A maradék két órát nem részletezem. Nem azért, mert nem volt érdekes, hanem mert bealudtam. Hát na, egy YoonGi féle emberhez kell az energia.

A könyvtár falánál már ott támaszkodott az emberünk. Nem tudtam elkerülni, hogy ne mérjem végig. Fekete térdénél szaggatot farmer, fekete belebújós pulcsi, fekete SWAG feliratú sapi és fehér tornacsuka. Mint egy gót esküszöm. Bár meg kell hagyni piszok jól állt neki.

- Tudom jól nézek ki nem kell bámulni, Aranyom- mondta és pedig fel is ébredtem az álomvilágomból. Most veszem észre csak, hogy elé értem és ki tudja mióta tátott szájjal figyelem. Basszus, de égő.

Alig láthatóan megráztam a fejem és újra az erős énem dominált felettem.
- Bocsi ha nagyon sokat kellett várnod- mondtam és elindultam be az ajtón. Még 2 percet sem töltöttem vele, de már elvette az eszem. Mi? Nem, nem, nem vette el az eszem csak elbambultam. Igen, ez a megfelelő szó erre. Elbambultan a gondolataimban és éppen őt bámultam. Én sosem néznék rá önszántamból. Ez is biztos.

- Hé, Aranyom figyelsz te?- lengette a szemem előtt a kezét.

- Jajj, bocsi csak elme... Vájunk, hogy hívsz?- kérdeztem hátha rosszul hallottam.
- Aranyomnak. Nem ellenkeztél, amikor először mondtam így ez marad- pimasz mosolyra húzta az ajkait. Kedvem lett volna megütni.

- Hát Sátán nem, nem lesz jó. Ha még egyszer így hívsz...- nem fejeztem be. Inkább a képzeletére hagytam.

- Akkor mi lesz? Elfenekelsz?- perverz vigyor ült ki babaarcára.  Néha elfelejtkezek, hogy milyen piszkos fantáziával van megáldva.
- Idióra Barom- motyogtam

-Kezdjük az egyenletekkel. Remélem azért valami alappal rendelkezel, mert csak 3 hónapunk van és azt nem arra akarom elbaszni, hogy megtanítsam a szorzó táblát, mert az édes kevés még a hármashoz- szedtem elő egy lapot és egy tollat.

- Nyugi Aranyom nem vagyok reménytelen
Lemondóan sóhajtottam és elkezdtük. Mivek mellettem foglalt helyet ezért a térdünk össze ért és a felkarunk is.

- Na, akkor ezt old meg- adtam elé egy nagyon könnyű egyenletet.
- Ezt te sem gondoltad komolyan?- nézett rám, majd egy pillantásra sem méltatva a lapot leírta az eredményt, ami nagy meglepetésemre helyes volt.

- Oké, még sem vagy segg hülye- bólintottam elismerően míg ő egy nagyon csúnya pillantással illetett.

Hangosan felnevettem, de nem tartott sokáig mert a könyvtáros néni csendre intett.
Bocsánatkérően meghajoltam már amennyire ülő helyzetben lehet.

- Akkor ezt- nyomtam az orra alá még egyet.
Ezen már kicsit jobban gondolkozott, de helyesen megoldotta. Így folytattuk míg az egész lap be nem telt. Mindent helyesen megoldotta.

- Biztos segíteni kell neked?- néztem rá hitetlenkedve.
- Sosem mondtam- vonta meg hanyagul a vállát.
- De akkor, hogy lesz mindig karó a dogád? Ennyi tudással amit most prodikáltál egy nagyon gyenge kettes meg lenne.
- Lusta vagyok írni bármit is írni.

Az állam leesett a döbbenettől és dühös lettem.
- Ha, nem lennél ennyire lusta most nem kellene itt ülnünk egymás társaságában és mindenki boldog lenne- motyogtam elfolytott hangon.

- Nyugi Aranyom. Nem ütöttelek meg ezért úgy fer te sem teszed- fogta meg a csuklóm pimaszul mosolyogva.

- Miért nem tetted?- suttogtam

- Mert nem lenne rá okom. Nem zavarsz ezért ergo a nagy semmiért nem ütlek meg.
- De, ha én kérem?
- Inkább mást kérj. Azt teljesítem is- suttogta és közelebb hajolt.

Az arca csak öt centire volt az arcomtól. A levegő a tüdőmben ragadt, a szívem hevesen vert és éreztem, hogy az össze vér az arcomba áramlik. Jobban hasonlítottam egy jól meg érett paradicsomhoz, mint igazi valómhoz.

Összeszedtem minden erőm, hogy ne remegjen meg a hangom és megpróbáltam beszélni.

- Ha egy lennék a sok imádód közzül, akkor még talán meg is kérnélek rá. Rosszul ismersz YoonGi. Én más vagyok mint a többiek- suttogtam, hogy csak ő hallja és végig a szemébe néztem.

- Tudom, hogy te más vagy Aranyom- mondta pimaszul mosolyogva és lágyan arcon puszilt. Ha lehet még pirosabb lett a fejem.
- Folytassuk, mert sosem végzünk- mondta mosolyogva és ráadásul kacsintott is.
 

Miért csinálod ezt velem? Most láttam életemben talán először mosolyogni rendesen. Most semmi gúny, megvetés, szánalom vagy pimaszság nem tükröződött az arcán. Csak egy hatalmas őszinte és aranyos mosoly. Talán félre ismertelek?

Idióta, időm sem volt megismerni-_-#. Talán ebben a három hónapban lesz rá elég lehetőségem.
Min YoonGi nem szabadulsz tőlem míg meg nem ismerlek...

( Ezt a képet muszáj volt a végére berakni. Olyan édes *.* 😍😍😘😘😘)