Reggel arra keltem, hogy valaki a fejemet simogatta.
- Mmm- nyöszörögtem és belebújtam az ismeretlen kézbe.
- Jó reggelt Aranyom- hallottam meg egy kedves hangot.
- Jó reggelt- nyitottam ki a szemeim. Furcsa volt nem veszekedni hanem viszonylag boldogan ellenni a másik társaságában.
- Kényelmes volt a kanapé?- kérdezte még mindig a fejemet simogatva.
- Igen, de te...- néztem le a földre ahol csak egy párna volt és egy pokróc.
- Igen a földön aludtam- vonta meg hanyagul a vállát.
- Miért nem raktál le a földre? Ez a te házad. Vagyis nekem kellett volna a földön aludnom
- Na tudod mikor. Nem érdekel. Így aludtunk és kész- mire mondhattam volna valamit az ujját a számra rakta és elcsitított.
- Mit szeretnél reggelizni? Most bármit kérhetsz- állt fel és felvette a pólóját.
- Palacsinta
- Feküdj addig nyugodtan- ment a konyhába. Kicsit olyan volt mintha megint együtt lennénk. Hiányoztak azok az időszakok, de nem tehetünk mást.
- A főnökötök tud róla, hogy itt vagyok?- gondolkoztam hangosan.
- Ha tudná már rég halottak lennénk- kuncogott édesen.
- Jogos, de nem féltek, hogy lebuktok?
- Miattad megéri- mosolygott rám amit viszonoztam is.
Ezután csend állt be közzénk, de nem olyan kínos hanem inkább kellemes csend amit egy egy elhaladó kocsi zaja tört meg.
- Kész a palacsinta- hozott oda nekem egy tányért amire lekvárral volt ráírva, hogy Y+Y.
- Ez édes- mosolyogtam rá.
- Yun figyelj. Nem tudlak elfelejteni. Nekem te sokat jelentessz és szeretlek. Nem érdekel ha elvesztem miattad az állásom vagy egyéb dolgok. Én csak veled akarok lenni- mondta a szemembe
A szívem nagyot dobbabt de nem tudtam mit tenni. Ha megcsókolom akkor megcsalom Baeket, de annyira hiányoznak édes ajkai. A tekintetem cikázott a szája és gyönyörű szemei között. Végül feladtam mindent és pirosló párnáira tapadtam amiket kiéhezve kezdtem falni. Meghökkent a heves tempótól, de viszonozta. Próbáltam minnél közelebb húzni magamhoz, de nehezen ment. Szerencsére értette a célzást. Az ölemből elvette a tányér palacsintat és felém mászva csókolt tovább. Óráknak tűnő percekig faltuk egymás ajkait majd heves lélegzetvétellel elváltunk.
- YoonGi én megcsaltam Baeket. Ribi vagyok?- néztem ártatlanul a szemeibe.
- Meglehet de az én Ribim- ajándékozott meg egy nagyon cuki mosollyal majd újra órakig tartó csókcsatába húzott.
- Aranyom akkor most mi lesz?- nézett rám komolyan.
- Titokban kell maradnia. Ha a főnökötök rájön kidob titeket- simogattam meg az arcát.
- De nem akarok veled titokba lenni. Én nem akarom titkolni
- Tudom, de muszáj. Egy kicsit még, de idővel elmondjuk.
Beleegyezően bólintottam mire szájára pusziltam.
- Mennyi időnk van még?- nézten az órámra.
- Míg vissza jönnek kb 2 óra. Miért?
- Nem megyünk a medencébe? Már viszonylag jól van a lábam- mosolyogtam kérlelően.
- Gyere- segített fel mire kibicegtünk a medencéhez. Ő csak ledobtam a pólóját nekem meg segített fehérneműre öltözni.
Lassan belement a vízbe engem pedig beemelt. A pici méretemmel szerencsére kilátszódtam a vízből, de YoonGi sem engedette el a derekam.
- Olyan nyugodt itt minden- hajtottam a fejem a mellkasának.
- Nyugodt és tökéletes- simogatta a hátam.
- Szeretlek Yun- csókolt meg.
Furcsa érzésem támadt de viszonoztam a csókját. Olyan volt mintha valaki figyelne.
- Mi a baj?- nézett rám aggódva.
- Semmi semmi- ráztam meg a fejem.
Bő három órát voltunk a vízbe majd hallottuk hogy kinyílt az udvarra vezető ajtó és hat kíváncsi szempár szegeződött ránk.
- Mondtam- mosolygott büszkén Kook mire minde ki elmosolyodott.
- Már nincs gáz a paradicsomban?- vonta fel a szemöldökét Hopi.
- Nincs hát- puszilt szájon YoonGi.
Mondtam volna valamit de V- rohant ki telefonnal a kezében.
- Srácok kurva nagy baj van- nézett ránk ijedten...

Sziasztok! A mai második rész és holnap jövök a folytatással. Addig is legyetek jók. Sziasztok! 😉