2018. Március 14.

-Kicsim, Kész a kaja! -nyitott be Tony az ajtómon.
-Mennyi az idő? -dörmögtem a párnámba.
-Mindjárt délután 1 óra.
-Miért nem szóltál előbb? -ültem fel.
-Már szóltam, de úgy aludtál mint akit fejbe vertek!
-Fáradt voltam... egész este beszélgettem!
-Had találjam ki, a nem barátoddal! Na de siess mielőtt kihűl a kaja! -mondta Tony és ki ment a szobámból.
A telefonomért nyúltam, majd Peter mosolygós arcát pillantottam meg a képernyőn.
-Jó reggelt! -mondta fülig érő szájjal.
-Nem tetted le? -bazsalyogtam rá.
-Bolond lettem volna! Aranyos voltál alvás közben!
-Csak alvás közben?
-Mindig!
-Ne túlozz Parker!
-Én soha! De ha most nem haragszol akkor még találkoznom kell Neddel, mert megígértem neki.
-Dehogy haragszom, én addig megkajálok!
-Akkor majd 5-re ott vagyok érted! -intett egyet és kinyomta a hívást.
-Neked is szia! -dobtam az ágy végére a telefonomat és lementem Tonyékhoz. Az asztal már meg volt terítve, szóval leültem a szokásos helyemre és elkezdtem enni.
-Jó étvágyat!
-Jó étvágyat! -mondták vissza szinkronban.
Pár perc után Tony idegesítően sokáig kezdett bámulni.
-Van valami az arcomon? -kérdeztem zavartan.
-Szerinted Peter örülne egy új pókruhának?
-Milyen pókruhára gondolsz?
-Kaja után gyere le a műhelyben és megmutatom a terveket! Kiválaszthatnád hogy melyik legyen, te úgy is jobban ismered Parkert mint én.
Mosolyogva bólintottam, majd tovább ettem.

Mikor mindannyian végeztünk segítettem Peppernek elmosogatni, majd lementem Tonyhoz. Éppen jegyzetelt valamit. Lassan mögé lopakodtam és hirtelen megfogtam a két vállát.
-Bú! -kiáltottam, mire a szívéhez kapva megfordult.
-Ó hogy az a....miniszívroham!
-Eh...korral jár tudod! -legyintettem.
-Micsoda? Simán letagadhatnák minimum 20 évet!
-Persze! Inkább mutasd mid van!
Tonynak sem kellett több előhúzott egy fullos mappát a ruhákról.
-Rugdalózós? -olvastam fel a címét?
-Találó név, nem?
Nevetve kezdtem tekerni a szerkók között. Megakadt a szemem a legborzalmasabbakon és a jobbakon is, de aztán megláttam azt aminek Peter szerintem a legjobban örülne.
-Ez! -mutattam a Vasember páncélhoz hasonló Pókruhára. -Csak még annyit hogy a hátához tehetnél póklábakat, ha mondjuk Peter úgy esik hogy nem tud megállni a lábán, na az akkor megfogja, és tudod akkor nyílik ki amikor ő akarja!
-Nekem is az tetszett! Most hogy így mondod nem is olyan rossz ötlet! Segítesz megcsinálni?
-Ó azt imádnám apa, de készülnöm kell. Peter 5-re jön értem.
-Hát akkor jobb ha sietsz mert 4 óra van!
-Mi? -álltam fel a székből. -A szobámba leszek! -Tony ügyet sem vetve rám folytatta a munkáját.

•••

A hajamat megmosva és frissen zuhanyozva léptem ki a fürdőszobámból. A szekrényemhez sétáltam és próbáltam összerakni hogy mit vehetnék fel, de semmi sem tetszett ezért fogtam az összes ruhámat és kiborítottam a szekrényemből, csak hogy jobban átlássam. A hajamat kicsavartam a törölközőből hogy addig is száradjon amíg kiválasztom mit veszek fel.
Kopogásra lettem figyelmes, ezért egy gyors -gyere be-t kiáltottam és tovább kerestem a megfelelő ruhát.
-Segítsek? -hallottam meg Peter hangját mögülem, mire olyan hirtelen felpattantam hogy a törölköző is majdnem lecsúszott rólam.
-Sziaa.. hát..hát te? Még csak -néztem az órámra -háromnegyed 5 van!
-Tudom,csak hamarabb értem ide mint gondoltam hogy ide fogok! Lemehetek ha gondolod! -túrt bele a hajába. Csak akkor figyeltem meg igazán hogy egy kék kissé tapadós farmernadrágban és egy sima fehér rövid ujjúban is milyen kicseszettül jól néz ki.
-Szóval menjek vagy..?
-Dehogyis, nem kell! Csak felveszem ezt meg ezt! -nyúltam egy random felsőért és egy nadrágért. -És mehetünk is! -a fürdőszobámba vissza térve sietősen felvettem a fekete sztreccs farmert és a piros váll nélküli rövid ujjút ami a kezembe akadt. Még szárítottam egy kicsit a hajamon,majd vissza mentem a szobámba.
-Mehetünk! Ó várj basszus nem tettem fel semmi sminket!
-Ne! Nem kell! -állt fel az ágyamról. -Így is gyönyörű vagy!
Éreztem ahogy elpirulok ezért inkább gyorsan lehajoltam és felvettem a cipőmet, majd megfogtam Peter kezét és elindultam vele kifelé.
-Mr Parker! -állított meg minket Tony hangja, mire mindketten megfordultunk. -Pepper mondta hogy itt vagy szóval gondoltam köszönök.
-Mr Stark! Örülök hogy látom!
-De ha már itt tartunk beszélgessünk kicsit!
-Apa! -szóltam rá Tony-ra.
-Shh! Most a férfiak beszélgetnek!
-Ó te jó ég! -sóhajtottam.
-Szóval hova viszed a lányom? Mik a szándékaid ezen a szép napon vele?
-Nem igazán szeretném lelőni a meglepetést, ha nem baj! -mosolygott Peter.
-Kicsim, várd meg kint a barátodat!
-De..
-Ő is mindjárt megy! -mondta én pedig engedelmesen kimentem és becsuktam magam után az ajtót.

Egy bő 10 perc után Peter nagy vigyorral csukta be maga után a bejárati ajtót, majd a kezemet megfogva elindult a Central Park felé.
-Szóval milyen volt? Mármint Tony?
-Egész normális!
-Ennyi? Semmi nem érhetsz hozzá a lányomhoz 40 éves koráig vagy valami hasonló hülyeség. -próbáltam utánozni Tony hangját.
-Ez mi volt? -kérdezte nevetve.
-A fiús hangom! -emeltem fel a fejemet büszkén.
-Nagyon béna volt! -nevetett tovább.
-Mélyebb volt mint a te hangod! -nyújtottam ki rá a nyelvem.
-Jól van ezt megjegyeztem!
-Fogd be tudod hogy nem úgy gondoltam! -húztam magamhoz és egy hosszú csókot nyomtam a szájára.
-Van kedved fagyit enni?
-Olvasol a gondolataimban Parker! -mondtam ő pedig a tőlünk pár méterre álló fagyis kocsihoz húzott.
Kikértük a két fagyit és tovább sétáltunk, a fagyi elfogyott az idő pedig egyre gyorsabban telt minél jobban benne voltunk a beszélgetésben. Háromnegyed 7 körül járt az idő amikor Peter telefonja megszólalt.
-Ki az? -érdeklődtem.
-Senki, csak emlékeztető.
-Mégis mire?
-Készen állsz a következő úti célhoz?
-Azt hittem hogy csak a parkba jöttünk!
-Ne legyél ilyen naiv! Na és most jól kapaszkodj meg! -mondta mire én tettem amire kért. Peter még gyorsan körbe nézett hogy biztos legyen benne hogy senki nem lássa, majd kilőtte a hálóját a mellettünk lévő házra, majd így tovább ment végig egyenesen a Brooklyn híd tetejéig.

-Megint becsuktad a szemed! -nevetett Peter, mire én mosolyogva felnéztem rá.
-Tudom, csak olyan hirtelen indultál!
-Majd megszokod, de most csukd vissza a szemed és fordulj szépen balra! -fogta meg a csípőmet,én pedig tettem amit mondott. -Most nézhetsz! - súgta bele a fülembe, majd a fejét a vállamra tette. Kinyitottam a szemem mire teljes egészében láttam magam előtt vízen vissza tükröződő csodaszép naplementét úgy ahogy még soha. Amint a nap teljesen lement Peter maga felé fordított.
-Tetszett?
-Imádtam!
-Akkor készen állsz a következő megállóra?
-Még van több? -csillant fel a szemem.
-Ez az utolsó mára! Szóval remélem éhes vagy! Ja és még valami, most én kérlek meg hogy csukd be a szemed.
Válaszul szorosan magamhoz öleltem Petert jelezvén hogy indulhatunk ő pedig nem hezitált, abban a pillanatban el is indult.

•••

-Itt vagyunk, de ne nyisd még ki a szemed! Most elengedlek egy pillanatra, ne mozdulj!
-Oké! -nyögtem ki bizonytalanul.
Pár perc múlva Peter újra mögöttem volt, kezét a szemem elé tette, majd egy pár lépést előre mentünk.
-Kész vagy?
-Azt hiszem.. -mondtam, Peter pedig elvette a kezét én pedig szembe találtam magam egy mesébe illően szépen feldíszített tetőtérrel, pontosabban Peterékével. Mindenhol rózsa és gyertya díszelgett középen pedig egy asztal egész dekoratívan megterítve.
-Te tényleg ki tettél magadért Parker! Azta! Én.. Nem is találok szavakat! -Peter mosolyogva kihúzta nekem a széket, majd szembe ült velem.
-Szóval ne ítélkezz, de én főztem és nem tudom hogy ízleni fog-e mivel hogy még sosem csináltam ilyet. -vette le a két tányérról a fedőt.
-Karbonara spagetti! -mosolyogtam rá. -Oké szóval egész jól néz ki, az illata is finom! -jegyeztem meg, majd belekóstoltam. -Mhm Peter ez kifogástalanul jó! -mondtam teli szájjal.
-Komolyan? -lepődött meg.
-Főzhetnél gyakrabban! -fogtam meg az asztalon lévő kezét.
-Fázol? Jéghideg a kezed!
-Nem vészes kibírom otthonig!
-Hozok neked egy pulcsit! -mondta és el is tűnt.
Mire vissza ért én már az egész tányér spagettit megettem.
-Tessék! -adta oda a fekete pulcsiját, amit én gyorsan magamra kaptam. -Ez nem ér!
-Micsoda? -kaptam rá a tekintetem.
-Neked jobban áll mint nekem!
-Meg esik Parker! -bazsalyogtam rá.
-Jól érezted magad? -komolyodott el.
-Őszintén? Ez volt életem legjobb napja.
-Akkor szeretnéd ha lenne még több ilyen..velem?
-Peter még soha senki nem fáradozott értem ennyit. Én lennék a világon a legboldogabb, ha lenne még ilyen, csak veled! -mondtam a velem szemben lévő fiú arcán pedig kiült a boldogság.
-Akkor nem bánod ha - guggolt le elém és egy hosszú doboz vett elő a háta mögül. -megkérdezem hogy leszel-e a barátnőm? -tette fel a kérdést és felnyitotta a dobozt amiben egy ezüst nyaklánc díszelgett a közepén egy piros kővel.
-Peter..én..
-Nem tetszik? Csak mert kitudom cseréltetni ha az úgy jó vagy túl hamar kérdeztem meg és nem akarsz velem lenni.
-Ó fogd már be! -mondtam és egy szenvedélyes csókot nyomtam a szájára, amit ő hevesen próbált viszonozni.
-Akkor ez egy..
-Igen, ez egy igen te dinka! Segíts fel venni! -álltunk fel egyszerre, én arrébb tettem a hajam, ő pedig becsatolta és maga elé fordított.
-Jól áll! -adott egy gyors puszit a homlokomra. -De minden jónak vége van egyszer ahogy ennek a napnak is.
-Mi?
-Megígértem Tonynak hogy otthon leszel 9-re és már háromnegyed van!
-Akkor nincs mese, menni kell! -öleltem szorosan magamhoz Petert.

•••

-Megjöttem!
-A nappaliban vagyunk! -hallottam meg Tony hangját.
-Itt vagyok!
-Na milyen volt a randi? -kérdezték egyszerre.
-Egész jó, sétáltunk a parkban, megnéztük a naplementét, Peter főzött nekem és meglepően finom volt, ja és megkérte hogy legyek a barátnője.
-Mii? -vigyorgott Pepper. -Csak úgy vagy..
-Vacsora mellett letérdelt és ezzel a nyaklánccal! -vettem ki a pulcsi alól.
-Istenem, de aranyos! Tudnom kell mindent töviről hegyire!
-Jól van, de akkor a szobámba gyerünk! -mondtam.
Ezután felmentünk a szobámba és mindent elmeséltem Peppernek. Valamikor éjfél körül ment ki a szobámból én pedig egyből elaludtam.