Mi a franc?! Mióta, miért, miért nem szólt?! Ezek a kérdések fogalmazódtak meg bennem mikor láttam, hogy a padon ülő személy felállt és lágy csókot adott Jiminnek.
Még ez nem is lett volna baj, ha az a személy nem Chen lett volna. MIÓTA?
Nagy szemekkel néztük őket.
- Te Yun...- suttogta Jin. - Te erről tudtál?
- Úgy nézek ki mint aki igen?- vontam fel a szemöldököm.
- Ok hülye kérdés volt. Menjünk haza.
Bólintottam és elindultunk úgy hogy ne vegyenek észre.
- Vajon elmodnja?- kérdeztem már az utcákon sétálva.
- Hát nem tudom. Neked Chen elmondja szerintem. Hisz még is legjobb barátok vagytok- vonta meg a vállát.
- De ha nem...de elméletileg mindent elmond nekem...
- Nyugi- simogatta a vállam.
Mosolyogva mentünk vissza az ügynökséghez de mindenki egymás hegyén hátán aludt a parkettán.
- Keltsük fel őket?- nézett rám Jin.
- Olyan édesek- mentem az asztalhoz és elvettem két alkoholos filcet.
- Enyém YoonGi és Kook- támadtam meg az emlétett személyeket. Nagyon óvatosak voltunk így nem keltek fel. Lerakva a fegyvereinket halkan haza osontunk.
- Kérsz enni?- menr a konyhába Jin.
- ahaa- ugráltam utána.
- Mit kérsz?
- Hm... Ramen- tapsoltam. - Segíthetek?
Egy fél óra múlva hazaért Jimin is.
- Sziasztok de jó illat van- jött a konyhába.
- Szia merre jártál?- néztem rá kérdőn.
- Csak sétaltam egyet- vonta meg a vállát.
- Te tudod- szólt közbe Jin és Jiminnek is adott egy tányér rament.
- A többiek?- nézett fel a leveséből Chimchim.
- A próba terembe- röhögtünk össze Jinnel, de kinyilt a bejárati ajtó.
- JIN! YUN!- hallottuk Rapmon kiabálását.
- Baszki...- motyogtuk és fel akartunk rohanni, de elkaptak. Engem Kook és YoonGi fogott a földre Jint pedig V és Monie.
- Azt hittétek megússzátok?- nevetett Kook es alkoholos filccel kezdtek rajzolni az arcunkra. Néhány kínkeserves perc után elengedtek.
- Gyönyörű- nevetett Szerelmem, de látva mérges arcom lágy bocsánatkérő csókot adott. Sértődötten elhúzódtam de a derekamnál fogva rántott vissza.
- Na Aranyom nézd meg mit írtam rád- puszilta meg az orcám.
- Mit?- néztem rá nagy szemekkel majd a tükörhöz mentem.
Az arcom egyik oldalára egy szív volt rajzolva és kettő Y volt írva a közepére.
- Mert örökre veled- csójolt nyakamba. Kicsit elérzékenyültem és egy két kósza könnycsepp legördült az arcomon.
- Nah ne sírj Kincsem- törölgette a könnyeim mire még jobban hullani kezdtek.
- Nah Szerelmem- ölelt magához. Percekig ölelkeztünk majd felmentünk a szobába.
- Lassan itt a szülinapod- simogatta meg a hasam ahogy elfeküdtem az ágyon.
- Bizony- bólogattam. - Sweet 18
- Tudod mi a szokás a cégnél mikor szülinapvan?
- Nem, micsoda?- lepődtem meg. Azt hittem csak egy buli vagy valami.
- Nost a szülinapodtól számolva kettő nap alatt el kell döntened, hogy hová szeretnél menni egy hétre és egyetlen személyz vihetsz magaddal. Lehet az Párisz, London, Hawaii amit csak akarsz a cég fizet mindent- vázolta fel nekem az egészet YoonGi mire leesett az állam.
– Akkor lehet az az uticél az ágyad is- mosolyogtam el perverzen.
- Hát ha engem viszel magaddal akkor akár az is- kacsintott mire elpirultam.
- Kis butus- simogatta a fejem
- De akkor bárhova mehetünk? Akár Olaszország is?- csillogtak a szemeim.
- Akár- bólintott.
- Juhuuu, de várom már a szülinapoom- csapkodtam a levegőben mint egy őrült.
- Aranyos- puszilt homlokon Szerelmem.
Mosolyogva bújtam hozzá majd este felé elaludtunk.

                            ***

Minden ember életében elérkezik az a pillanat mikor nagykorú lesz. Mindenki azt hiszi, hogy az a nap más mint a többi de nem. Jó az érzés tökéletes, de ugyan olyan nap.
  Reggel egyedül ébredtem, de abban a pillanatban kinyilt a bejárati ajtó és YoonGi lépett be egy tálca étellel.
- Jó reggelt Aranyom- puszilta meg a homlokom és lerakta a tálcát elém.
- Huh ez nagyon jól néz ki- néztem a palacsintát, a tejeskávét és a piros rózsát amin egy kis cetli volt.
 
   " Sajnos mire te már feljelsz én nem leszek otthon, de estére sietek haza. Remélem ízleni fog a reggeli.
                Puszi Jinie ;) "

Mosolyogva hajtottam össze a cetlit.
- Aranyos kis Eomma- hajtottam a fejem YoonGi vállára és ettem közben etettem őt is. Mikor végeztünk felöltöztem és lementünk ahol már a fiúk a nappaliban ültek mögöttük egy hatalmas dobozzal.
- Abba mi van?- kerekedetr ki a szemem.
- Nyitsd ki és meglátod- kacsintott V.
Izgatottan estem neki a kétszer akkor doboznak mint én vagyok...

Szisztok! Kissebb kimaradással megírtam kövezkező részt. Ez most hosszú lett és valószínű a következő is az lesz. 😅
Bocsánatot kérek a sok kimaradásért, de kicsit össze jöttek a dolgok. Hétfőtől- Szerdáig a létező összes tantárgyból irattak velünk majd pénteken farsang amit vegyes érzelmekkel zártam, de azon belül viszonylag tűrhető volt.
  Az utóbbi napokban elértem a 2K+ valamennyi megtekintést amit nagyon szépen köszönök. Imádlak titeket nagyon! Ti vagytok a legjobbak.
Nem sokára jövök a következővel.
Szió!! 😉☺😊