2017. Augusztus 21

Az éjszaka elég sokat forgolódtam mire eltudtam aludni, egyfolytában pókin járt az agyam és hogy majdnem megcsókoltuk egymást, nem tudom mi ütött belém amikor felhúztam a maszkját, általában nem vagyok ilyen rámenős, de ez most más volt, olyat éreztem amit csak Peter-el szoktam, amiről persze ő nem tud és nem is szeretném, ha megtudná hogy kedvelem őt, jobban mint egy legjobb barátot szokás, ezek a gondolatok cikáztak a fejemben. Hajnali 4 körül tudtam csak elaludni.
07:41
Reggel arra keltem hogy valami vagy valaki kopogtat az ablakomon, ami szinte lehetetlen mivel konkrétan a 20.-on lakom.Az ablak felé fordultam és megláttam a rugdalózóst ahogy épp fejjel lefelé lóg az ablakomnál, amikor látta hogy észre vettem félig felhúzta a maszkját és nagy mosollyal az arcán integetett nekem. Gyorsan kikászálódtam az ágyból és az ablakhoz siettem hogy kinyithassam neki.
-Sziaa! -mászott be.
-Shhh -tettem a kezemet hirtelen a szájára. -Halkan!Tony-ék még alszanak.
Megfogta a kezem és elvette a szájáról.
-Bocsi! -húzta le a maszkját teljesen. -majd így halkabb leszek. -nevetett. -Nos akkor hölgyem, készen áll a mai napra?
-Pizsamában? -kérdeztem nevetve.
-Akár abban is!
-Felöltözök és mehetünk! Addig te! -mutattam rá az ujjammal. -várj meg itt! -fogtam meg a karját és ültettem le az ágyamra, majd oda mentem a szekrényemhez és kivettem belőle egy nadrágot és egy egyszerű felsőt, utánna pedig elindultam a fürdőbe. Gyorsan megmostam a fogam,lezuhanyoztam és felöltöztem.
-Mehetünk!
Póki felállt, az ablakhoz ment, kimászott rajta,majd az üveghez tapadva várt.
-Kizárt hogy én itt kimenjek!! -mutattam az ablakra.
-Megfoglak!
-A 20. Emeleten vagyunk!
-Tegnap éjszaka a tetőn voltunk és tudod az
magasabb! -nevetett.
-De.. ah.. tudod, még egy napja sem ismerlek,de már bosszantó vagy!
-Áucs! -Tette a szívére az egyik kezét! -Ez fájt!
-Fogd be! -nevettem el magam,majd megpróbáltam kimászni az ablakon, minden simán ment addig ameddig a lábam meg nem csúszott, egy kissebb sikoly kíséretében zuhantam két emeletet, majd éreztem ahogy Póki hálója ráragad a csuklómra. Felnéztem rá, ő pedig szépen lassan felhúzott.
-Tudod mit mondtam éjszaka, ha leesnél én hősiesen megmentenélek! -ölelte át a derekam jó szorosan.
-Most már biztosra vehetjük hogy 110%-ban teljesen megbízom benned! -fogtam körbe én is.
-Eddig nem tetted?
-Még egy napja sem ismerjük egymást!
-De mostmár bízol bennem?! Fedjem fel a világ előtt magam ha értem a logikádat Stark! -nevetett. -Most próbáld nem becsukni a szemed! -mondta és még mielőtt válaszolhattam volna már ki is lőtte a hálóját a mellettünk lévő házra, majd el is indultunk.
Most nem csuktam be a szemem és látvány valami eszméletlen jó volt. Megértettem hogy mi jó neki abban hogy szinte mindennap a házak közt ingázik.
Szerintem több órán keresztül keringtünk a városban, volt hogy megálltunk enni az utcán álló egyik hotdog-os pultnál vagy sétálgattunk egy-egy meredek épület tetején. De persze pókinak is kell a pihenés ezért az egyik ház tetején leültünk és elkezdtünk beszélgetni.

-És amúgy hány éves vagy?
-Miért érdekel?
-Hát nemtudom csak reménykedem benne hogy tegnap éjszaka nem egy 30 éves férfival próbáltunk egymást lesmárolni. -Ahogy ezt kimondtam gyorsan a szám elé kaptam a kezem. -Basszus ezt hangosan kimondtam?
Póki rámnézett és elnevette magát.
-Igen hangosan kimondtad! -nevetett még mindig. -És nyugi nem vagyok 30 éves! Igazából korban egészen közel állok hozzád!
Gyorsan témát akartam váltani és nem foglalkozni a majdnem csókkal.
-És ki tudja hogy Te vagy a Póksrác?
-Csak a haverom!
-Semmi családtag?
-Nem, ha megtudná soha többet nem mennék sehova, szerintem még iskolába sem! -nevetett.
-Ó szóval neked egy...
-Igen -vágott közbe.
-Sajnálom! -fogtam meg a vállát.
-Semmi baj!
Inenntől síri csend uralkodott közöttünk, én pedig magamat szidtam fejben hogy hogy lehetek ilyen barom hogy felhoztam ezt a témát, a nagy csöndben észre vettem hogy már csak a lámpák világítják meg az utcákat és a nap teljesen eltűnt a felszínről.
-Picsába! -álltam fel.
-Mi a baj? -állt fel ő is.
Gyorsan megnéztem az időt. 23:46. Közben észre vettem az értesítéseimet.
                            30 nem fogadott hívás Apa❤️
                           16nem fogadott hívás Pepper💖
                           24nem fogadott hívás Steve🙄
                      11 nem fogadott hívás Rhodey😝
                           14 nem fogadott hívás Wanda💕
                           8 nem fogadott hívás ismeretlen számról
-Ez! -mutattam a telefonomon az értesítéseimet.
-Picsába!
Póki gyorsan körbe fogta a derekamat és hihetetlen gyorsasággal haza vitt. Szokásosan a tetőnknél álltunk meg. Köszönés képpen most csak gyorsan megöleltem és siettem is le. Ahogy beléptem az ajtón szinte az összes bosszúálló a szemem előtt volt. Az ajtó csapódására mindenki felkapta a tekintetét.
-Te hol voltál? -jött oda idegesen Tony.
-Neked sem kell mindenről tudni! -Vágtam hozzá azt amit ő is tegnap hozzám.
-Nem ezt beszéltük meg Ness! -kiabált velem mindenki előtt. Még sosem láttam Tony-t ilyen dühösnek, főleg nem velem. Bevallom kicsit megijedtem, de nem adtam olyan könnyen magam.
-Akkor mit? Hogy egésznap a szobámban üljek tanuljak és éljem a bezárt életemet? -kiabáltam már én is. -Azt hittem ha majd vissza hozol sokkal jobb lesz, de lehet hogy tévedtem!
Tony idegesen össze csapta a tenyerét és ironikusan fel nevetett.
-Köszönöm mindenkinek a segítséget, de most mindenki menjen haza! -mondta Tony ingerülten, szemét le sem véve rólam.
-De... állt fel Steve.
-Azt mondtam KIFELÉ!! -kiabált Tony.
Mindneki aki ott volt gyors iramban kezdett el menni kifelé. Wanda és Steve kifelé menet még egy bíztató pillantást vetettek rám, majd ők is elmentek.
-Tudod te hogy mennyire fáj hogy nem tudom mi van veled? -mondta még mindig kiabálva.
-Na persze!
-Ezt meg hogy értsem?
-6 hónap! 6hónapra elküldtél engem a világ végére! Egyedül voltam majdnem mindennap! Csoda hogy nem őrültem bele!
-A saját érdekedben tettem!
-Te mindig mindent az én érdekembe teszel, csak az a baj hogy nem látom!
-Remélem szereted a szobádat mert egy ideig biztos hogy nem mész ki onnan!
-Tessék?
-Jól hallottad! Indulj a szobádba!
-Gondolhattam volna hogy megint elzársz mindentől!
Idegesen elindultam a szobám felé, majd olyan erővel csaptam be az ajtót hogy majdnem kiszakadt a helyéről. Leültem a székemre, majd elkezdtem azon agyalni hogy mit csinálhatnék hogy le nyugtassam magam, arra jutottam hogy jót tenne ha olvasnák, úgyhogy felálltam és elindultam a könyves polcom felé, levettem egy random könyvet, aztán hirtelen elkezdett rezegni a telefonom a zsebemben. Ránéztem az órára 00:48.
-Ki az aki ilyenkor hívogat?? -kérdeztem magamtól, majd gyorsan elővettem a telefonom.
Ismeretlen szám
Ma már ez a kilencedik alkalom hogy egy ismeretlen szám hív. Nem tudtam mi lehet a fontos az éjszaka közepén, nem igazán volt kedvem felvenni ezért hagytam, viszont az ismeretlennek nem igazán volt kedve hagyni engem, ezért idegesen felvettem.
-Igen? -szóltam bele a telefonba.
-Tehát téged is el lehet érni, már azt hittem meg kell hogy látogassalak!
-Csak nem Nick Fury-hoz van szerencsém?
-Az apád nem valami ügyesen titkolja hogy szuper erőd van!
-Nekem mondja! -nevettem fel.
-Natasha elmondta mit tudsz, és hogy szeretnél Bosszúálló lenni! Örülnék ha bejönnél a S.H.I.E.L.D -hez.
-Tudja mennék én, de sajnos most lettem szobafogságra ítélve!
-Egy engedetlen viselkedés bele fér, még ha egy szuperhősről is van szó, nem de?
-Ezzel most arra céloz hogy szegjem meg apám szabályát és szökjek ki az éjszaka közepén??
-Pontosan!
-Benne vagyok!
-Gondoltam! Natasha lent vár rád! -mondta majd le is tette a telefont.
Megfogtam a kezembe a cipőmet, majd lassan és halkan elindultam kifelé, mindenhol síri csend volt és vak sötét. A nappali mellett mentem el és mivel nem láttam semmit sikeresen belerúgtam a kanapé sarkába.
-Basszameg! -mondtam egy picit hangosabban a kelleténél. Gyorsan a szám elé tettem a kezem és vártam egy kicsit, hátha mondjuk felébresztettem valakit, semmi mocorgását nem hallottam ezért tovább mentem. Az ajtó előtt felvettem a cipőm és szépen kisétáltam rajta, majd le az emeleten aztán ki az utcára.
Natasha nagy mosollyal egy kocsinak dőlve várt az épület előtt.
-Sziaa! -szaladtam oda hozzá és öleltem meg.
-Tony mondta hogy eléggé rossz vagy mostanában! -ölelt vissza. -Ez tetszik! -nevetett, majd kinyitotta a kocsi ajtaját hogy betudjunk szállni.
-Na és hova tüntél, mit csináltál? Netán fiú van a dologban? -bombázott Nat a kérdésekkel.
-Hát valami olyasmi! -nevettem fel.
-Na mesélj!
Szépen lassan elmeséltem Natashának mindent szóról szóra.

-Wow, jól meg kavart a srác! -nyúlt az ajtó kilincséért.
-Hova mész? -kérdeztem.
-Miközben beszéltél ide értünk! -szállt ki a kocsiból én pedig mentem utánna.
-Nos ez lenne itt a S.H.I.E.L.D!
-Wow!
Nat rám mosolygott, megfogta a karom és elindult befelé.