-Mind végig te voltál! -az arcomon tisztán kirajzolódott a csalódottság, majd pedig a düh.
-Annyira sajnálom Ness! Meg tudom magyarázni!
-Az előbb már mondtam hogy csak a barátaimnak vagyok Ness!
-Nem akarom megzavarni ezt az idilli pillanatot, de nekem most mennem kell! -játszotta a szomorút Liz apja. -mielőtt elmegyek magammal viszek valamit! -a háta mögé nyúlt majd egy kapcsolót tartott a kezében a rajta lévő gombot gondolkodás nélkül megnyomta, mire mögülem és Peter mögül a szárnyak amiket magán szokott hordani össze vissza mentek neki az oszlopoknak
-Ne haragudj Peter!
-Mégis miről beszél? Ez az izé hozzám sem ért!
-Igaz... de az a helyzet hogy nem is az a cél. -csapta össze a két tenyerét, majd mikor a szárnya az utolsó oszlopnak is neki ment, hátulról felkapott és oda vitt hozzá.
-Indítsák a gépeket! Siess! -hallottuk meg egy adó-vevőn a hangot.
A szárny rá nehezedett a férfi vállára majd magához szorítva elszállt, a nagy sietségben csak annyit láttam hogy Peterre omlik az épület.
-NEE! -hagyta el a hangos sikoly a számat.

•••

-Most mit fog csinálni? -dőltem a repülő oldalának.
-Hát nem egyértelmű? Elveszem Starktól ami a kezdetektől fogva at enyém volt! -mondta mire elnevettem magam.
-Mi olyan vicces?
-Semmi, semmi csinálja csak amit szeretne!
-Nem is próbálsz meg állítani?
-Nem.
-Miért?
-Mert elég öröm lesz nézni ahogy Tony megtalálja magát és szétrúgja a seggét! -mosolyogtam rá kedvesen.
-Higyj amit szeretnél. -mondta majd a riasztó hangos zajára fel figyelve a biztonsági kamerához sétált.
-Látogatónk van! -Liz apja kiszállt a gépből, én pedig már csak arra eszméltem fel hogy a repülő egyre alacsonyabban száll. Megkockáztattam kimászni a tetejére, ahol Peter teljesen erejével azon volt hogy úgy irányítsa a gépet hogyha lezuhan senkinek ne legyen baja.
-Peter! -kiáltottam neki oda, ő pedig a szabad kezét nyújtva magához rántott.
A gép a partra zuhant, érkezéskor pedig hirtelen elengedtem Petert, majd minden elsötétült. A fülem iszonyatos csengésére keltem, semmi mást nem hallottam tőle. Pár méterre mellettem Peter hasalt a homokban és kiabált valamit maga elé, de nem tudtam kivenni belőle hogy mit. Minden erőmet bevetve feltápászkodtam és próbáltam elmenni Peterhez.
-A szárnya fel fog robbani! -ütötte meg az első hang a fülemet, mire a lábam feladta és össze csuklott Peter mellett.
-Segíts vissza húzni! -mutatott Liz apjára, akinek a szárnya tényleg mingyárt Allahu Akbart játszik és feláldozza magát. Peter a hálója segítségével próbálta vissza húzni, én pedig az erőmmel segítettem neki.
-Menjetek szépen haza gyerekek! -kiáltott ránk.
-Próbáljuk megmenteni! -kiáltott vissza a mellettem álló fiú.
Hiába. A szárnya felrobbant Póki hálója pedig  elszakadt, ő pedig hátra esett. Körülöttünk még nagyobb füst és tűz volt. Peter azonnal feltápászkodott és a tűzbe rohant. Nem kellett sok mire Keselyűvel a hátán tért vissza.

•••

-Kössz hogy haza hoztál! -intettem Peternek.
-Szívesen! -mondta én pedig elindultam befelé.
-Vanessa! -szólt utánnam, én pedig a nevem hallatán vissza fordultam. -Sajnálom!
-Tudom! -erőltettem magamra egy mosolyt.

•••

-Na milyen volt a bál? -kérdezte Pepper.
-Egész jó!
-Mi takar az egész jó? -dőlt neki a konyha pultnak Tony.
-Hát elmentem a bálba, pár nélkül -dobtam bele két kenyeret a pirítóba. -Aztán egészen addig ültem és unatkoztam Michelle-el ameddig nem jött Peter! -a hűtőből kivettem a narancslevet és elkezdtem kiönteni a poharamba. -Azután Peter hirtelen kiszaladt én pedig mentem utánna! Ó képzeljétek megint találkoztam Pókemberrel, és most jön a nagy csattanó -csaptam össze a drámai hatás miatt a kezem. -Megtudtam hogy Peter a pókember! -a pirítóból a kenyerek kipattantak én pedig a tányéromra raktam őket. -Gondolom apa te tudtad hogy Peter pókember, ugyan miért ne tudtad volna, mindegy nem baj ez csak egy újabb titkod volt!
-Én...
-Shh még nem fejeztem be! Szóval aztán a Keselyű után mentünk aki mint kiderült az egyik osztálytársam Liz apja és ki akart téged rabolni, de erről gondolom már Happy értesített. Tehát amíg Peterre omlott egy épület addig engem magával vitt a gépedre ami aztán lezuhant és Keselyű szárnya felrobbant, Peter berohant érte a tűzbe, elkapta őt és haza hozott engem. Röviden ennyi!
-Elég.. öhm.. izgalmas napod volt akkor! -mondta Pepper.
-Mondhatjuk úgy is. -raktam tálcára a pirítóst és az üdítőt, és a szobámba mentem vele.
Az ágyamra le ülve dobtam Mj-nek egy üzenetet hogy minden oké és hogy majd hétfőn beszélünk, amire a válasza egy kabd be jel és egy rózsaszín szivecske volt.
Miután befejeztem a kajálást a tárcát letettem az asztalomra és elmentem zuhanyozni. Zuhany után fáradtan dőltem be az ágyba, majd a telefonomat töltőre téve vissza tiltottam Petert és elaludtam.

••••••••
Hétfő
••••••••

Reggel fáradtan léptem be Michellel az iskola ajtaján.
A szekrényemből a kémia könyvet kivéve indultam a terembe ahol Peter mellett foglaltam helyet.
-Köszi! -súgta oda.
-Mégis mit?
-Hogy vissza tiltottál!
-Nincs kedved nálunk lenni karácsonykor? Mármint tudom ez családi ünnep... -most komolyan meghívtam karácsonyozni? De haragszom rá, ilyenkor nem szokás az embert karácsonyra át hivni basszus!
Peter arcán láttam hogy ugyan annyira meglepődött mint én.
-Persze, csak majd délután beszélek May nénivel.
Az óra többi perce csendben telt. Peterrel pedig 5.-ik óráig azaz tesi-ig nem is találkoztunk. Ezen az órán valahogy ki fordultam magamból és egyfolytában bunkóskodtam Peterrel. Amikor Flash ki buktatta futásnál nem segítettem hanem inkább ki nevettem, aztán Flash-el együtt kezdtük el csesztetni őt ami nem volt szép dolog tőlem, főleg hogy mindig én állítom le Flash-t hogy hagyja békén. Peter csalódott arca még csak dobott a lelkiismeretemen, alig vártam hogy kicsengessenek és mehessek ebédelni.
Mj már a szokásos helyünkön várt engem.
-Mi a kaja?
-Öhm krumpli püré, fasirtal meg uborkával!
-Nem volt más?
-Ez volt a legehetőbb kinézetű kaja!
-Meh! -ültem le mellé.
-De hoztam neked almát is!
-Imádlak! -kaptam ki a kezéből.
Pár perc múlva Peter és Ned léptek mellénk.
-Baj lenne ha ide ülnénk? -kérdezte Peter.
-Igen! -mondtam teljes egyszerűséggel.
-Na jó! Nekem ebből elegem van! Meg hivsz hozzátok karácsonyozni aztán mintha meg sem történt volna megint bunkó vagy velem és nem beszélünk egymással, dönts már el mit akarsz! -emelte rám a hangját Peter.
-De nem tudom mit akarok! -hajtottam le a fejem és kezdtem el tanulmányozni az almát a kezemben.
-Nos én tudom mit akarok és az te vagy! -mondta mire hirtelen rá kaptam a tekintetem.
-Ne hazudj már neki folyton! -kiáltott rá Mj és megdobta őt egy fasírtal?!
-Ne dobáld kajával a haverom! -kiáltotta Ned és Michellere öntötte az üdítőjét.
-Idióta! -kiáltottuk egyszerre a barátnőmmel.
-Látod ez is a hülye titkaid miatt van Parker. -kaptam fel a tanyéromról egy tenyérnyi krumpli pürét és Peter arcába dörgöltem.
-Fiúk a lányok ellen KAJACSATAAA! -kiáltotta Flash, majd mindneki egymásnak támadt.
-Ne felejtsd el hogy neked is volt titkod! -kiáltotta Peter a hangzavar miatt.
-De én elmondtam. -löktem rajta egyet mire megbotlott a saját lábában és a jobb kezemet fogva magával rántott.
-Peter én annyira sajnálom... sajnalom hogy ekkora seggfej vagy hogy még most is azt mondod hogy az én hibám! -kiáltottam az arcába és a mellettünk lévő asztalról egy tányért le rántva az ételt ami a kezembe maradt róla újra Peter arcába nyomtam.
-ELÉG LEGYEN! -nyomta el a hangzavart az igazgató ideges ordítása. -Mit képzelnek hol vannak? Egy börtönben? Ki fogja ezt maguk szerint fel takarítani? Ki kezdte ezt az egészet? -az egész ebédlő síri csendben pásztázta vagy a plafont vagy a padlót, igazából mindegy volt mit csak kerüljék a szemkontaktus a drága igazgatónkal.
-AZT KÉRDEZTEM..
-Én voltam! -léptem előre.
-Mrs Stark. Az irodámba MOST!
-Én is benne voltam! -lépett mellém Peter.
-Parker mindenki benne volt! Tudom hogy jóba vannak, de nem kell magára vállalni a balhét!
-De..
-Semmi de!

Egy órás üvöltözés után az igazgató mindenkit aki benne volt kajacsatában össze hívott a tesiterembe.
Mindenki síri csendben ült hol a padokon,hol a padlón.
Én az igazgató mellett álltam és figyeltem a többiek rémült arcát.
-Kedves diákok! Nagyon örülhetnek hogy van egy ilyen évfolyam társuk mint Mrs Stark és elvitte önök helyett a balhét! -mondta mire kitört a tapsvihar valahol még fütyültek is.
-Elég legyen már! Ez nem a színház! -csitított mindenkit a diri. -Ne higyjék hogy ennyivel megúszták, mikor kifelé menet mennek akkor az ajtó melletti lapra mindenki írja rá a nevét és hogy kivel csatázott, még nem tudom mi lesz a büntetés de nem ajánlom hogy annyira várják a tavaszt! Most mehetnek!
Mindenki szépen lassan elkezdett menni az ajtó irányába, alá írták a papírt és már kint is voltak. Az elsők között jutottam ki én is, majd azzal a lendülettel haza is mentem.