3 meglepett arc nézett vissza rám.
-Minek kéne oda menned? -állt fel az ágyam mellől Tony.
-Az most nem fontos!
-Már hogyne lenne fontos! Biztosan van valami oka hogy egy másik bolygóra akarsz menni!
-Kérlek apa, csak bízz bennem! Ígérem olyan lesz mintha el sem mentem volna!
-Biztosan olyan lesz, mert nem engedem hogy elmenj!
-De..
-Semmi de! -vágott közbe -És ne is próbálkozz semmivel, ha megtudom hogy elmész nagyon nagy bajban leszel -mondta és kiviharzott a szobámból. Pepper is lassan távozott Tony után, ezzel magunkra hagyva Peter-el.
-Mégis mi történt az előbb? -akadt ki.
-Később mindent elmagyarázok, de most muszáj eljutnom Loki-hoz! -mondtam és az éjjeli szekrényem fiókjából előhúztam egy lapot, a polcomról pedig elvettem egy tollat.

Hol vagy?
Kérlek ne hazudj!
-Vanessa

Írtam rá a lapra, majd össze gyűrtem és a szememet lehunyva Loki-ra gondoltam, mire a papír a kezembe meggyulladt és eltűnt.

-Mit csináltál?
-Küldtem egy üzenetet Loki-nak és megkérdeztem hol van.
-De ha levelet küldesz akkor tudnod kéne hogy hova megy nem?
-Mivel Loki-ra gondoltam, ezért biztosan ő kapja meg, de ettől függetlenül nekem fogalmam sincs hogy ő hol lehet!
-Ez azért így elég béna!
-Mondj jobb módszert, mivel telefonjuk nincsen!
-A.. nem tudok! Mennyi idő mire válaszol?
-Általában pár perc után! -mondtam, mire megjelent előttem egy pici lapocska amit gyorsan el is kaptam.

Valami Sakaar nevű bolygón, de kérlek ne gyere ide! Nem szeretném hogy bajod essen!
-Loki

-Meg is kaptam a választ! Kérlek ne mond el Tony-nak hogy elmentem!
-Ness ez túl veszélyes! Ha valami bajod lesz én pedig tudom hogy ott voltál, azt soha nem bocsátanám meg magamnak!
-Nem lesz semmi bajom! Peter kérlek! -fogtam meg az arcát.
-Rendben!
-Köszönöm!
~Szólnom kell Mr Stark-nak!~
-Tessék?
-Nem mondtam semmit!
-De azt mondtad szólsz az apámnak! Peter hallottam ne nézz hülyének!
-Én ezt csak magamba gondoltam! Mégis hogy tudtad...? Vagy hogy? Tudsz gondolatot olvasni? -bombázott a kérdéseivel Peter, de egyikre sem tudtam válaszolni, mivel én sem tudtam hogy történt, ez nekem is új volt.

-Ne tereld a témát Parker, elakartál árulni Tony-nak!
-Én csak nem akarom hogy bajod legyen! Ezt igazán megérthetnéd!
-Peter egy hónapja vagyunk együtt, ne avatkozz már bele abba hogy mit csinálok!
-Te kérted hogy segítsek abban hogy Tony ne tudja meg! De ha így állunk old meg egyedül!
-Úgy csinálsz mintha segítettél volna!
-Hihetetlen vagy! Csak vigyázz magadra és ha valami bajod lesz emlékezz arra hogy én próbáltalak megállítani! -mondta, majd becsapta maga utána az ajtót.

Mérgesen az ágyamba dőltem és elkezdtem azon gondolkodni hogy hogy juthatnák el arra az idióta Sakaar nevű bolygóra, amikor is beugrott. Mindig úgy kötök ki egy másik helyen hogy nem vagyok magamnál ezért valahogy el kéne ájulnom.

Gyorsan feltápászkodtam az ágyamból és elkezdtem pörögni.
Csak pörögtem és pörögtem, mígnem teljesen elszédültem, majd hirtelen megálltam, körülöttem forgott az egész szobám, én már az ájulás szélén álltam amikor lassan elsötétült minden.

•••

Egy kis kilátó terem féleségben ébredtem, egy pár ember volt még ott rajtam kívül, legalábbis úgy néztek ki, majd megláttam őt.

-Loki! -kiáltottam neki oda, mire a kis teremben mindenki felfigyelt rám.
-Őrség! -kiáltotta a Loki mellett álló férfi.
-Ne ne ne ne! Arra nincs semmi szükség! Ismerem!
-Mégis milyen kapcsolatban álltok egymással, ha szabad tudnom, mert ha nem elég szoros akkor muszáj lesz munkára fognom!
-Hát...öhm ő az én drága feleségem! -mondta Loki, mire én a szemöldökömet ráncolva rá néztem.
-Vagy úgy!
-Hát igen, mondtam neki hogy ide jövök és hogy ő ne jöjjön,de látod milyen makacs! -karolt át. -Szóval kedvesem, ez a nemes férfi veled szemben a nagymester Sakaar alapítója.
-Nagyon örvendek! -hajoltam meg.
-Ezt már szeretem, majd a férjed megmutatja hova ülhettek, siessetek mindjárt kezdődik a harc! -mondta izgatottan.
-Köszönjük! -mondta Loki, majd elkezdett az egyik fotelszerűség felé húzni.
-Feleség komolyan?
-Inkább örülj hogy nem kell tömlöcbe menned vagy dolgoznod!
-Mit keresel itt?
-Ezt én is kérdezhetném! Mondtam hogy ne gyere!
-De mégis itt vagyok szóval válaszolj a kérdésemre!
-Röviden, kiderült hogy van egy nővérünk, valami Hela, Odin eltitkolta, mint mindig mindent... Na mindegy a lényeg hogy kell neki a trón és mivel Odin meghalt könnyen meg is szerezheti, de persze Thor nem akarja hagyni neki!
-Hogy kerültetek ide?
-A bifrösztön keresztül, miközben megpróbáltunk vissza térni Asgardba, Hela engem is meg persze Thor-t is kilökött és most itt vagyunk!
-Apropó hol van Thor?
-Mindjárt te is láthatod! -ült a fehér kanapéra, én pedig egyből le huppantam mellé.

Pár perc után megjelent a pálya közepén kivetítve a Nagymester, majd elkezdte köszönteni az embereket.

-És most nem is húzzuk tovább az időt, jöjjön a főattrakció. Ez a harcos most szerepel először! -mondta mire én idegesen Loki-ra néztem.
-Mond hogy nem Thor az! -a mellettem ülő isten mintha meg sem hallotta volna a kérdésem öntelten vigyorgott a pálya felé.
-Hölgyeim és uraim bemutatom a mennydörgés urát! -hangoztatta a Nagymester, mire Thor kilépett az egyik lenti ajtó mögül és a pálya közepére sétált. A teremben mindenki hangos fújolásba kezdett mikor meglátták őt.
-És most jöjjön a bajnok, a címvédő.... A hihetetlen Hulk! -kiáltotta a Nagymester a teremben őrjöngeni kezdtek érte az emberek, majd a másik lenti ajtót szabályosan kitörve előlépett Hulk.

-IGEN! -kiáltottuk szinte egyszerre Thor-al. A mellettem ülő isten arcára szinte kiült a félelem mikor meglátta Hulk-ot.
-El kell tűnnöm a bolygóról! -indult a kijárat felé Loki, mire én utána szaladtam.
-Mégis hová mész?
-El! Olyan messzire amennyire tudok!
-Itt hagynád Thor-t egyedül?
-Minek vagy itt, egyáltalán? -mosolygott rám gúnyosan.
-Én csak próbálok segíteni!
-De én nem kértem! -kiabálta.
-Hova-hova? -fogta meg Loki vállát a Nagymester. -Még csak most kezdődik a meccs! Nem mehetsz sehova! -ültette le a fotelba, majd ő is elfoglalta a helyét.
-Tudod mit? Csinálj amit akarsz! Én nem hagyom itt Thor-t és most hogy tudom Bruce is itt van, így biztosan nem fogok elmenni nélküle! -súgtam még oda neki, majd kiviharzottam a teremből egyenesen az utcára.

Már egy fél órája össze vissza mászkáltam amikor belefutottam egy ismerős repülőbe vagyis pontosabban Tony egyik quinjet-ébe. Sietősen beszálltam a gépbe, majd megpróbáltam azt valamennyire beüzemelni elég kevés sikerrel. A gép hangazonosítást és tenyér lenyomatot kért, az én adataim pedig nem voltak benne. Feladva a pilótaszékbe dőltem és vártam a csodát, amikor is a gép bejáratán Thor ugrott be.

-Kicsi Stark! Te meg hogy kerülsz ide?
-Thor! -kiáltottam örömömbe és gyorsan oda szaladtam szorosan megölelni őt. -Hallottam hogy baj van, szóval itt vagyok.
-Barát marad! -hallottuk meg a kiabálást, Hulk konkrétan a gép felét letépve lépett be mellénk, így teljesen hasznavehetetlenné téve a gépet. Thor gyorsan a pulthoz sietett és elkezdett mindent össze vissza nyomkodni, mire Natasha egy régi videója jelent meg kivetítve. Hulk össze-vissza ütközött a gép két oldalának, mígnem már teljesen Bruce alakjára nem változott volna vissza.

-Benner jól vagy? -lépett oda hozzá Thor és próbálta őt nyugtatni.
-Mi történt? Mi lett a hajaddal? -kérdezte Bruce elképedve.
-Egy ijesztő vénember levágta!
-Tök jól áll!
-Szerintem is! -szóltam oda.
-Vanessa! Te hogy-hogy ilyen nagy vagy már?
-Ezt meg hogy érted?
-Hogy nőttél meg ilyen gyorsan, ilyen rövid idő alatt?
-2 év azért nem olyan kevés idő!
-2 év? 2 évig voltam Hulk?

Miután mindent elmagyaráztunk Bruce-nak és oda adtuk neki Tony ruháit amik a quinjet-be voltak, azután újra elindultunk a városba hátha találunk valamit amivel kijuthatunk. A tömegben Thor kiszúrt egy lányt aki mondta hogy menjünk vele mert segíteni akar nekünk. Bevitt minket egy kisebb helyiségbe ahol Loki megkötözve várt minket.

Hirtelen felindulásból oda mentem hozzá és egy erős pofont adtam az arcára.
-Áucs!
-Csak teszteltem hogy tényleg itt van-e és nem valami varázslat, mert az a szokása.
-Oké kell egy másik űrhajó, az enyém nem bírná az utat! -mondta a lány.
-Nem szeretnék beleszólni, de a Nagymesternek van egy űrhajókkal teli terme és elképzelhető hogy elloptam a biztonsági rendszer kódjait!
-Ó most már segíteni akarsz? -tettem keresztbe a karom.
-Ugyan dehogy! De itt már nem vagyok biztonságban, mivel a Nagymester már nem hiszem hogy szívesen lát itt! Szóval a kódokért cserébe ti biztonságban kijuttattok!

Thor-al egyszerre egymásra néztünk.
-Te hiszel neki? -bökött meg.
-Nem, de van más választásunk?
Thor sóhajtva beleegyezett, majd elkezdtük kieszelni a tervet.

•••

Egy csapat őrön átküzdve magunkat Loki-val és Thor-al beértünk az űrhajókhoz.
-Melyiket kössük el? kérdeztem
-Azt a nagyot! -mondta Thor.
-Loki?
-Szerintem mindegy!
-Ah Loki! -sóhajtott Thor.
-Tudom! Már sokszor elárultalak, de most legalább pénzt is kapok érte! -nyomta meg a panelen lévő riasztót.
-Nem vagy egy érzelgős típus..
-Azt vallom had fájjon! -mosolygott ravaszul.
-Én is! -mondta Thor majd a kezében lévő kapcsolót megnyomva Loki-t kisebb sokk ütés érte amitől egyből a földre esett. -Mehetünk? -kérdezte és a kapcsolót eldobva a hajó felé indult.
-Én maradok! Ha esetleg jönnének Korg-ék akkor tudják hogy hova kell menni!
-Vigyázzatok az úton! -mondta én pedig válaszul rámosolyogtam.

Megvártam amíg Thor elindul, majd a kapcsolót felvéve Loki-hoz sétáltam.
-Te soha nem változol!
-Hali! Korg vagyok! -hallottam meg magam mögül egy hangot, megfordultam és egy kisebb csapattal találtam szembe magam. -Felpattanunk arra a bazinagy űrhajóra és elmegyünk! Velünk jöttök?
-Persze! -mondtam és a kis gombot megnyomva leszedtem Loki hátáról a kis kütyüt ami rázta őt.
-Köszönöm! -súgta oda miközben szálltunk fel a hajóra.

-Mit? Ja, azt hogy itt maradtam és segítettem, hogy ne menj tömlöcbe vagy hogy ne fogjanak munkára? Ugyan már milyen feleség lennék én, ha itt hagynám a férjemet! -mosolyogtam rá.

•••

Hamar Asgardba értünk, a többiek már harcoltak az ellenséggel jobban mondva inkább Thor nővérével.

-A megmentőtök megérkezett! -kiáltotta Loki majd velem együtt a szivárvány hídra ugrott.
-Ennél hatásosabb belépőt még én sem hallottam!
-Mit mondhatnék? Tudom hogy kell a figyelem középpontjába kerülni. -mondta mire felnevettem.
-Na gyere rúgjuk szét a nővéred seggét! -indultam volna el de vissza húzott.
-Ezt most nem szívesen teszem, de neked ez túl veszélyes! -fogta meg a vállam.
-Remélem nem azt akarod csinálni amire gondolok!
-Ígérem még fogunk találkozni! -ölelt át és egy gyors mozdulattal lelökött a hídról.
-Loki! -hagyta el a sikoly a számat, a szememet lehunyva zuhantam tovább várva az esést.

•••

Hangos kiabálásra riadtam fel, leszaladtam a nappaliba ahol Tony és egy idős hölgy veszekedett, valahonnan ismerős volt nekem aztán eszembe jutott, ő dolgozik a sarkon lévő kávézóban ahová Mj-vel szoktunk járni.

-Tony nem viheted el innen!
-Már miért ne tehetném az apja vagyok!
Az ajtó nyílt, Natasha, Steve és Wanda léptek be rajta.
-Nagyszerű már csak ti hiányoztatok. Feleslegesen jöttetek már döntöttem.
-Tony ez az otthona nem viheted el! -avatkozott bele Natasha.
-Ő a mi családunk is! -mondta Steve.
-Úgy van és nem engedjük hogy csak úgy kivedd az életünkből! -közölte Wanda.
-Mi folyik itt? -léptem közbe.
-Jó hogy végre vissza tértél, menj a szobádba és szedd össze a cuccaidat!
-Mi? Minek?
-Költözünk!
-Ezt nem gondolhatod komolyan!
-Szerintem neki kéne döntenie! -mondta a hölgy kedves rám mosolyogva.
-Már megbocsáss Rose ,de ha nem küldted volna azt az idióta követ akkor nem itt tartanánk!
-Te küldted? Mi? Valaki magyarázza már el légyszíves hogy mi folyik itt! -akadtam ki.
-Vanessa bemutatom a nagyikádat!
-Stark! -szólt Steve Tony-ra.
-Te vagy a nagymamám? Anyukám részéről? - kérdeztem, mire ő lehajtotta a fejét. -Mindennap ott voltam a kávézóban, nem gondoltad volna hogy jó lenne velem közölni?
-Sajná...
-Milyen kávézó? -szakította félbe Tony. -Te kémkedtél utána?
-Csak látni akartam! Tudtam hogyha ide jövök még a végén kidobatsz!
-Hát nagyon jól gondoltad! -mondta teljes egyszerűséggel Tony mire mindenki elkezdett veszekedni.
-ELÉG VOLT! -kiáltottam. -Ti tudtatok róla? -mutattam Rose-ra, miközben Natasháék-ra néztem. Zavarukban azt sem tudták merre nézzenek, választ pedig egyikőjük sem adott.
-Szóval igen! -nevettem fel erőltetetten, majd felvettem a cipőm. Peter pulcsiját levéve az akasztóról, az ajtót magam után becsapva, majd New York kissé szeles utcáira léptem.

Az órámra nézve megpillantottam hogy még csak hajnali fél 6 volt, fogalmam sem volt hova mehetnék ezért úgy voltam vele hogy csak sétálni fogok. Sétálás közben az előbb történtekről gondolkodtam, egy idő után már könnyezni is kezdtem, nem értettem hogy miért pont most kellett ennek történnie és miért pont velem. Pár perc után észrevettem hogy már nem mozdulok semerre, csak szimplán megálltam egy ház előtt. Lassú léptekkel a bejárati ajtóhoz mentem, majd bekopogtam.

A barátom unott szomorú fejével és kissé kisírt szemivel találtam szembe magam.
-Szia! -szipogtam.
-Hé-hé.. Ne sírj! Mi a baj? -húzott oda magához és szorosan átölelt. -Gyere! kulcsolta össze a kezeinket és a szobájába vezetett. Mindketten leültünk az ágyra, majd én egy nagyot sóhajtva belekezdtem.
-Sajnálom! Ne haragudj hogy titkolóztam és nem mondtam el dolgokat! Ne haragudj hogy kiakadtam rád pedig csak védeni próbáltál és... -kezdtem hadarni,mire Peter az államat megfogva közelebb húzott magához és ráérősen megcsókolt.
-Ezt most miért kaptam? -mosolyogtam rá.
-Túl sok butaságot beszéltél! Nem haragszom és nem is haragudtam! Csak nem szeretek veled veszekedni!
-Én sem veled!
-Kössünk egy egyezséget! Nincs több titkolózás és nincs több hazugság! Mindig elmondunk egymásnak mindent és csakis az igazat.
-Rendben! Akkor el kell mondanom még valamit!
-Csak nyugodtan!
-Ígérd meg hogy nem akadsz ki!
-Ígérem!
-Képzeld ma a rég elveszett nagyim meglátogatott és veszekedett Tony-val, aztán Natasha, Steve és Wanda is belecsatlakoztak. Nagyjából a veszekedés arról szólt hogy Tony azt akarja, vagyis inkább úgy mondom, hogy eldöntötte hogy elköltözünk New York-ból.
-Tessék? -állt fel Peter az ágyról.
-Megígérted hogy nem akadsz ki!
-De akkor még nem gondoltam hogy költözésről lesz szó!
-Annyira sajnálom! Az egész az én hibám! Ha hallgattam volna rád és nem mentem volna el akkor ez nem történik meg!
-Ne okold magad! Nem tudhattad hogy pont ez lesz a következménye!
-Várjunk csak igazad van! Peter egy óra múlva vissza jövök rendben? -nyomtam egy gyors puszit az arcára és kisiettem, rohantam New York utcáin mígnem elértem azt az épületet amit már legalább fél órája keresek.

Nem zavartattam magam egyből benyitottam, majd felbaktattam a hosszú fa lépcsőn, majd egyenesen a könyvekkel teli szobába léptem.

-Mrs Stark, milyen volt a kiruccanásod Asgardba? -fordult felém Dr. Strange
-Pontosan tudtad hogy elfogok menni!
-Persze hogy tudtam! Hiszen egy tini vagy, minél jobban mondják hogy ne tegyél valamit annál jobban akarod csinálni!
-Most emiatt apám elakar vinni egy másik városba vagy kitudja talán egy másik országba!
-Hát ezt sajnálattal hallom, de ennek így kellett történnie! Thor és te meg a többiek megmentik Asgardot, ezért nem robban fel a hely és nem jönnek a földre élni.
-Te valami jövőbe látó vagy? Látod jövőt és segítesz másoknak beteljesíteni, mindegy ezzel milyen bajt hozol a fejükre.
-Mondhatjuk úgy is! De ezzel csak is a békét szolgálom! -mondta én pedig a kezemet ökölbe szorítva közelítettem felé és egy hirtelen mozdulattal a teljes erőmet beletéve behúztam neki egyet.
-Fogadjunk ezt nem láttad előre!
-Sajnos nem, de kis ár azért hogy nem lesz háború!
-El kell hogy szomorítsam Strange! Loki még azelőtt haza küldött mielőtt bele tudtam volna avatkozni a harcukba a nővérével, nem tudom hogy mi történt velük, de ha úgy van ahogy te mondod akkor jobb ha készülsz a háborúra, mert nagy valószínűséggel Asgard népe a földre fog telepedni.
-Blöffölsz!
-Nem szokásom! -vetettem rá egy ravasz mosolyt ,majd ki igyekeztem az épületből és az utam egyenesen Peter lakására vezetett.