Gépek csipogására ébredtem. Ki akartam nyitnu a szemem, de abban a pillanatban vissza is csuktam mert a neon fények majdnem kibasztál a szemem.
- Felébredt- hallottam a nővérem hangját. Lassan nyitogattam a szemeim.

- Yun végre- borult rám Sam mire felszisszentem. Éles fájdalom nyilalt a combomba és a fejembe.
- Mi..történt?- beszéltem szakadozva.
- Jimin feléd dobott egy vázát ami eltalálta a combod és a vér láttán elájultál és a szilánkok a fejedet is elvágták az arcod és a fejedet- világosított fel a sarokban álló YoonGi

- Mi?- kérdeztem vékony hangon. Ijedten kaptam a tekintetem Samra aki egy zsebtükröt tartott felem.
Nos az arcom tele volt váhásokkal a hajam pedig lentebb volt vágva.
- Ne...- suttogtam könnyes szemmel és a hajamba túrtam

- Na sírj- ölelt meg YoonGi - A hajadat meg fogom csinálni és gyönyörű leszel. Ne aggódj nem lesz semmi baj- puszilt a hajamba. Könnyes szemmel néztem fel rá
- A lábam?- kérdeztem meg félve.

- Hát...- húzta a száját. Jajj ne... - Sújosan megsérült a bal combod és nem igazán fogsg tudni járni egy ideig- vallotta be. Ez volt számomra a kegyelem döfés. A sós cseppek utatörtek maguknak és néhány másodperc alatt patakokban áztatták a sebes arcomat.

- Ne sírj kicsim- ölelt magához anya.
- Nem fogok tudni táncolni. Mi lesz ha nem jön rendbe? Anya félek- zokogtam ölelő karjai között.
- Rendbe fogsz jönni, csak idő kell- próbált nyugtatni, de szavai süket fülekre találtak mert még jobban zokogtam.
Anya elengedett és YoonGi ölelt helyette.

- Nézzd kik vannak itt- suttogta a fülembe mire felnéztem és Chen és az egész csapata mosolygott rám.
- Hercegnő még így is kurva szép vagy- kuncogott Chen és megölelve megpuszilt majd sorra  a többiek is. Baek kicsit furcsa volt de egy megnyugtató pillantással lerázott.

- Hogy vagy?- kérdezte kedvesen Lulu.
- Vajon?- sóhajtottam és a vállára hajtottam a fejem. Idő közben felválltotta YoonGi helyét és ő lett a kényelmes párnám.
- Chen mi történt akkor?- néztem a nagyon gondolkozó barátomra.

- Hát... Bementem és elmondtam neki. Éppen a nappaliban voltunk amikor kivágta a hisztit. Már annyira ideges volt hogy megfogta az egyik vázát es az ajtónak akarta baszni amikor ti beléptetek. A többit meg feltételezem tudod- nézett rám szomorúan.
- Kidobott?- simogattam meg a hátát.
- Mint egy használt rágót- folytak újra a könnyei.

- Ne sírj- öleltem meg. Szorosan magához ölelt. Sokáig maradtunk úgy és legalább estig elbeszélgettünk a fiúkkal. Már Xiumin is sokkal jobban viselkedett velem. Ezerszer bocsánatot kért, de egy "jol van na nyugi"-vel leintettem amin mindenki kacagott. Sajnos nekük is menniük kellett, de egy percre sem voltam egyedül mert YoonGi azonnal jött. Lefeküdte mellém és hülyebbnél hülyébb gyerekkori történeteket mesélt magáról. Én a mellkasán feküdve néha felnevetve hallgattam. Olyan aranyos lehetett mikor eltörte a karját.
Kiabálásra lettünk figyelmesek.

- Te adod oda neki mert miattad van!- kiabált Tae. Huh ő ritkán kiabál de akkor nagy dolog miatt.
- Nem akarom. Így is utál- hallotta Jimin sírós hangját. Jimin sír? Felakartam kelni de a lábam nem mozdult. Hurrá.
- JIMIN!- kiálltottam, hogy bejöjjenek. Nem kellett sokat várni kinyílt az ajtó és Jinint lökdösték be rajta aki vörös szemekkel nézett rám.

- Annyira sajnálom- motyogta a sírás szélén állva újra. A kezeimet nyújtottam felé. Először nem mozdult majd RapMon meglökte és a kezeim közt landolt. Szorosan megölelten.
- Jól vagy?- kérdeztem megsimogatva az arcát.

- Te fekszel kórházban és én hogy vagyok? Milyen angyal vagy te?- mosolygott halványan.
- Aki sose haragszik a barátaira- kuncogtam.
- De rám fogsz...- szöktek újra könnyek a szemébe.
- Sosem utálnálak- ráztam a fejem
- Most fogsz mert....

YEHET! Remélem senki nem fog az ágyam mellett állni késsel 😅 hamarosan folytatom addig kitartást xD

Ui.: Ma még lesz egy rész

Oan cukik😍😍😍