Megvan az az érzés amikor azzal a személlyel vagy akit a világon mindenkinél jobban kedvelsz, az idő érzéked semmissé válik és észre sem veszed milyen gyorsan elmegy, ezért egyre többet keresed a társaságát, egyre több emléked próbálsz vele kreálni, csak mert amíg vele vagy mindent tökéletesnek érzel. Nekem Peter pont ilyen ember.

A szobámban voltunk, az ágyamon feküdtünk, Peter a fejét a hasamon pihentette, míg én a haját birizgáltam, ő pedig apró köröket rajzolgatott az ujjával a combomra. A háttérben egy random lejátszási lista ment, amit halkan hallgatunk közben pedig beszélgettünk.

-Szóval -ült fel Peter. -Biztos hogy semmit nem szeretnél csinálni holnap?
-Biztos! -mosolyogtam rá.
-De..
-Parker, ez csak egy hónap forduló és még csak az első! Több száz alkalmunk lesz még megünnepelni és amúgy sem szeretem az ilyen nagy felhajtásokat, te is tudod!
-Csak biztosra akartam menni! De azért vehetek neked valamit? -kérdezte, mire én szúrós tekintettel ránéztem.
-Meg se próbá...
-Uh hallod milyen jó ez a zene! Ez a kedvenc zeném. -pattant fel az ágyról és a hangszóróhoz sietve feljebb tekerte a hangerőt.
-Még el sem kezdődött!
-Nem hallom túl hangos a zene! -mondta mire Justin Bieber Baby című száma ütötte meg a fülemet. Peter a plafonra nézett, majd nagyot sóhajtva szinkronban elkezdte énekelni.

„You know you love me
I know you care
You shout whenever
And i'll be there
You are my love, you are my heart
And we will never ever be apart"

-Nee! Hagyd abba! -nevettem fel.
-Ne hagyjam abba? Oké!
-Hagyd abba! -dobtam meg egy párnával, de a pókösztönének köszönhetően simán kivédte.
-Várj most jön a legjobb rész! -tette fel a mutató ujját.

„Baby baby baby oooh
Like baby baby baby nooo
Like baby baby baby ooooh
I though you'd always be mine, mine"

A telefonhoz sietve gyorsan lekapcsoltam a zenét és a megosztást is kikapcsoltam.
-Baby baby! Naa, pont benne voltam!
-Nem, még a közelébe sem voltál! -mondtam neki nevetve, mire a szemét össze húzva rám nézett.
-Így olyan vagy mint azok a cuki kis kínai babák! -nevettem még jobban, Peter erre megindult felém, én pedig az ágyamon keresztül mászva a fürdőszoba irányába kezdtem szaladni, hátha sikerül beérnem oda. Hiába volt már a kezem a kilincsen Peter sokkal gyorsabb volt nálam, se perc alatt a hasamra kulcsolta a kezeit, maga felé fordított és a vállára kapva az ágyhoz cipelt, majd óvatosan lerakott.

-Kérlek ne! -mondtam, de késő volt, Peter teljes erőbedobással elkezdett csikizni, én pedig annyira mozgolódtam hogy egy sikoly kíséretében lecsúsztam az ágyról, ezután már szinte sírva nevettünk.
-Bárcsak előbb elmondtam volna hogy veled szeretnék lenni! -ült le Peter az ágyam szélére. -Sokkal több időt tölthettünk volna együtt!
-Hé! Még egy csomó időnk van! -ültem bele az ölébe és a lábamat átkulcsoltam a derekán, a kezemet pedig a tarkóján.
-Tudom, de ki akarom élvezni minden percét! -húzta ravasz mosolyra az ajkát, és egy gyors mozdulattal megfordult és az ágyra döntve érzékien megcsókolt.Ezután apró puszikkal hintette be a nyakamat, majd vissza tért a számhoz.
-Minden rendben van? Sikítást hallottam! -nyitott be Tony, mire mindketten hirtelen oda kaptuk a fejünket. -Úristen! A szemem!
-Apa! -emeltem fel a hangom ijedtemben, utána Peter és én sietve váltunk szét az ágy két oldalára.
-Sikítást hallottam és azt hittem baj van, erre most nekem lett bajom. Ha most becsukom a szemem látom magam előtt, Péntek!
-Igen uram?
-Kérlek mond hogy tudsz emléket törölni!
-Sajnos nem uram! Ilyen opcióval még nem kísérleteztünk!
-Sebaj! Majd fogunk!
-Mit fogsz csinálni? -állt meg az ajtóba Pepper is.
-Olyat láttam amit soha nem kellett volna! -hablatyolt Tony, mire Pep ránk nézve elmosolyodott.
-Gyere majd az este megbeszéljük! Oh és Vanessa kész a vacsi, ha gondoljátok gyertek enni! -mondta és az ajtót becsukva maga után elment.

Peter és én egymásra néztünk, mire kitört belőlünk a nevetés.
-Láttad az arcát? Most ezt fogom hallgatni legalább egy évig!
-Most nem lennék a helyedben!
-Én sem lennék az enyémben!

•••

-Mi a kaja? -battyogtam le a lépcsőn Peter kezét fogva.
-Lasagna -mosolygott ránk Pep.
-Leves nincs? -ültünk le az asztalhoz.
-Túl sokáig enyelegtetek szóval Pepper elrakta! -dőlt hátra a székén Tony.
-Hogy? -nézett rá szúrósan Pepper.
-Mármint én raktam el. -köhintett egyet.
-Nem baj elég nekünk ez is nem? -pillantottam a mellettem ülő fiúra.
-Abszolút! -mosolygott vissza rám.
Szedtem egy-egy adaggal kettőnknek és elkezdtünk enni. Egy kis idő után meguntam hogy a hajam belelóg az arcomba, így szinte mindig bekaptam a kajával együtt, úgyhogy fogtam és hátra fogtam a csuklómon lévő hajgumival.
-Porszívóztál mostanában? -tette le a villáját Tony.
-Én? -néztem fel meglepetten, mire bólintott. -Nem, vagyis a múlthéten miért? -gyorsan Pepper-e néztem aki óvatosan mutogatott a nyakára.
-Ne mutogass neki! Kíváncsi voltam mikor esik neki le! Parker valami hozzá fűzni való? -gyorsan Peter-e néztem akinek a tekintetében látni lehetett egy kis félelmet, nyugtatáskén megfogtam az asztal alatt lévő kezét, mire ő rám mosolygott.
-Hát a.. mai fiatal lányok körében elég gyakori.. hogy megégetik magukat... hajvasalóval -dadogta Peter.
-Hát ha így állunk, többet nem szeretném látni hogy az én házamban "megégeti" magát! -mutatott nyuszifüleket a két kezével.
-Értettem Mr Stark.. uram!
-Akkor ezt is megbeszéltük úgyhogy én most megyek mosogatni! -fogtam meg az üres tányérokat és sétáltam a pár méterrel mellettünk lévő mosogatóhoz.
-Én is megyek! -indult el gyors léptekkel utánam Peter.

Amíg mosogattam addig Peter a mellettem lévő pultnak dőlve figyelt, Tony-ék pedig még mindig az asztalnál ülve beszélgettek.
-És kész! -tettem el az utolsó tányért is a helyére.
-Gyors volt! -ölelte át a derekam és szembe fordított magával.
-Az évek meg a rutin! -sóhajtottam és nyomtam egy puszit a szájára.
-Ennyi? -kérdezte, mire bólintottam ő pedig még szorosabban magához húzott és elkezdte apró puszikkal behinteni az egész arcom.
-Peter! -szóltam rá nevetve ,mire eltávolodott.
-Nem tehetek róla! Végre meg tehetem szóval nem tudsz megállítani! -vigyorgott rám, de hamar lehervadt a mosolya. A pulcsijának a zsebébe nyúlva elővett egy zsepit és az orromhoz tartotta. -Minden rendben? Vérzik az orrod!
-Persze! Minden rendben! -kaptam ki a zsebkendőt kezéből hogy jobban oda tudjam magamnak tartani.
-Mi folyik itt? Hirtelen nagy csend lett! Úristen! -nézett Tony a már majdnem teljesen vérben úszó kendőre. -Mi történt?
-Semmi! Jól vagyok, csak kicsit szédülök.
-Mennyire kicsit?
-Alig érzem! -vettem el még egy zsepit Peter kezéből és az orrom alá helyeztem.
-Dönts hátra a fejed! -utasított Tony.
-Szerintem.. az nem fog...menni... -mondtam és éreztem hogy a lábaim meggyengülnek és a körülöttem minden elsötétül.

•••

Kinyitottam a szemem és New York utcáin találtam magam egy hatalmas ajtóval szemben, pár másodperc múlva az ajtó kinyílt és egy kínai közepes termetű férfival találtam szembe magam.

-Gyere! -intett a kezével befelé, én pedig tettem amit mondott.
Az épületbe beérve egy hosszú és széles fa lépcsősor volt velem szemben, a legalján pedig egy másik férfi piros köpenyben állt, a nyakában egy szem alakú nyaklánc lógott.
-Innentől át veszem Wong. -mondta a köpenyes a másik pedig el is tűnt. -Gondolom most biztos össze vagy zavarodva. Dr. Strange vagyok! -nyújtotta a kezét, én pedig viszonoztam.
-Vanessa Stark!
-Tudom, nem hiába vagy itt. Én idéztelek ide!
-Létezik a telefon is, nem kellett volna Niagara véresést folyatnia az orromból hogy aztán elájuljak!
-De hatásos volt! Mint ez! -csapta össze a kezét,mire hirtelen egy másik szobában álltunk tele régi könyvekkel.
-Varázsló vagy!
-Inkább mágus!
-Egyre megy! -rántottam meg a vállam.
-Mindegy, ülj oda, addig hozok teát! Te kérsz? -mutatott a szoba sarkában lévő kék fotel szerű székre.
-Minek vagyok én itt?
-Azt szeretném elmondani! -mutatott újra a sarokban lévő tárgyra, én pedig helyet foglaltam. Pár perc után két csésze teával jött vissza, az egyiket lerakta elém a másikat pedig a velem szembe lévő székbe ülve elkezdte szürcsölgetni.
-Szóval?
-Ja igen! Thor itt járt a minap, beszélgettünk és szóba jöttél, én pedig utánad kérdezősködtem. Mit ne mondjak a legerősebb boszorkánynak és egy halandó lányának lenni nem egyszerű.
-Kritizálni próbálsz?
-Távol áll tőlem!
-Akkor mit szeretnél?
-Segítséget, a világ közel jár egy nagy csatához és nagy az esélye hogy veszthetünk!
-Én kiszálltam, normális életet akartam, a világ megoldja nélkülem! -álltam fel a székből és szoba másik felén lévő ajtóhoz igyekeztem.
-Asgard és Thor is bajban van! -mondta, mire hirtelen megálltam.
-Blöffölsz! -néztem vissza rá.
-Loki is bajban van! -a szívem nagyot dobbant a név hallatán.
-Miért érdekelne engem Loki? Voltam körülbelül 10 éves amikor találkoztam vele!
-Tudom hogy beszéltek, azt is tudom hogy miért próbálta meg veled felvenni a kapcsolatot 2012 után és azt is tudom hogy nagyon jó barátok vagytok, de persze semmi több mivel fiatal vagy és jobban szeretsz valaki mást.
-Te pedig idegesítő vagy! Szeretem Lokit mint barátot még akkor is ha az elején kihasznált.
-Azt hittem nem tudtad, most akartam elmondani!
-Elkéstél! Amikor egyedül voltam a faházban és még nagyon az elején voltam ennek a varázserő dolognak Loki mindig segített, ha nem is tudott jönni mindig küldött valami varázs üzenetet, de persze rájöttem hogy az én erőmmel együtt akarja legyőzni Thort és Asgard élére állni vagy valami ilyesmit motyogott utána. Aztán megbánta szóval..
-Nem furcsálltad hogy mostanában nem jönnek az üzenetek?
-Aggódtam, de nem voltam beparázva eddig!
-Úgy gondoltam jobb ha tudod!
-Hogy segíthetnék?
-Még sehogy!
-Akkor minek hívtál még ide?
-Ha a vészhelyzetben hívtalak volna már rég halottak lennénk amiért ennyi időt vesztegetünk! Ha kellesz megfog jelenni egy minta a kezeden! -sétált oda hozzám és a tenyerét végig simította az alkaromon és megjelent rajta egy kör tele mintával, rá pár másodpercre el is tűnt. -Valami ilyesmi.
-Rendben!
-Akkor számíthatunk rád a csatában? -csapta össze újra a kezét, mire újra a bejáratnál voltunk
-Minden bizonnyal! -
-Ugye nem mész el Asgardba?
-Nem fogok!
-Örültem a találkozásnak! -csettintett egyet, majd újra elsötétült minden.

Nem kellet sok idő ahhoz hogy felébredjek, kinyitottam a szemem és egyből felültem. A szobámban találtam magam, Tony az ágyam szélén ült, Peter az író asztalomnál ült, Pepper pedig az ajtónak támaszkodva állt.

-Kicsim minden rendben? -fogta meg a vállam Tony, én pedig felvettem vele a szemkontaktust, majd a többiek is körém gyűltek.

-Asgardba kell mennem most azonnal! -jelentettem ki határozottan.