Happy autójába beszállva Peter vállára döntöttem a fejemet.
-El kell mondanom valamit. -sóhajtottam.
-Oké...
-Szóval a múltkor amikor elmentem hozzád, de aztán elkellett szaladnom valahova, de vissza mentem és addigra már ott volt Natasha.. emlékszel?
-Ühhüm
-Hát miközben sétáltam vissza hozzátok, találkoztam Nathan-el és... és megcsókolt.
-Mi? -húzódott el tőlem Peter.
-De utánna behúztam neki és egyből elindultam hozzád. Előbb akartam elmondani, csak valahogy soha nem volt jó az időzítés.
-Megölöm. -mondta egyszerűen.
-Dehogy ölöd meg!
-Miért ne? Megtehetném, senki nem jönne
rá. -mondta, mire muszáj volt felnevetnem.
-Peter, nincs szükség a megölésére.
-Igaza van! -helyeselt Happy a kocsi elejéből.
-Amúgy sem jönnék vele össze soha.
-És ez azért van mert?
-Mert te itt vagy nekem! -hajoltam hozzá közelebb és egy gyors csókot nyomtam a szájára, mire ő elpirult.
Az út további része csendben telt. Peter-t kiraktuk a házánál, majd én és Happy is haza mentünk.
Fáradtan húztam le magamról a cipőmet az ajtóban és csoszogtam fel a szobámba, majd dőltem az ágyamba.
-Hogy ment a festés? -hallottam meg Tony hangját az ajtóból.
-Fáradt vagyok. -mormoltam a párnámmal az arcomba.
-Hát igen. Így jár az aki szembe szegül az apjával.
Az ajtó csukódása csapta meg a fülem, aztán éreztem ahogy az ágyam sarka kezd besüppedni, a hátamra fordultam és felültem.
-A kezeim is fájnak. Nézd! -mutattam felé a kissé piros tenyeremet, mire felnevetett.
-Ó te szegény! -mosolygott, mire meg forgattam a szemem. -És megint jön a szemforgatásával.... Tudod gondolkodtam.
-Te? Mekkora meglepetés! -mondtam szarkasztikusan, mire óvatosan a vállamba ütött.
-Mit szólnál hozzá ha lenne egy tesód? -kérdezte, a szemeim pedig el kerekedtek egy másodpercre.
-Ő ugye nem egy buliban esett tőled teherbe és ugye az ő anyja nem egy erőteljes boszorkány akit.. -mondtam volna tovább, de közbe vágott.
-Pepper.
-Terhes? -álltam fel hirtelen az ágyról.
-Nem... még. Csak gondolkodtam rajta.
-Hogy szeretnél még egy gyereket? Nem vagyok elég probléma? -mosolyogtam rá.
-Dehogynem! Pont ezért gondolkodtam rajta, hogyha megszületik, akkor téged fel adlak postán Kínába vagy valami hasonló, így megszabadulok a nagy problémától és helyette lesz egy kicsi. -csapta össze a tenyerét, mire mindketten felröhögtünk.
-Pepper-el beszéltél már erről?
-Nem. Először veled akartam. Mármint mégis csak te vagy az egyetlen gyerekem... már akiről tudok.
-Apa!
-Viccelek! Te vagy az első és egyetlen. -állt fel ő is, majd szorosan átölelt, amit én örömmel viszonoztam.
Egy gyors puszit nyomott a homlokomra, majd elhúzódott.
-Szóval?
-Örülnék neki apa. Tényleg. -mondtam, ő pedig mosolyra húzta a száját. -Ó amíg el nem felejtem. Tudom hol van Banner!
-Ez remek hír! Hol?
-Asgardon... Thor-al és Loki-val.
-Hát nem épp ezt a választ vártam.. mindegy majd valamit kitalálok, hogy-hogy hozzam haza. Addig is erről senkinek egy szót sem. -tette az ujját a szája elé.
-Meg lesz. -bólintottam, mire a telefonom fel csipogott. -Ez biztos Peter. -dobtam vissza magam az ágyba.
-A kölyök ma szerzett nálam egy jó pontot azzal, hogy megmondta, hol vagy. Nehogy elmond neki, hogy ezt mondtam, de örülök, hogy egymásra találtatok.
-Én is.
-Na jó ez már túl nyálas. Megyek aludni. Aztán nem sokáig beszélgetni fiatal hölgy!
-Jó éjszakát apa!
-Jó éjt! -mondta, majd kiment a szobámból.

-Fel hívhatlak? -olvastam fel az üzenetet. Válasz helyett rányomtam a hívás gombra, mire az kettőt csörgött Parker már fel is vette.

-Szia -köszöntem bele a telefonba.
-De jó újra hallani a hangod.
-Parker még fél óra sem telt el az utolsó találkozásunk óta, ne legyél nyálas.
-Akkor nem hiányzott a hangod. -mondta, mire egy pár másodperc néma csend után mind ketten kitörtünk a nevetésben. -Mikor megyünk a nagymamádhoz?
-Komolyan erről szeretnél beszélni?
-Nem, de muszáj. Megígértem neki, hogy elmész hozzá.
-Tudom... mi lenne ha a most ejtenénk a témát és vissza térnénk rá holnap délután amikor átjössz filmezni?
-Úgy érted ma?
-Nem holnap...
-Már éjfél elmúlt dilis.
-Jaa... -néztem az órára. -Akkor ma.
-Mit fogunk nézni?
-Találd ki.
-Star Wa...
-Neem. Harry Potter.
-De azt mondtad én mondom! -játszotta a sértődöttet.
-Egy szóval se mondtam ilyet. Azt mondtam találd ki. Mivel nem találtad ki ezért te hozod a kaját.
-Nem igazság. Félre értettelek.
-Sajnálom Parker, ilyen az élet. Tudod milyen pizzát szeretek.
-Tudom.. -sóhajtott egy nagyot.
-De, ha nem haragszol én megyek, mert még le kell mosnom magamról a festéket, utánna pedig alszom mert baromi fáradt vagyok.
-Menj csak. Holnap úgyis találkozunk.
-Jó éjt rúgdalózós! -mondtam kissé nyálas hangon.
-Jó éjszakát Ness.
Miután leraktuk  a telefont én felraktam azt a töltőre, majd becsoszogtam a fürdőszobámba.
Levettem Steve össze festékezett ruháit és lezuhanyoztam. Egy évnek tűnt, mire le vakartam a bőrömről és kimostam a hajamból a festéket.
Fáradtan dőltem vissza az ágyamba és se perc alatt be is aludtam.

Délután 2- 3 között keltem. Kómásan lesétáltam a konyhába és csináltam magamnak egy teát.
Leültem a pulthoz és lassan elkezdtem inni.
-Jó napot! -sétált be a konyhába Tony.
-Jó reggelt! -javítottam ki.
-Neked lehet reggel van, de nekem már délután fél három.
-Ma átjön Peter... -mosolyogtam rá kiskutya szemekkel.
-Büntiben vagy nem emlékszel?
-De... de megengedted, hogy hozzám át jöjjenek. Nem emlékszel?
-Mit fogtok csinálni?
-Filmet nézni.
-Az ajtód nyitva marad ugye?
-Apa! -néztem rá szúrós szemmel. -Nem csinálunk semmi olyat.
-Eleget láttam a múltkor, mikor be nyitottam.
-Az semmi nem volt, Peter csak adott egy baráti csókot.
-Ja, a nyakadat pedig a vasaló megégette. Persze emlékszem.
-Jó nyitva lesz, de úgysem csináltunk volna
semmit. -fejeztem be a teámat. Gyorsan elmosogattam a bögrém, majd felsiettem a szobámba, sietősen lezuhanyoztam és felvettem egy fekete térdnél szaggatott nadrágot és egy fekete rövid ujjú felsőt amit betűrtem a nadrágomba. Miközben fésülködtem a csengő zaja megcsapta a fülemet. Leraktam a fésűm és le siettem a bejárati ajtóhoz.
-Kinek a temetésére mész? -utalt a mellettem álló Tony a fekete öltözetemre.
-Még nem döntöttem el. -mondtam szarkasztikusan, majd kinyitottam az ajtót. -Szia. -köszöntem a már előttem álló fiúnak aki a kezében három pizzás dobozt tartott.
-Hiányoztál! -adott egy puszit az arcomra.
-Te is hiányoztál nekem kölyök! -rontotta el a pillanatot Tony.
-Apa! -förmedtem rá.
-Mr. Stark magának is hoztam pizzát, nem voltam biztos benne melyiket szereti ezért ugyan olyan vettem mint amilyet Vanessa szeret. - nyújtotta felé az egyik dobozt Peter.
-Na látod, az ilyen vendégeket szeretem. -vette el a fiútól, majd mosollyal az arcán elindult az ebédlőbe.
-Nekem is hiányoztál! -kulcsoltam össze a kezemet Parker-el és elindultam vele felfelé a szobámba.
Elindítottam a Harry Potter első részét, közben pedig elkezdtük enni a pizzát.
-Teli vagyok. -dőltem hátra az ágyon.
-Én is! -vette le a pulcsiját Peter, majd befeküdt mellém.
A fejemet a mellkasára hajtottam, mire ő átkarolt és a kezével elkezdte simogatni a hátamat.

Amikor vége lett a filmnek elkezdem Peter arcát vizslatni.
-Mi az? -nevetett fel zavarában.
-Te tuti, hogy Hugrabug-os lennél.
-Mi? Nem! Én Griffendél-es vagyok. -húzta ki magát.
-Te? Kizárt! -ültem fel hirtelen.
-Oké, miből gondolod, hogy nem az vagyok?
-Hmm nem is tudom Peter, 6. Osztály óta tetszettem, de még csak most volt elég merszed elmondani és hát a Griffendél-esek merészek.
-Oké, de te se merted megmondani! -mutatott rám az ujjával.
-Én nem is mondtam, hogy Griffendél-es vagyok.
-Csak nem vitát hallok? -jött be Tony a nyitott ajtómon.
-Apa mond el Peter-nek, hogy ő tuti a Hugrabug házba lenne.
-Oh, sajnálom kölyök, hogy ebbe bele mentél. Mikor én néztem meg vele a filmet, akkor ugyanezt csinálta velem is. Azt mondtam, hogy én az okos házba vagyok... a.. melyik is az?
-Hollóhát. -mondtam egyszerűen.
-Igen abban, de az én drága lányom holtig állította, hogy én Mardekár-os vagyok.
-Mert az is vagy!
-Látod?! Aztán azt mondta, hogy akkor a hybrid házam a Mardekár és a Hollóhát.
-Jó akkor nekem meg a Griffendél és a
Hugrabug. -sóhajtott Peter.
-Nem, neked a Hugrabug és a Hollóhát.
-Ez nem ér Mr.Stark kiválaszthatta a másik házat, én miért nem?
-Nem ő választotta, én mondtam neki. De tudod mit? Csináld meg a tesztet!
-Jó!
-Jó! Úgy is igazam lesz. -sóhajtottam. -Amúgy az emberek nem úgy hívnak téged, hogy a barátságos és közkedvelt pókember?
-De.
-Na látod, a barátságos egy Hugrabug jellemző.
-Oh fogd be.
-Te fogd be! -szóltam neki vissza, mire hirtelen valami ragacsos dolgot éreztem az ajkaimon.
Peter a szája elé kapta a kezét, majd össze nézett Tony-val és mind kettőjükből kitört a röhögés.
Gyorsan felálltam az ágyamról és a tükrömhöz siettem. Amint bele néztem megláttam, hogy Parker hálót lőtt rám.
-hmdd mle. -förmedtem volna rá, ha bírtam volna, mire jobban elkezdtek nevetni.
Kitéptem az egyik füzetemből egy lapot és idegesen írni kezdtem rá.

Szedd le!

Mutattam felé a papírt. A fiúk már levegőért kapkodva vihogtak, miközben én ideges álltam előttük.
Mire végre abbahagyták és a könnyeiket törölték Peter telefonja fel csipogott.
-Mennem kell. May néni írt. -állt fel az ágyról és indult volna el kifelé, de megfogtam a karját és vissza rántottam. Mérgesen elkezdtem az arcomra mutogatni.
-Ja tényleg. Pár óra múlva eltűnik. -adott egy gyors puszit a homlokomra, majd nevetve kiszaladt.
Összeráncolt szemöldökkel Tony-ra néztem aki hirtelen felrakta a két kezét.
-Ne rám nézz, nem az én barátom! -mondta, én pedig neki dobtam a kezemben lévő tollat, amit ő sikeresen kikerült, majd azzal az irammal ki is szaladt a szobámból.

Mérgesen bedőltem az ágyamba és elkezdtem telefonozni, majd rá egy órára Peter rám írt.

Leírtam az üzenetet, mire Tony újra felkiabált nekem.
-Memed! -ordítottam volna vissza, aztán eszembe jutott, hogy nem tudok még beszélni se, nemhogy ordítani.
Szemet forgatva felálltam az ágyamról és lecsörtettem az ebédlőbe, majd leültem a szokásos helyemre.
Pepper és Tony már ott voltak. Amikor apám meglátott újra kitört belőle a nevetés, közben pedig Pepper meglepetten szuggerálta a számat.
-Az mi? -kérdezte a Potts.
-Parker hálója. -szorította össze a száját Stark, mire én szúrósan ránéztem. -Oké, értettem. -mondta majd előhúzott a zsebéből valami kütyüt amit az arcom felé irányított. Megnyomta a kis piros gombot az oldalán, mire a szerkezet kilövelt egy kék folyadékot.
Éreztem ahogy a szám hirtelen felszabadul.
-Ez egész végig nálad volt? -akadtam ki, miközben nem győztem össze vissza fogdosni a végre szabad ajkaimat.
-Rá ér később is megköszönnöd. -kezdett bele az evésbe.
-Előbb is eszedbe juthatott volna használni.
-Tudom, de olyan nyugalmas volt a csend, többször is be lehetne téged így hálózni. -mutogatott felém, mire én meg dobtam a poharam melletti textil szalvétámmal. -Szép dobás, mostanában Barton-al
edzel? -kérdezte, mire elnevettem magam.
-Ezt a szobámba eszem meg. -kaptam fel a tányéromat és kezdtem el sietni az előbb említett helyiség felé.
Leültem az ágyamra, neki dőltem a támlájának, bekapcsoltam a tv-t háttérzajnak és enni kezdtem, közben pedig ráírtam Peter-e.

Hangos kopogásra lettem figyelmes az ablakom felől. Hirtelen felkaptam a fejem, felpattantam az ágyamról és a zaj felé indultam.

Pókember fejjel lefelé lógva dobott nekem egy Peace jelet, mire elnevettem magam és kinyitottam az ablakom.

-Elfelejttetem, hogy bármikor ide ingázhatsz hozzám, amikor csak kedved tartja. -sóhajtottam, mire a fiú le húzta a maszkját, ravasz mosolyát megvillantva az egyik kezével közelebb húzott magához és gyöngéden megcsókolt.