Reggel iszonyatos fejfájásra ébredtem. Azt sem tudom, hogy jutottam haza vagy mi történt tegnap a parton.
Felülni alig bírtam nemhogy felállni.

-Anyaaaa!!!-ordítottam.

Majd szétrobbant a fejem.

-Mi az kislányom?-jött be.

- Tudnál hozni egy pohár vízet meg fájdalomcsillapítót?-hanyatlottam vissza az ágyra.

- Persze,de ahogy kinézel...Nem akarom tudni mit csináltál tegnap.- kezdett mérges lenni.

Miután bevettem a gyógyszert már majdnem elaludtam mikor megcsörrent a telefonom.

-Hallo?-szóltam bele kómásan.

-Mi van hercegnő? Hogy vagy?-hallottam az ismerős hangot.

-Szerintem meghaltam és a pokolban vagyok.-nyögtem fel.

-A tegnapi után meglehet.-nevetett.

-Jajj mit csináltam?-estem kétségbe.

- Szerintem kérdezd Ryant. Ő jobban tudja, már ha emlékszik.

- Összejöttünk?-nyögtem megint kínomba.

-Hát eléggé.-keményedett meg a hangja, amit nem tudtam mire vélni, úgyhogy nem foglalkoztam vele.

-Nem akarsz átjönni és összeszedni? Aztán elmehetnénk kajálni.-kérdeztem szenvedő hangon.

Jézusom kezdem megkedvelni Christ. Vagy csak unatkozom és nincs más.

-10 perc és ott vagyok.-rakta le.

Oké, hát nem biztos, hogy jó ötlet volt Christ áthívni mivel kb felállni nem tudok, mert szédülök és hányingerem van.
Az ablakom felől egy idő után mocorgást hallottam. Chris feje bukkant fel.

-Szia hercegnő-ugrott be.

-Hát most tényleg úgy érzem magam, mint Rapunzel.-röhögtem.

-Hogy vagy?-feküdt le mellém az ágyra.

-Szarul.-fordultam felé.

-Látom. Na irány fürödni.-szedte le rólam a takarót.

Csak egy boxer meg egy top volt rajtam. Felvehettem volna valamit... Chris elfordította a fejét.

-Ki a prűd?-álltam fel vigyorogva.

-Ez nem vicces.-mordult rám.

-Szintem igen.-csaptam be magam után az ajtót.

Gyorsan letusoltam és magam köré tekertem a törülközőm.

-Francba, nem hoztam ruhát.-motyogtam.

Résnyire kinyitottam az ajtót és kidugtam a fejem a kis nyíláson.

-Chris.-szóltam ki.

-Hm?-hallottam hangját.

-Kimegyek,fordulj el.-parancsoltam.

Megnéztem elfordult e aztán gyorsan kiléptem a gardróbomhoz.

-Léla?-nyitott be unokahúgom.

Szája tátva maradt mikor meglátott minket. Oké, kicsit fura helyzetben voltunk. Chris az ágyamon fekszik én meg egy szál semmibe guggolok a ruháimnál.

-Na nem!-mondta mérgesen.-Megmondtam, hogy vele nem kezdhetsz ki. Mit nem értesz?-ordította az arcomba.-Ha még egyszer meglátlak vele szólok anyának és ő majd elrendez. Hogy merted idehivni?-már majdnem toporzékolt.

Mosolyogva figyeltem ahogy kikel magából.

-Ilyen vicces vagyok?-ordított megint.

-Ahha, de tudod mit? Én is mondok valamit. Ha még egyszer megpróbálsz nekem parancsolni esküszöm kimosom a szádat, hogy megtanult, hogy mit lehet és mit nem. Én parancsolok neked? Megmondom kikkel barátkoz? Hogy ki dughat meg? Nem, mert magasról leszarom, hogyan teszed tönkre az életed. Lehetne, hogy te is így néz rám?-mondtam még mindig mosolyogva.-Ja és még valami. Ha a barátaim ellenségek neked, akkor te is az vagy nekem.-kacsintottam.

-Ennek még nincs vége.-csapta be maga mögött az ajtót.

Fogtam a ruhám és visszamentem a fürdőbe.