Fények villódzása tűnt fel a fák közül, mire ijedtembe leugrottam Peterről.
-Meg találtam őket! -jött elő az egyik fa mögül Flash, mögötte pedig sorba jöttek a többiek is.
-Ó hála istennek hogy megvagytok! -fogta meg a vállunkat az igazgató. -Minden rendben?
-Vanessa! Jól vagy? -szaladt hozzám Nathan, a karját a derekam köré fonva.
-Jól vagyok,de nem mintha érdekelne téged! -forgattam meg a szemem és eltoltam magamtól.
-Alkossatok párokat, mindannyian vissza megyünk a buszhoz! -mondta Mr Davis, majd oda adta nekem és Peternek a telefonunkat.
Michelle karon ragadott és bevonszolt legelőre.
-Nehogy még egyszer eltévedj mert kinyírlak!
-Nehogy már azt hidd hogy ilyen könnyen megszabadulsz tőlem! -mosolyogtam rá, ő pedig vissza mosolygott rám.

•••

-Megjöttem! -csaptam be magam után a bejárati ajtót, majd elindultam a nappaliba.
-Az elveszett bárány is haza talált! -bökte meg Tony a mellette ülő Peppert.
-Honnan tudod?
-Hívott az igazgató! Szép kis délutánom volt miattad mondhatom!
-Miről beszélsz? Végig azon poénkodtál hogy milyen béna a lányod hogy képes eltévedni! -szólt közbe Pepper.
-Shh neki ezt nem kell tudni!
-Nem is én voltam a béna, hanem Parker! Ő hagyta el pisilés közben a térképet!
-Ah ez így még viccesebb! -csapott a combjára Tony és elkezdett nevetni.
-A szobámba leszek! -intettem és felszaladtam az előbb említett helyiségbe.
Egy gyors zuhany után bedőltem az ágyba a kedvenc könyvemmel, felnyomtam az éjjeli szekrényemen a kis lámpát és elkezdtem olvasni. Egy idő után melegem lett úgyhogy feltápászkodtam és kinyitottam az ablakomat aztán vissza másztam az ágyamba.

Alighogy a fejezet végére értem a szemem sarkából úgy láttam mintha a plafonon mozgolódna valami,de a kevés fény miatt nem láttam szinte semmit. Pillanatok alatt kikeltem az ágyból és az ajtó melletti kapcsolóhoz sietve felnyomtam a villanyt. Megfordultam és láttam ahogy Pókember azaz Parker lassan a jobb kezével leereszkedik a padlóra.
-Megőrültél? Tudod hogy megijedtem? -ütöttem rá finoman a mellkasára..
Peter csendben állt előttem, úgy tűnt mint aki nagyon hezitál valamin.
-Peter! Baj van? -tettem rá a kezem az arcára és megsimítottam, ő pedig óvatosan a megfogta a derekam.
-6. osztály óta erre vágytam!
Értetlenül néztem rá, majd ajka gyengéden az enyémre tapadt. Meglepődni sem volt időm mire Peter nyelve utat tört magának a számba, pár másodperc után észbe kaptam és hevesen próbáltam viszonozni a csókját, mire ő szorosabban magához húzott.
-Azta! -néztem fel rá csillogó szemmel, mire Peter idegesen elmosolyodott és a hajába túrt.
-Nem vagy mérges?
-Annak kéne lennem?
-Dehogyis! Csak azt hittem hogy ezután megfogsz pofozni vagy valami!
-Ezt gondoltad és mégis megcsókoltál? Bevállalós vagy Parker. -mondtam mire felnevetett.
-Szóval..
-Szóval.. -mosolyogtam rá.
-Van...kedved.. vagyis.. eljönnél velem.... öhm.. lenne kedved eljönni velem randizni? Mármint nem most rögtön, mert hát azért elég késő van meg hát.. -kezdett el gyorsabban beszélni mire közbe szóltam.
-Igen!
-Hogy?
-Szívesen elmegyek veled randizni Peter!
-Oké akkor majd érted jövök és majd üzenetben megbeszéljük mikor! -indult el az ablak felé én pedig lépdeltem utána. -Jó éjszakát! -ölelt volna meg búcsúzás képen, viszont én csókot akartam neki adni úgyhogy elég furán jött ki. Aztán második neki futásra én akartam megölelni és ő akart nekem csókot adni, itt a kezembe vettem az irányítást,majd megfogtam a ruháját a nyak részénél, közelebb húztam és egy hosszú csókot nyomtam a szájára.
-Aludj jól rugdalózós!
-Álmodj velem! -kacsintott rám, felvette a maszkját és az ablakon keresztül elment.
Éjfél volt, de nem érdekelt ezer üzenettel bombáztam meg Mj-t, viszont nem nézte meg gondolom le van halkítva. Boldog voltam, hosszú idők óta először és nem tudom megosztani senkivel. Ez kicsit elszomorított,de ez sem tudta elvenni a kedvem.
A boldogságomat megünnepeltem egy kis éjszakai kajálással, az este további részében pedig sorozatot néztem. Hajnali 3 felé éreztem hogy egyre fáradtabb vagyok, ezért felraktam a telefonomat töltőre, lekapcsoltam a tv-m és elmentem aludni.

Reggel 4-szer nyomtam ki az ébresztőmet mielőtt elkezdtem volna készülődni.
Egy gyors zuhany, fogmosás és 20 perces kínlódás után a szekrényem előtt végül elkészültem.
Meglepően boldogan battyogtam le a lépcsőn egyenesen a konyhába ahol Happy és Tony beszélgettek.
-Mehetünk? -mosolyogtam rájuk.
-Minden rendben? -nézett rám furán Tony.
-Természetesen! Miért?
-Nem szoktál ilyen..hogy is mondjam.. jó kedvű lenni.
-Hát ilyennek is kell néha lenni, nem?
-Ja.. persze.
-Furi vagy! -húztam el a mondat végét. -Na mindegy, Happy mehetünk a suliba?
-Rosszul vagy? -érdeklődött tovább Tony.
-Apa jól vagyok! -húztam magamra a torna cipőmet amit még a szobámból hurcoltam magammal. -Majd jövök! -adtam egy gyors puszit az arcára és elindultam Happyvel a garázsba.
-Ki vele kislány, mitől vagy ilyen boldog? -kanyarodott ki az utcára Happy.
-Először is ígérd meg hogy nem mondod el apának!
-Lakat a számon!
-Röviden annyi hogy Peter tegnap elhívott randizni és meg is csókolt szóval...
-Woa...várjunk csak! -szólt közbe. -Parkernek végre volt annyi vér a pucájában hogy elhívjon,ráadásul még meg is csókolt? Hát ez..hihetetlen!
-Te honnan tudtad hogy Peter hogy érez irántam?
-Vele kellett dolgoznom, sőt még most is vele kell. Az egyetlen érdekes témája az az volt ahogy rólad ábrándozik, szóval minden kis apró részletről tudok amit megtervezett veled. Ráadásul még azt is tudom hogy hova visz randizni! -jelentette ki határozottan.
-És ho.. -kezdtem volna el faggatni, de közbe vágott.
-Ne is álmodj róla hogy elrontom a meglepetést!
-De..
-Nem! -jelentette ki határozottan, még párszor bepróbálkoztam, de semmit sem tudtam belőle kihúzni.

-Ó nézd ott áll a hős szerelmesünk! -fordult be az iskola előtti parkolóba.
-Most komolyan nem fogod elmondani? -tettem a kilincsre a kezem.
-Legyen szép napod! Szerintem a majdnem barátod haza fog kísérni délután szóval ne várj rám! -mosolygott rám.
-Akkor otthon találkozunk! -szálltam ki a kocsiból,majd a táskámat kivéve becsuktam az ajtaját. Gyors léptekkel indultam meg Peter elé, aki már tárt karokkal várt legjobb barátjával az oldalán.

-Sziaa! -nyomtam egy hosszú csókot a szájára.
Az idilli pillanatot hangos dudálás szakította félbe. Egy pillanat alatt magam mögé néztem és megláttam ahogy Happy egy hatalmassal vigyorral integetve fordul ki a parkolóból. Egy utolsót intettem neki még mielőtt Peter irányába vissza fordultam.
-Itt meg mégis mi a franc történt? Meg mikor? Hogyan? -fakadt ki mellettünk Ned, mire mindketten rákaptuk a tekintetünket.
-Nem mondtad el neki? -kuncogtam.
-Ezért az arcért amit az előbb vágott, megérte vele várni!
-Mizu lúzerek!? -ért oda hozzánk Mj.
-Csipkerózsika is megérkezett. -bazsalyogtam rá.
-Nem az én hibám hogy az éjszaka közepén kezdesz el üzenetekkel bombázni!
-Hát na.. fontos volt!
-Azt látom! -nézett fülig érő mosollyal végig rajtam és a mellettem álló fiún. -Ezáltal te most velem jössz és elmeséled amit akartál! -ragadta meg a karom és elkezdett befelé húzni az épületbe. Még egy gyors pillantást vetettem a fiúkra és láttam ahogy önfeledten lepacsiznak egymással.

-Mesélj! -utasított a legjobb barátnőm.
-Hosszú sztori röviden, Peter éjszaka megcsókolt és elhívott randizni.
-Szóval végre megtette.
-Aha szóval már nem kell kinyírnod amiért..
-Idióta volt?! -fejezte be a mondatomat.
-Pontosan!

Az iskolai része a napnak még 7 kínszenvedéses órával és 6 csodálatos Peter-el teli szünettel záródott. Ahogy Happy mondta Peter tényleg haza kísért. A bejárat előtt álltunk, az utolsó csókot adtam neki még mielőtt elmenne, de váratlanul kinyílt az ajtó.

-Khm. -színlelt köhögést Tony, mire másodpercek alatt szétváltunk. -Parker micsoda meglepetés téged a lányom szájában matatva találni!
-Jó napot Mr Stark! Hogy....hogy van? -túrt bele idegesen a hajába a póksrác.
-Fiam, a látvány után kicsit zavarodottan, de megvagyok! -nyelt egy nagyot. -Ideje bejönnöd! -nézett rám.
-Majd hívlak! -súgtam oda a mellettem álló fiúnak, miközben egy puszit nyomtam az arcára.
Peter még egy utolsót intett nekem amikor Tony rácsukta az ajtót.

-Múltkor még nem azt mondtad hogy csak barátok vagytok?
-De,de az még akkor volt!
-Most már együtt vagytok?
-Nem!
-Úristen! Barátság extrákkal kapcsolatban vagytok? Az nem túl korai még neked?
-Ahj, nem úgy értettem! Hivatalosan még nem kérdezte meg hogy legyek a barátnője, úgyhogy még nem vagyunk együtt!
-Miért az nem magától értetődő? Mármint az előbb csoda hogy közbe avatkoztam és nem nyeltétek le egymást!
-Egyáltalán honnan tudtad hogy az ajtó előtt vagyunk?
-Péntek mondta hogy kint állsz! Gondoltam megnézem minden rendben van-e. Azt nem tudtam hogy éppen csók csata folyik a bejárat előtt.
-Milyen csók csata? -csatlakozott be a beszélgetésbe Pepper.
-Ó képzeld most kaptam rajta a barátjával az ajtóban!
-Nem a barátom!
-Ja tényleg, még hivatalosan nem kérdezte meg. -nevetett fel.
-Na és ki a szerencsés? -érdeklődött Pepp, de még mielőtt kinyithattam volna a számat Tony válaszolt helyettem.
-Nem fogod elhinni! Parker az!
-Komolyan? -mosolyodott el. -Üzenem neki figyeljen rád!
-Ő mindig figyel rám! -mosolyogtam vissza. -De ha most nem haragszotok akkor én felmegyek a szobámba. -mondtam és gyors léptekkel a hálómba igyekeztem, becsuktam az ajtómat és bedőltem az ágyamba. Pár percre rá jött egy üzenetem, Peter volt hogy ha van kedvem akkor hívhatom, mivel haza ért. Egyből megnyomtam a hívást,majd átnyomtam FaceTime-ra.

-Szia gyönyörűm! -mosolygott a kamerába.
-Ó fogd be Parker! Ne legyél nyálas! -próbáltam komolyra venni,de még így is el voltam olvadva hogy ilyen aranyos velem. Ő pedig elnevette magát.
-Szóval gondolkodtam, és arra jutottam hogy megkérdezem van-e valami terved holnapra?
-Szerintem nincs, miért?
-Akkor holnap délután 5-re ott vagyok érted! Persze csak ha jó neked!
-Az tökéletes nekem! Mit vegyek fel?
-Csak kényelmes legyen és ami a legfontosabb, ne legyen szoknya! -kacagott fel.
-Meg lesz! -jelentettem ki, majd ezután a beszélgetésünk már átment minden baromságba, amiről beszélni lehetett, viszont időközben valamikor bealudtam, ezáltal így a napom is véget ért.

Sziasztook!💗
Remélem ez a rész is tetszett.😊
A következő részt kb február 5-12 között hozom!
❤️❤️❤️❤️