Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

dritte Melodie

Miután nagy nehezen oda tipegett a csaj a rendeléssel. Elültünk az egyik sarokba és kutakodni kezdtük egymás tekintetében. A francba, remeg a kezem. Ez a nő teljesen más mint a többi.

-Zavarban vagy. -kuncogott az italába. -A hírneved miatt másra számítottam Levi, régen semmitől sem jöttél zavarba.

-Tch. Gondolom élvezed. Hiszen hozzá szoktál, hogy így reagálnak a férfiak. -zavartan húztam le az italom felét.

-Valóban, bár nem így készültem eltölteni az estét. A Pincében is tetszett ahogy agyalsz vajon mi közöm Erwinhez, vagy ki vagyok.

-Megdöbbentem, mivel ha jól gondolom apád lehetne. Ahogy azon is milyen magabiztosságot sugárzol, szinte önelégültnek látszol.

-Érdekes, viszont minden hátterem meg van hozzá. Tény, hogy a legfiatalabb vagyok a szakmában. De ne gondold túl.

-Clary, miért vagyunk itt?

-A szórakozásomért, nem olyan sok idő van kötünk Levi. Pusztán te nem emlékszel rám, pedig nagyon sokat álltam a Wing's színpadánál. Mindig az első sorban. -félmosolyt küldött felém

-Mi? Hiszen annak már tízen éve.

-Majd eszedbe jut, vagy nem. Köszönöm az italt. -átnyújtott egy névjegykártyát. -Este kilenc után hívhatsz ha rájössz.

Megfogtam a kezét és a tekintettem végig futtattam az arcán. Olyan ismerős a tekintette. Egyszerűen nem emlékszem. Azaz időszakom nem kevésbé különbözött a mostanitól. Zenéltünk, buliztunk, én mindig más ágyában voltam.

-Clary, legalább agy támpontot. Mégis mi volt köztünk?

Könyörögtem neki. Az nem lehet hogy elfelejtsek valakit aki ilyen hatással van rám.

-Istenem, de problémás vagy. -sóhajtotta. -Nem volt köztünk semmi olyan. Szakadt a hó, és oda akartam adni a szülinapodra szánt ajándékom. Így kint vártalak meg a Wing's előtt.

-Vörös kabátban...

-Majd hívj.- köszönt el.

Vissza mentem a pulthoz és kértem még egy pohárral. Előttem volt a egy vörös kabátos, vacogó kislány emlékképe. A vad szél teljesen kifújta már és a hó ráfagyott a hajára. Idiótának hittem, de kicsit sajnáltam is. Nem a legjobb ötlet ilyen időben kint álldogálni.

-Kölyök, bolond vagy? Ide fogysz fagyni! -szóltam oda neki, ijedten kapta fel a fejét.

Hatalmas szemekkel nézett és oda szalad hozzám az ajtóhoz. Egy díszzacskót nyújtott felém ami dugig volt tömve.

-Nagyon boldog szülinapot kívánok Levi. -hadarta el,

A szívem enyhén kihagyott, jól esett. Elakartam venni a csomagot de megláttam a kezeit. Se kesztyű, se semmi. Piros volt és remegett.

-Idióta kölyök. Köszönöm.

Zavartan nézett rám, nehezen tudtam eldönteni miért. A hideg vagy csak tipikusan belém van esve. Elvettem a csomagot ami jó súlyos volt.

-Hova mész innen kölyök? -néztem rá a reakciójából levágtam, hogy még ő sem tudja.

-Nem tudom még.-mondta vacogva.

-Tch. Gyere nem maradhatsz így, reggel majd hazamész.

Kézen fogva elindultam vele. Az apró keze olyan volt mint a jég.

-Izé hova megyünk?

-Hozzám! Ha tovább kint maradsz akár kórházba kerülhetsz. Egyébként ilyen kis lányoknak nem otthon lenne a helyük? -kérdeztem kicsit szarkasztikusan.

-Tizenhat vagyok! -háborgott

-Hogy hívnak? -kérdeztem sóhajtva

-Clarissa, de a Claryt szeretem.

Megérkeztünk, hozzám és felúsztunk a lakásomba. Olyan rendezett mint a lelkem, mindenhol van minden dalok, gitár, hangfalak, kották.

-Ott a fürdő engedd meg a vizet és engedj kicsit ki, találsz alvós ruhát.

-Köszönöm.

Hallottam ahogy kinyitja a vizet én pedig az ajándékomat nézegettem. Egy torta volt benne és egy bőrkabát és egy angyal szárnyas ezüst nyaklánc. Istenem nem semmi ez a lány. Kb húsz perc múlva kinyílt az ajtó és ott állt az szürke pizsimbe, nagyon aranyos volt.

-Tetszik? Úgy néztem kb ez a méreted.-motyogott zavartan.

-Kölyök ez nem lehetett olcsó. Mióta vagy a rajongónk?

-Tavaly óta, amikor először felléptettek. Minden alkalommal ott vagyok. -mosolygott pirultan.

-Tch, gyere kölyök együnk tortát.

Megfürödtem, utána a kanapén aludtunk el. Szorosan öleltem a karjaimban, még mindig hideg volt. Először aludtam együtt valakivel, csak úgy. Sokáig zakatolt a szíve amíg elaludt, de reggel mégis egyedül ébredtem. És persze nem is kerestem.

-Még valamit? -rántott vissza a pultos a jelenbe.

-Nem, kösz.

Köszönöm, hogy elolvastad. Nos Folytassam? :)

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro