Kinyitottam a szemem és egy teljesen más helyen ébredtem. Körülöttem mindenhol sziklák voltak. Fel álltam és leporoltam magam.
-Hahó!! -kiáltottam a semmibe. Nem jött válasz. Elkezdtem sétálni hátha találok valamit, esetleg valakit. Hol vagyok? Hogy kerültem ide? És ami még fontosabb hogy jutok haza? Ezek a gondolatok cikáztak a fejemben amikor beszélgetésre lettem figyelmes. Elkezdtem szaladni a hang irányába, majd neki ütköztem valakinek.
-Te meg ki vagy? -kérdezte. -És hogy jutottál ide?
-Te meg MI vagy? -néztem fel rá.
-Ki küldött?
-Senki! Itt ébredtem! -vágtam rá. -Hol vagyok?
Válasz helyett csettintett egyet, mire mind két kezemet akaratlanul a hátam mögé raktam, majd éreztem hogy valami körbe tekerődik rajta, így nem tudom megmozdítani.
-Ez mégis mire volt jó? -förmedtem az ocsmányságra, aki igazából hasonlított tunyacsápra.
Belém karolt és elkezdett vonszolni maga mellett.
-Hova megyünk? Miért ráncigálsz? Mi..
-Fogd be a szádat! -mordult rám.
-Jól van már! Nyugi van! Tudod nem nagy a vendégszereteted! -mondtam mire egy ideges sóhaj hagyta el a száját.
-Amúgy! Kapsz te levegőt? Mármint mekkora orrod van már, tudod van az a mese! A spongyabob na te, kiköpött olyan vagy mint az egyik főszereplő! Még a színetek is szinte egyforma! -mondtam nevetve, mire ki buktatta a lábam és letérdeltetett, majd elindult vissza felé.
-Seggfej!! -kiáltottam utánna.
-Tony Stark lánya! -hallottam meg egy mély hangot.
-Ki az? -álltam fel. -Mutasd mgad, meg ilyenek! -mondtam a legszarabb filmes dumát. Mire egy hatalmas embernek nem mondható lila színű alak lépett elő a sötétből.
-Ú haver, rosszul vagy? -kérdeztem kicsit poénkodva.
-Miért lennék? -értetlenkedett.
-Hát a lila nem a te színed! -nevettem el magam.
-Szóval vicces kedvedben vagy hm?
-Nem! Elnézést! -folytottam vissza a nevetést. -Ki vagy te?
-Hogy jutottál ide?
-Kérdésre kérdéssel nem illik válaszolni!
-Legyen hát! Te kérdezel én válaszolok, majd fordítva! A nevem Thanos! Most válaszolj a kérdésemre! -förmedt rám.
-Nem tudom! Mi..
-Ez nem válasz! -vágott közbe.
-Elaludtam, és itt ébredtem! Mik azok a kövek a kesztyűdben?
-Ezek a végtelen kövek! Amint meg lesz mind a hat elmegyek a bolygódra és egy csenttintéssel kiírtom az emberiség felét!
-Azt nem teheted!
-Én beszélek! -kiáltott rám. -Érzem hogy árad belőled valamilyen energia! Mi vagy te?
-Egy sima ember! -vágtam rá.
-Ez hazugság!
-Nem tudom mi vagyok! Hogy jutok haza?
-Nem fogsz haza jutni!
-Tessék?
-Túl sok mindent tudsz! Így már nem engedhetlek el! -jött közelebb, majd megfogta a nyakamat.
-Örvendtem a találkozásnak Stark ivadék! -mondta és felemelt a földről, éreztem hogy egyre erősebben szorítsa a nyakam, majd minden elsötétült.
•
A levegőt kapkodva ébredtem fel.
-Thanos! Thanos eljön értünk! -mondtam hangosan, mire Tony megfogta a kezem.
-Itt vagyunk! -fogta meg a másik kezemet Mj.
-Hozok rongyot! -szaladt ki Pepper.
-Meg... én.. én.. meghaltam! -dadogtam. -Éreztem hogy meghaltam!
-Csak egy álom volt! -próbált nyugtatni Tony.
-Nem! Valóság volt! Tudom hogy az volt! -álltam fel és oda siettem a tükrömhöz. A látvány borzasztó volt, az orromból és a szememből is folyt a vér. Nyúzott volt az arcom, de ami a legrosszabb, az a nyakam körül díszelgő fojtás nyom volt.
-Látod? -néztem Tony szemébe és söpörtem arrébb a hajam hogy jobban látszódjon. -Megfojtottak! A kicseszett álmomban! -akadtam ki teljesen.
-Ez hogy lehetséges egyáltalán? -kérdezte Mj.
-Pont ez az! Sehogy! -mondtam.
-Ma nincs iskola! Sőt egész héten nincs! -állt fel Tony.
-Nem hagyom Mj-t egyedül megint!
-Michelle-nek sincs iskola! Ki írom őt is! Ha szükséged van rá itt is maradhat! A lényeg hogy jól legyél! -mondta majd kiviharzott.
-Minden rendben lesz! -jött be Pepper egy vizes rongyal. -Kell segítség vagy itt hagyhatlak titeket?
-Nyugodtan mehetsz! Köszönöm! -mosolyogtam rá, mire ki is ment. Én pedig letöröltem a vért az arcomról.
-Basszus azt hittem hogy haldokolsz! -jött oda Mj és szorosan átölelt.
-Hát nem tévedtél! -nevettem el magam. -Velem maradsz? -engedtük el egymást.
-Még szép! Nem hagylak egyedül!
-Fel kéne hívni Petert és Nedet hogy ne várjanak, nem?
-Minek? Csak észre veszik hogy nem megyünk! -rántotta meg Mj a vállát.
-Igaz! -helyeseltem.
-Oké szóval felhívtam az igazgatót! -rontott be Tony az ajtón. -Michelle te maradsz?
-Igen, csak majd délután haza megyek pár cuccomért!
-Rendben, és Ness! A vizsgálatokat mindig este fogjuk csinálni! És nincs kifogás! -mondta majd ki is ment.
-Eléggé komolyan veszi! -nézett rám Mj.
-Tudom! -dőltem be az ágyamba.
-Mi volt pontosan az álmodba? -tette meg ő is az előbb említett mozudulatot. Én pedig szóról szóra elmeséltem neki. Ezután unalmunkban én telefonoztam, Mj pedig olvasott.
-Mennyi az idő? -bökött oldalba.
-Fél négy!
-Akkor én megyek a cuccomért! -vette fel a cipőjét.
-Várj! Szólok Happy-nek hogy vigyen el!
-Nem kell!
-Fogd már be! Azt mondtam szólok!
-Jó! -nevettünk fel mind ketten.
Lementünk a nappaliba, én pedig gyorsan szóltam Happy-nek.
-Oké, mehetsz! -nyitottam ki Mj-nek az ajtót.
-Majd jövök!
-Tudom! -kiáltottam utánna, majd csuktam be az ajtót.
Elindultam vissza a szobámba amikor hallottam hogy valaki csenget. Gondoltam Michelle az, szóval vissza szaladtam.
-Mit hagytál itt? -nyitottam ki az ajtót, viszont Mj helyett Peterrel talaltam szembe magam. -Ó bocsi azt hittem Mj vagy!
-Ilyet sem hallok gyakran! -nevetett fel.
-Jaa. -mondtam kínosan. -Izé.. gyere be! -álltam el az útból, ő pedig se perc alatt bent volt.
-Mi az a nyakadon? -tette arrébb a hajam.
-Hogy ez? Kicsit szorosabban kötöttem meg a sálam.
-Aha...
-Hogy hogy jöttél?-Próbáltam terelni a témát.-Mármint nem baj! Ne érts félre!
-Hát tudod.. csak gondoltam be nézek.
-Pocsékul hazudsz! -vágtam rá és elindultam a konyhába.
-Nem hazudok! -jött utánam.
-Persze, persze. Kérsz inni?
-Igen, köszi! -mondta én pedig kivettem a narancslevet a hűtőből és még két poharat,majd letettem a pultra.
-Aggódtam érted. -mondta alig hallhatóan.
-Tessék?
-Aggódtam érted! -fogta meg a pulton lévő kezemet.
Úristen!! Aggódott értem! Mennyire édes már. Amikor megfogta a kezemet a szivem ezerrel kalapált össze vissza. Ránéztem a pulton lévő kezünkre, majd félve felnéztem egyenesen Peter szemébe.
-Parker! -zavarta meg a pillanatot drága édesapám. -Mi járatban itt? Ó megzavartam valamit? -játszotta a meglepődöttséget. -Ti amúgy együtt vagytok? -mutatott a kezünkre.
-Nem! -mondtuk egyszerre és elhúztuk a kezünket.
-Peter csak át jött hogy oda adja a házit!
-Igen a házi miatt jöttem! -helyeselt Peter.
-De már végeztetek is ugye?
-Apaa! -förmedtem rá Tony-ra.
-Igen uram... izé.... én már megyek is. -kapta fel a táskáját. Én pedig elkísértem az ajtóig.
-Ne haragudj! -mondtam kissé félénken.
-Semmi baj! -mosolygott rám. -Holnap is hozom a házit! -mutatott az egyik kezével nyuszi füleket.
-Örültem, Mr.Stark.
-Én is kölyök! -mondta Tony én pedig becsuktam az ajtót.
-Ezt most muszáj volt?
-Csak köszöntem!
-Aha! -forgattam meg a szemem.
-Mindegy is mert amég te itt flörtölgettél a fiúkáddal én felvittem a szobádba a gépet amivel nézni fogjuk az agyi aktivitásodat amég alszol, így nem kell minden este a laborban éjszakáznod a barátnőddel! Úgyhogy minimum egy köszönömöt megérdemlek. -mondta diadalmasan.
-Köszönöm Mr.Géniusz, milliárdos, emberbarát, playboy! -nevettem fel.
-Még mindig emlékszel mit mondtam a Kapitánynak?
-Ki nem? -mosolyogtam rá. -plusz mindenre emlékszem amit a küldetéseidről meséltél.
Tony válasz helyett szorosan megölelt.
-Nem tudom mi lenne velem nélküled!
-Nyugi én mindig itt leszek! Nem tudsz lerázni ha akarsz sem, olyan vagyok mint 3000 bolha, csak én nem csípek! -mondtam mire mindketten elkezdtünk nevetni.
•
Időközben Mj is vissza jött, meg vacsoráztunk majd bementünk a szobámba, Tony rám kapcsolta a gépet és ott hagyott minket, Michelleel sorozat maratont tartottunk majd hajnali 2 körül be aludtunk.