Még sötétedés előtt oda értünk Washington-ba. Leszálltunk a buszról és besétáltunk a hotelbe. Amíg a két kísérő tanár a recepcióssal beszélgetett addig mindenki beült a hallba. Sokan voltunk ezért nem mindenki fért el az ott lévő kanapén, nekem még volt hely Liz mellett a szélén. Michelle a kanapé mellé állt hogy a közelembe legyen. Peter és Ned a bejárat mellett támaszkodtak.
-Esküszöm kiszúrom a nyomik szemét! -gugolt le mellém Mj.
-Kit kell megölni? -hajoltam oda hozzá, ő pedig felnevetett.
-Egyfolytában bámulnak! -biccentett a fejével az ajtó felé, én pedig hirtelen rájuk néztem mire Peter karon ragadta Nedet és elindult vele a mosdók felé.
-Mindenki itt van? -jött oda hozzánk a két tanár.
-Peter és Ned a mosdóba vannak! -mondta Liz.
-Jól van akkor mindenki keressen egy párt magának akivel egy szobába lesz, ha meg vannak a párok akkor a recepciósnál a 84-től 94-ig tudjátok kérni a szobákat.
Karon ragadtam Michelle-t, kikértem a 94-és szoba kulcsát és elindultam felfelé.
-Te nyitod! -nyomtam Mj kezébe a kulcsot az ajtó előtt.
-Mert nem lett volna egyszerűbb ha te nyitottad volna!
-Mert nem lett volna egyszerűbb ha te nyitottad
volna! -utánoztam őt gúnyosan,miközben a zárral szórakozott.
-Mi tart eddig? -türelmetlenkedtem.
-Nem akar kinyílni ez a kurva zár!
-Akkor tekerd erősebben! -fogtam meg a kezét, így már együtt bénáskodtunk a zárral.
-Kell segítség? -hallottam meg mögülem két ismerős hangot akik próbálták vissza tartani a nevetést, sikertelenül.
-Ha-ha! Nagyon vicces! -fordultunk feléjük mire Peter és Ned nagy nehezen abbahagyta a röhögést.
-Bocsi! -mondták egyszerre. -Szóval kell segítség?
Válaszul eláltunk az ajtóból hogy oda férjenek. Először Ned próbálkozott, de nem járt sikerrel, ezért Peter-en volt a sor.
-Voilá! -nyitotta ki Peter 10 perc után az ajtót.
-Na végre! -kapta fel Mj a táskáját és viharzott be a szobába.
-Köszi! -mosolyogtam Peterre.
-Tök csinos vagy ma! Marmint nem mintha eddig a többi napon nem lettél volna az csak eddig nem mondtam és most gondoltam mondom...
-Köszi, te sem panaszkodhatsz!
Mivan? Te sem panaszkodhatsz? Hogy mondhatsz ilyen hülyeséget? Inkább csak köszönj el és menj be abba az idióta szobába! -gondoltam magamban.
-Hát akkor én megyek! -kaptam fel a táskámat majd csaptam be magam után az ajtót megsem várva a válaszukat és dőltem be az üres ágyba.
-Hát ez tök CIKIIII volt! -kezdett el nevetni a legjobb barátnőm a másik ágyon.
-Fogd be! -dobtam meg az ágyon lévő egyetlen párnával, ami telibe arcon csapta.
-Héj! -kiáltott fel. -Ez háború!! -dobta vissza.
-Ó te akartad! -fogtam meg az előbb említett tárgyat, odaszaladtam hozzá és olyan erősen karon csaptam vele ahogy csak tudtam. Ez után egy pár perces párna csata alakult ki közöttünk amit döntetlennel zártunk le.
-Unatkozom! -sóhajtott egy nagyot Michelle.
-Én is! Csináljunk valamit!
-De mit?
-Lányok! -hallottuk meg az ajtón túlról a kiabálást, mellé pedig két erős kopogást.
-Majd én! -álltam fel és nyitottam ajtót.
-Mit akarsz Flash?
-A többiekkel megyünk a benti medencéhez. Gondoltam megkérdezem hogy ti nem akartok-e jönni.
Ránéztem Mj-re aki hevesen bólogatott.
-5 perc és lent vagyunk!
-Okés akkor én itt várok!
-Nem, indulj csak el! -csaptam rá az ajtót.
Gyorsan átvettük a fürdőruhát és elindultunk lefelé. Útközben láttam ahogy Liz és Peter beszélget,majd Liz elsétál.
-Csak nem téged is el hívtak medencézni? -álltam Peter elé.
-De! -mosolygott rám.
-Ugye tudod hogy pulcsiban nem kényelmes úszkálni?
-Én megyek!-súgta Mj a fülembe és szaladni kezdett a többiek után.
-Öhm.. tudom, én a könyvtárba megyek, tanulni!
-Te? Te vagy a legokosabb ember akit ismerek! -fogtam meg az arcát. -Apám után, persze! -nevettem fel.
-Talán benézek! -fogta meg a csipőmet. -Azt hittem haragszol...
-Ó én haragszom! Ezt a hétvégét vegyük tűzszünetnek és amint haza értünk te szépen át jössz és beszélgetünk! Ha szeretnél..
-Szeretnék!
-Jól van akkor én megyek, ajánlom hogy te is gyere később! -adtam egy puszit az arcára és le siettem a többiekhez.

***

Éjfélt ütött az óra mikor kellően elfáradtunk, de én még nem akartam menni, bennem volt egy kis remény hogy Peter ha csak 5 percre is, de be néz.
-Nem jössz? -fogta meg a vállam Michelle.
-De, majd később! -erőltettem magamra egy halvány mosolyt.
-Ne maradj sokáig! -mondta és már ki is lépett az ajtón.
-Nem tervezek! -mondtam már szinte csak magamnak, majd kiültem a medence szélére. Kiváncsi voltam hogy a vízzel működik-e az erőm. Becsuktam a szemem, vettem egy mély levegőt, majd kinyitottam. Minden erőmet a vízre koncentráltam,de semmi.
Nekem ez nem megy.
Szomorúan felálltam a medence széléről, felkaptam a törölközőmet és elindultam a szobámba.

***

-Ness!! -kiálott Mj és rám ugrott. -Hasadra süt a naaaap!
-Kabd be! -mondtam idegesen és próbáltam lelökni magamról sikertelenül.
-Én is szeretlek! -nevetett. -Na öltözz megyünk!
-Hova?
-A versenyre?! -nézett rám értetlenül.
-Nekem muszáj?
Mj válaszul leszállt rólam, kihúzta az ágy alól a bőröndömet és elkezdett benne kutakodni. Pár perc múlva egy fekete magasított derekú farmert és egy Manhattan feliratú kék rövid ujjú felsőt dobott nekem.
-Öltözz!
-Igenis anya! -forgattam meg a szemem.

***

-Ned! Hol van Peter? -kérdezte idegesen Liz már vagy tizedjére.
-Nem tudom! -förmedt rá a lányra majd előkapta a telefonját és valamit pötyögni kezdett bele.
Ez a nap is jól indul.
-Flash! Te vagy Peter helyett! -mondta Mr.Harrington majd mindenkit fel zavart a buszra.

***

-Egyenlőre döntetlen az állás, a következő kérdés dönti el hogy ki nyeri meg a versenyt. -mondta a hölgy aki vezette a versenyt majd kivetítette egy táblára a képletet. Michelle teljes egyszerűséggel megnyomta az asztálán lévő kis gombot.
-Nulla!
-Helyes a válasz! A Midtown gimnázium a győztes!-mondta a hölgy mire mindenki őrjöngeni kezdett.
-Ügyes vagy! -szaladtam oda Mj-hez és szorosan megöleltem.

***

A Washington emlékmű előtt szálltunk le a buszról. Mr. Harrington szerint kikapcsolodásként tökéletes ahhoz hogy körbenézzünk ott. Mj mellett sétáltam az épület mellé.
-Ugye milyen gyönyörű Michelle? -kérdezte Mr.Harrington.
-Öhm.. nem is tudom! Nem gyönyörködöm olyasmiben amit rabszolgák építettek! -mondta mire én elnevettem magam.
-Ugyan a Washington emlékművet biztos hogy nem -akadt meg a mondat középén mikor az épület mellett álló biztonsági őr igazat adott Mj-nek. -Mindegy jó olvasást!
-Köszi!
-Nem baj ha én megyek? -kérdeztem tőle.
-Dehogy! Menj csak! -mondta majd oda adtam neki a táskámat és Mr.Harrington után szaladtam.
Mielőtt bementünk volna átvizsgálták a cuccainkat majd egy fémdetektoros kapun kellett átsétáltunk.
-Megmondhatom én Peternek hogy kirúgják a suliból? -kérdezte Flash Mr.Harringtont mikor beszáltunk a liftbe.
-Fejezd be! -rúgtam meg a bokáját.
-Áú! Ezt most miért?
-Hagyjátok abba! -förmedt ránk tanár úr.
-A Washington emlékmű 169,294ezred méter magas. -kezdte el a bemutató beszédet a velünk utazó biztonsági őr.
-Pszt Ned! -csíptem meg a kezét.
-Hm?
-Kivel beszéltél előbb?
-Senkivel!
-Peter volt az? Tuti Peter volt az!
-Shh! Figyelj oda!
Már majdnem a tetején voltunk az épületnek amikor Ned táskájából valami szó szerint kirobbant, mire a lift megállt.
-Úristen! Nézzetek fel! -mondta pánikolva Flash. A lift teteje teljesen kiolvadt.
-Mind meg fogunk halni! -mondta egy srác akit mindig látok, de a nevét még most sem tudom.
-Nem kell félni működik a biztonsági rendszerünk! -nyugtatott minket a biztonsági őr.
-Jöjjenek! -hallottuk meg fölöttünk a hangot. -Másszanak fel! Itt a kezünk!
-Had menjek én először! -furakodtam be mindenki elé és felmásztam a lift tetejére. Onnan megfogtak és kiemeltek. Sietősen a mosdók felé vettem az irányt ahol megnyomtam a karkötőmön a gombot és a ruhám át is váltott.
Oke Vanessa ezt most nem cseszheted el!
Kiléptem a mosdóból és valami, konkrétabban valaki szó szerint elsodort.
-Póki! Veled mindig öröm találkozni! -pattantam fel mire sikítást hallottunk és a lift zuhanásának keletkező zaját.
Póki egyből cselekedett és hálójával körbefogta a lift tetejét. A két lábát az üvegnek támasztotta ami nem volt elég erős ahhoz hogy megtartsa ezért a lift tovább zuhant egy emelettel majd mikor ő is beesett a liftbe az még tovább zuhant. Már épp tenni akartam valamit amikor egy hálót láttam belekapaszkodni a plafonba.
-Kell segítség? -kiáltottam le neki.
-Jól jönne! -kiáltotta vissza.
Megfogtam a hálóját és óvatosan lecsúsztam rajta.
-Add a kezed! -mondtam Flashnek mire szó nélkül megfogta és felkapaszkodott rajta. És így tovább ment mindenki. Már csak Liz volt hátra.
-Gyerünk add a kezed! -kiáltottam rá mivel nem volt hajlandó megmozdulni. Kénytelen voltam beugrani a liftbe mellé.
-Gyere! -fogtam meg a kezét, de késő volt. Póki kicsúszott a liftből mi pedig zuhantunk tovább.
-Megvagy! -kiabálta rugdalózós és éreztem a csuklómon a ragacsos pókhálóját.
-Azért még ma húzz fel minket! -kiáltottam mire elnevette magát és elkezdte húzni a hálóját.
-Gyere foglak! -mondta Mr.Harrington Liznek mire én meglendítettem és kint lévők elkapták.
-Köszönjük! -mondta mindenki egymás után.
-Nos akkor azt hiszem mára ennyi volt! -mondta Póki majd maga mellé rántott és körbe fogta a derekamat.
Pár másodpercig néztük egymást amikor is a háló elszakadt mi pedig elkezdtünk zuhanni. Félelmemben becsuktam a szemem és csak arra gondoltam hogy nem egy emlékműben szeretném elveszíteni az életemet és hogy nem akarok lezuhanni.
-Woow ezt te csinálod? -kérdezte mire félve kinyitottam a szemem. A levegőbe lebegtünk háló nélkül.
-Én.. nem tudom lehet! Csak arra gondoltam hogy nem akarok lezuhanni!
-Oké... akkor gondolj arra hogy lassan földet akarsz érni.
-Könnyű azt mondani! -förmedtem rá.
-Öhm Pókemeber maga tényleg jóban van Peter Parkerrel? -hallottuk meg Flash kiabálását amire muszáj volt elnevetnem magam. Póki ezt most figyelmen kívül hagyva próbált nekem segíteni.
-Héj nyugi itt vagyok melletted! -szorította meg a szabad kezével az én kezem mire becsuktam a szemem és tettem amit mondott.
-Jól csinálod! -súgta oda, de én még mindig nem nyitottam ki a szemem.

***

-Apa? Pepper? -léptem be a ház ajtaján. -Péntek?
-Üdv újra itthon Mrs.Stark. Jól telt a verseny?
-Fogjuk rá! Tony?
-Hagyott egy üzenetet neked. Szeretnéd meghallgatni?
-Ühhüm! -indultam el a szobámba.
-Szia kicsim! Nem tudom pontosan mikor érünk haza lehet hogy még ma, de az is lehet hogy csak egy hét múlva! Ha lehet ne szedd szét a házat, ha bármi van szólj Happy-nek vagy Pénteknek, de persze ha komoly a baj akkor egyből szólj nekem! Szeretünk!
-Szeretnél vissza küldeni neki egy üzenetet?
-Öhm igen, üzend meg neki hogy épségben és egészségben haza értem és hogy egy hatalmas bulit fogok rendezni amivel tuti szétszedem a házat meg hogy én is szeretem őket!
-Rendben! Szeretne még valamit?
-Nem Péntek, de köszi!

***

Másnap nem mentem suliba, inkább egésznap otthon punnyadtam és sorozatot néztem, de délután kaptam egy üzenetet amitől sokkal jobb kedvem lett.

Vártam rá egész delútán, de nem jött.

-Fontos vagy! Te vagy a legfontosabb nekem! -olvastam el a könnyeimmel küszködve majd letiltottam.

Peter szemszöge

-Szeretlek! -végre lemertem neki írni, de akárhogy próbáltam nem engedte elküldeni. Letiltott. Borzasztóan éreztem magam, mert tényleg mindennél fontosabb nekem és tényleg szeretem. De így hogy Tony megharagudott rám és elvette a pókszerkót nem akartam elmondani Vanessának hogy ki vagyok, féltem hogy miattam majd összefog veszni Tonyval vagy Tonynak ad igaza és velem fog össze veszni.
Gyorsan felhívtam Nedet aki két csörgés után fel is vette, én pedig elmeséltem neki mindent.
-Szóval úgy volt hogy együtt mentek az őszi bálra ugye?
-Igen, de nem ez a lényeg!
-Haver, vidd el az őszi bálra és mond el neki ott hogy te vagy Pókember és azt is hogy szereted!
-Úgysem akarna velem jönni, és nem merem ezek után elmondani neki!
-De te mondtad hogy amikor Pókember voltál elmondta hogy bejössz neki! Te Peter Parker jössz be Tony Stark lányának! A suli egyik legnépszerűbb mégis legkedvesebb lányának! Neked pedig már óvoda óta tetszik és 6. Osztály óta szerelmes vagy belé szóval ne legyél idióta és ne cseszd el az esélyedet! Ha most ott lennék melletted egy pofont is adtam volna a drámai hatás kedvéért, de ez most elmaradt!
-Azta haver! Te mióta lettél ilyen lelkibeszédes?
-Korral jár. -Sóhajtott.
-Te hülye vagy! De köszönöm! -mondtam mire mindkettőnkből kitört a nevetés.
Még beszéltem vele egy két dologról majd elköszöntünk.
Szóval a bál 3 nap múlva lesz! Nem leszek idióta, elmondom neki hogy én vagyok Pókember és hogy szeretem és hogy ő nekem a legfontosabb!

Vanessa szemszöge

Gombóccal a torkomban indultam el a garázs felé.
-Péntek! Tudnál szólni Happynek hogy jöjjön a garázsba?
-Igen Mrs.Stark!
Pár perc múlva ott is volt. Nem kérdezett semmit látta rajtam hogy nem vagyok a legjobb formámban. Beszálltunk a kocsiba én pedig beütöttem a GPS-be hogy hova szeretnék menni.

***

-Mikorra jöjjek érted?
-Holnap reggel 9-kor! -mosolyogtam rá.
-Tudod hogy kiskorod óta veled vagyok. Olyan mintha a lányom lennél! Szóval ha bármi van, itt vagyok! Velem is megbeszélheted!
-Köszönöm Happy! Szeretlek!
-Én is szeretlek kicsilány!
Kiszálltam az autóból és az épület bejáratához sétáltam. Rátettem a kezem az érzékelőre és nyílt is az ajtó. A nappali felé vettem az irányt.
-Hát te? -hallottam meg az ismerős hangot.
-Natashát keresem! -fordultam Steve felé. -De téged ne érdekeljen! Nem Buckyval kéne lenned? Ja hogy nem tudsz!
- Vanessa tudom hogy haragszol! De Bucky a barátom, és mellette kellett állnom!
-Elmondhattad volna Rogers! Elmondhattad volna hogy ő ölte meg a nagyszüleimet!
-Sajnálom!
-Persze, tudom!
-Nem tudnánk megbeszélni?
-Mint mondtam Natashához jöttem!
-Itt vagyok! -hallottam meg a hangját mire már nem bírtam tovább és kitört belőlem a sírás.
-Héj mi a baj? -szaladt oda hozzám én pedig szorosan megöleltem. Mindent elmeséltem neki, Steve valamikor a történet elején magunkra hagyott.
-Szerintem fél!
-Ugyan mitől?
-Hát biztos nem valami kis titka van különben már elmondta volna plusz megfenyegetted szegény fiút hogyha nem mondja el akkor nem fogsz vele barátkozni.
-De azt nem úgy gondoltam!
-Tudom, de nagyon úgy hangzik!
-Ettől most még rosszabbul érzem magam!
-Azt mondtad hogy vele mész arra a bálra nem?
-De..
-Na ott mond el neki hogy szereted! Ha már tudni fogja hogy szereted akkor elfogja mondani a titkát, bármekkora is legyen!
-Igazad van! De mi van akkor ha már nem akar elvinni a bálra?
-Higyj nekem el akar! Ha pedig nem akkor is biztos ott lesz. Menj majd oda hozzá és minden jönni fog magától!
-Oké... és mesélj mi van veled meg Rogersel? -súgtam neki oda.
-Semmi..
-Mi?
-Hát nem nagyon beszélünk csak néha meg mindig a szobájába van.
- Várjunk csak! Te mondod nekem hogy lépjek én a fiúval először, de te nem mersz?
-Shhh!

***

-Nat? Alszol?
-Mond!
-Nem akarok titkolózni többet!
-Nem is fogsz már a bál után!
-Nem úgy! Szerinted jó ötlet ha elmondom a világnak ki vagyok? Ahogy Tony csinálta?
-Figyelj ha úgy érzed hogy neked úgy jobb akkor nyugodtan, csak figyelj arra hogy akkor könnyebb célpont leszel!
-Figyelni fogok!
-De mostmár aludj! Jó éjt!
-Jó éjt!