Most is nagyjából hatvan percet vesz igénybe az, hogy finomítsa a nem régiben kitalált dallamot, s egyéb eszközökkel szerkesztgesse, esetleg felturbózza, majd mikor ezt aztán megunja, elmegy tőle a kedve, úgy dönt, hogy inkább böngészni kezd az általa követett profilok közt, hátha van újabb közzététel, amit eddig még nem hallott.

S hatalmas örömére sejtése be is igazolódik, méghozza az egyik kedvenc felhasználója által, kinek stílusa meglehetősen közel áll az övéhez — emiatt nyerték el tetszését a kint lévő zenék egy pillanat alatt, mely alól az új sem képez kivételt. Teljesen hatalma alá veszi az üteme, a dallama, maga a hangulat, amit közvetít, s nem tudja nem újra és újra — vagy ötször folyamatosan — meghallgatni. A végére már majdhogynem vigyor kúszik ajkaira, s mihamarabb el is akarja ezt újságolni legjobb barátjának, szóval a weboldal csevegés funkcióját ítéli meg a legkézenfekvőbbnek, szóval nagy hévvel kezd kapkodásba, hogy gyorsan egymás mögé pakolja a szavakat arról, hogy mennyire odavan ezért a néhány percért, na meg tulajdonképpen a felhasználó összes alkotásáért.

[21:44]

onyourm_ark
Hallod, tesó

Hát én meghalok

Nem vicc, tényleg!!

Olyan nagyon jó
johnnyjsuh új
trackje is

Levisz az életről!!

Mint a többiㅠㅠ

Too much for me

johnnyjsuh
XDDDD

NEKED IS SZÉP ESTÉT!