- Mert te?- kérdeztem rá mert nem tudta, hogy elkezdeni.
- Olvasd inkább el- adott a kezembe egy borítékot. Remegő kezekkel nyitottam ki.
                
                  " Drága Yun!
Mint az ügynökség vezetője értesítelek a rossz hírről. Sajnos mivel a lábaddal történtek után nem 100%-os a gyógyulás ezért nem akarunk kockáztatni és elküldünk. Nyugodj meg nem miattad. Fantasztikus táncos vagy te is tudod, de a fiúknak egy stabil koreográfusra van szükségük. Arra kérünk szakíts YoonGival és szakíts meg minden kapcsolatot a fiúkkal. Ha kiderül, hogy titokban folytattátok YoonGinak is és az egész csapatnak felbontjuk a szerződését. 24 órád van kiköltöznöd a dormból. Megértésedet köszönöm!
                            Főnök"

   Teljesen lesokkolva néztem a papírt ami vízes volt. Könnyek. Megint sírtam. Remegő kezekkel raktam le a lapot.
- Sajnálom Yun. Én nem akartam én...- borult sírva a nyakamba. Nyelve egyet eltoltam magamtól.

- Tudjátok mi áll a levélben...- egyszerre bólintottak.
- Örültem, hogy megismerhettelek titeket- pislogtam visszatartva a könnyeimet.
- Ez azt jelenti...?- kérdezte YoonGi félve.

- Azt- bólintottam.
- NEM! Te többet érsz mint az állásom!- ölelt magához, de amennyire tudtam elhúzódtam.
- Menjetek. Ne nehezítsétek meg a dolgomat- hajtottam le a fejem.

- Vigyázz magadra- ölelt meg RapMon. - Megteszünk mindent, hogy a főnök meggondolja magát.
Mindenkitől elbúcsúzva sírdogálva dőltem a pánába. Miért történik mindez? Mit tettem amiért ezt érdemeltem?
Sok Miért de válasz egy sem.
Kaptam egy üzenetet.

"Fel a fejjel Törpe. Szeretünk és nem fogsz elveszíteni minket!
                    Hatalmas ölelés. BTS"

Ez volt az ami megadta a végső döfést. Rokogva szorított magamhoz a párnát. Ellett cseszve az életem...

                          ***

   Legalább 2 hetet töltöttem kórházba mire már mankóval tudtam járni. A fiúkkal nem beszéltem csak Tae-vel, de vele is csak egy egy titokban elküldött üzenet volt. Chen minden nap valamelyik Exo taggal meglátogatott amit nagyon nem bántam mert ha egy kis időre is, de elfelejtették velem a történteket. Este Sam bentmaradt velem. Ma végre kiengedtek és mehetek haza. Már alig várom, hogy a saját puha ágyamba.

- Na Hercegnő Gyere- vette el a mankóm Baek pedig az ölébe fogott.
- Mennyire bízol bennem Király lány?- mosolygott a jelenlegi cipelőm előbb rám majd le a lépcsőn.
- Nagyon bízok benned Baekie- kuncogtam.
- Az hatalma hiba- nevetett és a lépcső korlátjára felülve csúszott le. A mellkasába bújva sikítottam egy kissebbet.

- Na földön vagyunk- vitt tovább a kocsihoz.
- A sírba viszel Byun- csóváltam a fejem.
- A síron túl is szeretni foglak- csókolt meg. Viszonoztam édes párnáit.
Egy kis részletet kihagytam... Igen én és Baek eggyütt vagyunk. Még azon a napon ő talált rám zokogva. Megvígasztalt majd valahogy a beszélgetés csókba ment át majd másba. Igen engem egy kórházba rontott meg. De este volt nya. Taeyeon kicsit kiakadt mikor megtudta de nem nagyon fogkalkozott velünk. Inkább valamelyik Got7-ös tagot kezdte csábítani. Szegény BamBam.

- Min gondolkozol Szerelmem?- kérezte az arcomat simogatva.
- Rajtunk- mosolyogtam rá és a vállára hajtottam a fejem.
- Konkrétabban?
- Nincs konkrétabb. Csak rajtunk- kuncogtam es szenvedélyes csókba vontam amit azonnal viszonzott. Nem hazudok ha azt mondom eszméletlenül jól csókol.

- Jajj egyelek meg titeket. Menjetek szobára- rontott bele a pillanatba Chen.
- Nyaa elrontottad a cuki romcsi pillanatot- durcázott Baek mire mind kettőnkből kitört a nevetés.
- Nevessetek csak- drámázott.

- Nyaa Maci- simogattam az arcát mosolyogva. Felhúzott orral fordult el, de össze fonta az ujjainkat.
- Nem is haragszol- kuncogtam és a vállán pihentettem a buksim.
A házhoz érve Chen kirakott minket. Párom bevitt az ajtón.
- Újra otthon- mosolyogtam.

- Újra- viszonozta a gesztusom Baek. Lassan hajol ajkaimra és szeretetteljes csókot lehet. Nem voltam rest viszonozni, de abban a pillanatban köhécselés hallatszott mögülünk. Ezek mit keresnek itt??

Yehet! Update!!! Hamarosan folytatás addig kitartást.
Ohorat♥♥♥